...én pedig egy üveg bort, de nem is akárhogyan.

Ha rejtői módon szeretném a bejegyzésem kezdeni, valahogy így kéne hozzálátnom:

Midőn Bolsovicki úr a naplementébe révedt tekintetével, kezében egy pohár kellemes francia száraz fehérborral, és elmerengett az elmúlt pár nap történésén, hirtelen maga sem hitte el a kalandokat, melyeken ez idő alatt keresztülment. Egyszerű emberek egyszerű gyermekeként meg sem fordult fejében, hogy egy csendes őszi szombaton a napfényes Provence lankás dűlőin termett szőlőtőkék zöld palackba zárt gyümölcsét fogja élvezettel kortyolgatni, s e helyzet oly mértékben természetesen veszi ki magát, mintha történetesen Bolsovecki urat nem is így hívnák, hanem például Charles Laplace Delacroix tekintetes nagybirtokos őnagyságának.

No de sem Bolsovecki úr nem vagyok, sem provence-i bort kortyolok itt a napfényes Marseille vonzáskörzetében, sőt tulajdonképpen már a nap sem süt, de gondoltam, kerítek egy kis történetet egy egyszerű videónak, és annak, hogy hogyan vált az én hasznomra.

ez a csimpifonos bejegyzéscím csak azért, mert kb ilyen szintű a gyönyörűség ami landolt leveselevelesládikámban. nem is szaporítanám a szót, beszéljen a kép helyettem

mellékletben van hozzá egy zip is, ha megérkezik a csomagom, kibontom és arról is lesz egy bejegyzés

Réges-régen egy messzi-messzi... azaz dehogyis, hát ez otthon volt úgy jó tíz éve. Vettünk egy HP DeskJet 825c típusú színes csodanyomtatót (600dpi, tintasugaras, csak nyomtatni tud, semmi extra). Az évek során jól szolgált, de előbb egy veterán LaserJet 4L, majd egy akkor még nem is olyan olcsó PSC 950 került kalandos úton a háztartásba, így a történet főhőse igencsak háttérbe szorult. Álldogált csendben a polcon jó pár évet, míg most egy költözésből eredő átmeneti nyomtatóhiány miatt ideiglenesen újra hadrendbe helyeztem. A fekete patront feltöltöttem, a PSC miatt volt is otthon utántöltő készlet, egy utángyártott színes patronnal pedig a menthetetlen eredetit kicseréltem. Patronok beillesztve, gombnyomás, tesztoldal szép illedelmesen kijött, a felhasználó örül. Ekkor legalábbis azt hittem, felhőtlenül használhatom, de látni fogjuk, ez nagy tévedés volt. Úgy döntöttem, pihenésképpen kiírom magamból a tortúrát, röviden bemutatnám az elém tornyosult akadályokat, és a legyőzésükre szolgáló módszereket.

a mai telefonvásárlás tanulsága, a pannonnál még 1995 van

az úgy volt, hogy vegyünk telefont tesómnak. előfizuval. a papírmunka bonyolultságát nem részletezem, jónéhány kedves, becsületes állampolgárnak köszönhetően kb. az alsógatyád színét is felhasználhatják ellened, ha "véletlenül" "elfelejtenél" fizetni. na nembaj, a mai tanulság nem ez, hanem hogy a kedves kis hölgy, miután kezembe nyomta a készüléket, elhadarta az "első használat előtt 16 órát kell tölteni" című egypercest. mondtam oké, de azért gondolkoztam magamban erősen, van még olyan gyártó, aki képes NiMH akksival szerelni egy ma kapható telefont? így is van annyi kavar mindenki fejében, hogy le kell meríteni, nem kell lemeríteni. nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy olvassa el a kezelési útmutatót, abban le van írva hogy mit kell csinálni? (megjegyzem, 2,5 óra töltést kér, de írja hogy ha több vagy kevesebb, az sem károsítja az akkumulátort. ez biztos valami gyártói antimarketing akkor, hogy majd egy fél év múlva kipukkan tőle az akksi és menj paraszt, vegyél másikat?!) de lehet hogy csak túl sok időm van gondolkozni...

nem tudom, ki hogy van vele, az utóbbi időben nekem egyre több msnes ismerősöm dől be ezeknek a cool pics of you: blablabla.com és hasonló, msn partnerektől érkező üzeneteknek, ahol önként és dalolva megadják nevüket és jelszavukat (erről tényleg az albán vírusos email jut eszembe, "üdv.ez itt egy albán vírus.sajnos a programozóink nem tudnak annyira jól programozni, ezért kérlek,formázd le a C meghajtódat,de előtte küld tovább minden ismerősödnek. köszi" vagy valami hasonló, biztos mindenki látta már), ami után egyre többen fognak offline módban zaklatni ugyanilyen és ehhez hasonló linkekkel, ami hát korántsem kellemes.

