Miért kell két SIM kártya?

Sokféle okból kereshet az ember két SIM-kártyás telefont. Ami leginkább az eszünkbe juthat, az a különféle tarifák egyidejű használata. Elképzelhető, hogy Olcsó János szeretne a barátnőjével ingyen beszélni X szolgáltató kártyáján, viszont az Y szolgáltatónál lévő céges előfizetéséről sem szeretne lemondani.

Az is lehet, hogy az egyik szolgáltatóval a percdíjak miatt szimpatizál, a másiknál viszont jobb az internet. Ilyen esetekben egy két SIM-kártyát kezelő telefonnal jobban járunk, mintha egy egész mobilarzenált hordanánk magunknál. Én személy szerint külföldre költözés miatt döntöttem dual SIM-es telefon mellett. Így a családom bármikor elérhet a régi számomon, miközben a másik kártyának hála a mobilnetről sem kell lemondanom.

Na igen, de milyet?

Alapvetően háromféle dual SIM megoldás létezik: passzív, dual-standby és dual-active. Az elsőnél a telefon egyszerre csak egy SIM kártyát használ, és a menüből választhatjuk ki, hogy éppen melyikre tartunk igényt. A dual-standby telefonok mindkét SIM kártyával csatlakoznak az adott hálózathoz, viszont ha az egyikre hívás érkezik, a másik arra az időre lekapcsol. Dual-active esetén a telefonba két hálózati kommunikációs modult építenek, így az ilyen telefonok még hívás közben is a hálózaton tartják mindkét SIM kártyát, viszont így az energiafelhasználásuk nagyobb. Mivel a legelterjedtebb megoldás az én Galaxy A3-amhoz hasonló dual-standby mód, ezért most ezzel fogok foglalkozni.

Minden egy történetíró versennyel kezdődött. A feladat világos volt: öt megadott szóból kerek sztorit eszkábálni. Csavartam egyet a dolgon, és a következő öt szóból megalkottam a folytatást. És megint. És megint... Egészen addig, amíg az íromány Wordben összeszedve hat oldalt tett ki 11-es betűmérettel. Ennek köszönhetően most itt van, teljes pompájában, egyetlen betű módosítása nélkül publikussá teszem.
A kötelezően felhasználandó szavakat félkövérrel jelöltem, az újabb és újabb folytatásoknak pedig új bekezdést nyitottam, az átláthatóság végett. A szóismétlések a történet folytatásos jellegére vezethetők vissza.
A vége táján fellelhető enyhe erotikus tartalom miatt az ilyesmire nem felkészülteknek az olvasást nem ajánlom, egyébként jó szórakozást kívánok!

* * *

Az öreg Barkas recsegve megállt. Sanyi még néhányszor megpróbálta beindítani, majd kénytelen volt heves szitkozódásai közepette belátni, hogy agyonstrapált járműve nem viszi tovább. Kiszállt szemügyre venni a helyzetet. A leharcolt jármű menthetetlen volt. A motor felforrt, a kerekeket csak a vakszerencse tartotta a helyükön, és a differenciálművel is volt valami gubanc, amit Sanyi a sok elfogyasztott sör hatása miatt nem tudott megállapítani. Egyvalamit tudott biztosan. A kanyargós erdei út szélétől sokáig tart hazajutni. Elindult hűséges beagle kutyájával, hátha segítőkész emberekre lel a közelben. Az út kihalt volt, azonban nem sokkal messzebb civilizáció nyomait vélte felfedezni. A hegyoldalban egy feltehetően elhagyott bánya bejárata tátongott. Ha embereket nem is, de szerszámokat, amelyekkel autóját megjavíthatná, esetleg találhat. Elindult hát a bánya mélye felé. Sötét volt, ráadásul a sör eléggé a fejébe szállt már ahhoz, hogy nehézkesen lépkedjen a köves talajon. Különös hangokat kezdett hallani. Először azt gondolta, biztosan hallucinál, azonban kutyája visszhangzó ugatása ezt cáfolni látszott. "Ha legalább egy csúzli lenne nálam...!"