Félek, de ne beszéljetek le!
Karácsonykor voltam az Allé egyik üzletében, ahol az üzleten belül egy márkastandnál egy lánnyal beszélgettem. Nem tartott sokáig, termékinfót kértem tőle, illetve, hogy ő mit vásárolna a helyemben.
Annyira aranyos volt, és értelmesen, kedvesen szólalt meg, hogy beleégett az emlékezetembe. Nem is tűnt ez fel tegnap estig, amikor is este elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy veszek egy digit-zongorát a spórolt pénzemből, és hát ahhoz kell egy füles is. Egyből az arca és a hangja jutott az eszembe.
Nem akarok tőle egyelőre semmi komolyabbat, hiszen nálam érezhetően idősebb volt annyival, hogy az talán már pont kellemetlen lenne, de szeretnék vinni neki egy versecskét, amit elrejtenék a részlegén, hogy ő találja meg.
Ehhez lehet, hogy segítségül hívnám a biztonsági szolgálat egy emberét, hogy "fedezzen", hogy ne keveredjek balhéba, hogy mit machinálok arrafelé, etc.
A versecskét meg is mutatom, éptő kritikát szívesen látok. Ha az ötletet tudjátok kifogásolni, azt is elfogadom, hiszen most amúgy sem látok valami tisztán.
Csinos vagy:
Semmi nem tompíthatja,
Zavarhatja, veheti el,
A szemeid csillogását,
A végtelen odaadással
Igazán elragadó mosolyt,
Semmi nem kendőzheti -
Még egy Philips-póló sem
Idomaidat, mi nővé tesz.
Sehol nem vagyok:
Nem egy ligában játszunk.
Fiatal vagyok, tapasztalatlan:
Neked senki, és az is maradok.
Még azt sem tudom, van e valakid,
Aki mellett labdába sem rúghatok.
Akartam, hogy tudd:
Nem volt, csupán pár perc...
Istenem, a nevedet sem tudom!
De az arcod felidézem,
S abba kapaszkodom hideg ágyamon.
Akartam, hogy tudd!
Reggeli Révületben
Felocsúdva, rémületben
Akartam,
Akartam, hogy tudd!
Lehet, hogy személyes lesz a dologból, így belegondolva tényleg nagyon, NAGYON kiváncsi lennék a reakcióra.
tehát kb nyithattál volna azzal is 