de ha már megtörtént a baj, akkor is van megoldás, vagy le kell tiltani a ****ba, ha viszont mégis szeretnénk vele a későbbiekben is beszélgetni, adjuk neki a következő linket:

https://login.live.com/ppsecure/secure.srf?lc=1033&id=10

...nem csinál nyarat, ismeri mindenki a mondást. Ezúttal azonban nem a nálunk is honos költözőmadárról lesz szó. Németajkúak a Schwalbe szót használják, ha azt szeretnék, hogy beszélgetőpartnerük egy fecskét idézzen fel magában, és 1964-ben úgy alakult, hogy az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő Simson motorgyár legújabb modelljének ezt a nevet adta. Így jól beillett a "madárszériába", melynek további tagjai voltak a Spatz (veréb), a Star (seregély), a Sperber (karvaly), valamint a Habicht (héja), bár ez utóbbi jóval később készült el, mint a többiek. A Schwalbék aztán nyarat csináltak ugyancsak, a gyártás 1986-os befejezéséig több, mint egymillió darabot készítettek belőlük a szorgos munkáskezek.

A kis történelmi és idegen nyelvi kitérő után rátérnék jelen írásom alanyára. 1973-ban járunk, ekkor vásárolta édesapám újonnan a szóban forgó szerkezetet, mellyel aztán sok boldog kilométert tett meg; munkába járt, kirándult, meg gondolom csajozott is :D Ez így is ment tíz éven keresztül, miközben azért történt egy s más, lakodalom, költözés, és egy sarkalatos pont, gondolván a jövőre, garázsépítés projekt. Emiatt úgy döntött, a hőn szeretett motort kis időre parkolópályára küldi, így szétszerelte, újrahúzatta az ülést, lefényeztette az összes karosszériaelemet, majd elcsomagolta és felrakta a padlásra, a tavaszi viszontlátás reményében. Igen ám, csak közben jöttem én, aztán a tesóm, aztán egy Trabant, és szegény fecske fennrekedt a padláson, majd szép lassan a feledés homályába merült.

ma az egész heti borongós időjárás után végre sütött a nap.

ki is használtuk cimborámmal, nyeregbe pattantunk egy kis erdős túrára. mostanra rakta rendbe a bicaját, letakarította, zsírozás, fékbeállítás... csak úgy csillogott, úgyhogy javasoltam neki az épített utak elhagyását, az egész heti őszi idő után egy kissé felázott utak várhatóak, fel kell avatni a szép új bicajt egy kis sárdagasztással

már induláskor gyanús jel volt az első fék bovdenjének kiszálasodása, és ezzel a fékhatás jelentős mértékű csökkenése, de az erdőben úgysem fogunk rohanni, meg akkora dombok sincsenek errefelé, hogy ne legyen elég a hátsó fék. aztán ahogy kiértünk az erdőből, és átkeltünk pár nagyobb pocsolyán, egyszercsak lemaradt, és szólt hogy egy kis error van, és van-e nálam pumpa. ej mondom ebből séta lesz, és úgy is lett. végülis csak egy órácskát toltuk a bicajt hazáig, gázoltunk bokáig a felázott trutyiban, de az idő jó volt, úgyhogy panaszra semmi ok.

na hát szóval igazából ezért kezdtem volna ezt az egész bologmizériát. jót nevettem, amikor megláttam, hogy a pözsó új kupénak látszó tárggyal próbálkozik, igazából már a 406 cupe is egy kalap kaki volt, amit azóta se sikerült felülmúlniuk... aztán jött a 407 coupe, ami rátett erre az érzésre még egy lapáttal, most meg ez, jelen bejegyzés tárgya (trágya...)

szóval 308 rc z.

kezdjük talán a névvel. 308, ez még talán megfejthető peugeot-os előképzettség nélkül is, az aktuális középkategória 8. generációja (aha, persze hogy nem 8., még csak véletlenül sem a 8. generációnál járnak, de hát ismerjük a franciákat...) na nembaj, lépjünk túl ezen a traumán, és ismerkedjünk meg a következővel.

rc, mint remote control, vagy én nemtudom mit gondoltak kedves csigazabáló barátaink. sajnos (vagy inkább szerencsére) sosem mélyültem el az általuk beszélt nyelvben annyira, hogy rájöhessek mit is akar ezen rövidítés jelenteni, szóval hagyjuk is. a helyes megfejtő egyébként vendégem egy rózsaszín hangszóróra... na, lapozzunk

hát, megszenvedtem pár ingyenes blog"szolgáltató"val, de úgy döntöttem, elég is lesz. ide megnyilvánulok, mindenhol máshol meg kezdjenek nemesebb testrészeimmel, amit akarnak...