hogy valamiben ilyen csúfos kudarcot valljak.

A félév elején már tudtam, hogy nem a BME Gyógyszervegyész mesterszakán fogok végezni. Igyekeztem a februári indulás során a lehető legtöbb lehetőséget nyitva hagyni magam előtt, hogy végül olyan helyre kerüljek előbb vagy utóbb, ahol otthon érezném magam.

A két tervem az volt, hogy vegyészmérnökire átjelentkezem, és folyamatirányítást végzek, majd megpróbálom a gépészmérnök MSc-t, vagy hogy egyből gépészmérnök MSc-re újrafelvételizem szeptemberben.

Ehhez mérten felvettem csillió (40 kredit) tantárgyat, és beadtam két felvételit, biztos ami biztos.

Miután kicsit kristályosodott bennem az, hogy a gyógyszeres tárgyakat nem célszerű elvégeznem - hiszen felesleges energiabefektetés, és mellette a szab.vál. krediteket is rombolja, ezeket háttérbe szorítottam, és koncentráltam a közös tárgyakra, és arra a két gépész előkövetelmény tágyra, amit felvettem.

Minden tökéletesen ment volna, ha nem felejtek el (összesen persze többször) 2x bemenni az egyik gyakorlatra. Így buktam az egyik tárgyat, és nincs meg az átvételi kérelemhez szükséges kreditmennyiségem.

A felvételiket az oktatási dékánhelyettes tanácsára visszavontam - akkor még fel sem merült, hogy nem lenne meg az átvételi követelmény.

Most szuperül leültem két szék közé, gyógyszeren maradni nincs igazán értelme, a Vegyészmérnökire vagy Gépészre nem vesznek át, a felvételik amiket beadtam, érvényüket vesztették. Legközelebb februárban kezdhetek ismét, miután újra végigmentem a felvételi rendszeren.

Hab a tortán, hogy a szakdolgozatom a szerves kémia témakörében íródott, amivel valószínűleg nem tudnak majd mit kezdeni a felvételi elbeszélgetés során (a gépészek, vegyészeknél nyilván nem áll fent ez a probléma)

És a tetejébe a bosszúság: azok a tárgyak, amik közösek, vagy gépésztárgyak, kiemelten jól mentek. Az élvonalában tudhattam magam úgy, hogy az előzetes ismereteket, mint Statika menet közben tanultam alá, és az első hetekben a BSc-matekot ismételtem nagy elánnal.

Fájó volt azt is látni, hogy olvad el a lendületem. A félév elején még úgy mentem neki, hogy egy hegyet elhordtam volna. Most odáig jutottam, hogy az üres talicskára ránézni is fáj. Soha nem voltam kitartó, ha hirtelen jött valami fellángolás. Most pontosan ez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy még mindig nagyon akarom a gépészetet. Vagy egy kicsit műszakibb szemléletű vegyészetet.

Most itt ülök a két szék között, és baromira fáj a seggem. Ősszel valószínűleg elmegyek dolgozni az alapdiplomámmal, és leadom ismét a felvételimet. Elvégre még sosem csúsztam, 12-ből 7 félév elment az alapképzésre, egy pedig erre a bohózatra. Már csak rá kellene jönnöm, mire szánom a maradék 4-et.