Kedddves olvasókok. Valakitől kaptam egy tippet, hogy vigyem be a gitárt a kil.hu boltjába, a Budai Gitárboltba (ez cégnév, ezért nagybetű...?) .

Ott Gyula - ha jól emlékszem a keresztnevére - ránézett, és egyből mantrázta, hogy mit kell tudni a hangszerről:
Román Hora, Szászrégenben készült, egész jó anyagokból, valószínűleg az egész tömör anyagokból, mind a fedlap, mind a hát. A bordafelválások - mert kiderült közben, hogy kettő is repedt - javíthatók gyorsan és olcsón, a messze földről megrendelt csontok és húr - ami így jelentősen harmadába kerül - pedig már úton vannak.

A fekete leves viszont itt jön: a hangszert a Horáék készítették. Mesterhangszert akartak csinálni belőle - ezért a sok jó anyag - de nem igazán értettek hozzá, így egy jó anyagokból túl merevre épített dobozom van, amivel játszhatok így is, de kezdhetnék vele bármi mást is.

Mit lehet kezdeni ilyenkor egy gitárral?

Felmerült a bordázat kikönnyítése, és a fedlap anyagának vékonyítása, amennyiben az egy rétegvastagságmérés során túl vastagnak bizonyulna.

Rákérdeztem, hogy mennyire rizikós egy soundport kialakítása, és ezzel kapcsolatban is pozitív volt a visszajelzés, nem lehetetlen és nem ördögtől való beavatkozás.

A kérdés, hogy megéri-e nekiesni így ennek a hangszernek egyáltalán, vagy tartsam meg így? Tény, hogy jóval nagyobb a hangereje, mint ami eddig volt bármilyen klasszikus gitárom, és a karaktere is tetszik felül, mert igazán ütős és éles a magasa, ha a mélye kicsit doboz is. De ugyanakkor piszkál nagyon, hogy miben lehetne jobb, és mennyivel ütősebbé válhatna, ha egy kicsit kezelésbe lenne véve. Hát igen, nehéz ügy :)