Aki figyelemmel követte a blogomat, az tudja, hogy milyen terveim voltak a posztban szereplő motorral. Az élet amilyen kiszámíthatatlan, úgy lett Krisztoff sorsa is az. Most is az egy kicsit, hiszen két motorom van, de csak egy fenekem. Idegesítő, apró részlet ez a történetünkben. Név szerint Krisztoff az új szerzemény. 1976-os gyártmányú, teljesen újáépített Simson S50B a modernebb verzió külső transzformátoros gyújtásával.
Amikor D-val szakítottam, felhívtam a Mestert, hogy nem tudom, mi lesz a motorral. Ő erre csak azt mondta, hogy nem baj, majd lesz másik gazdája, harag nincs, nem is lenne miért. Azért, ha lehet jöjjek le és üljek rá, nézzem meg, hogy milyen. Nem kellett kétszer mondani, mindig kapható voltam az újdonságokra, ahogy most is. Levágtattam Tiborhoz és elvittem a sárkányt egy próbakörre. A motor az első sarok után megállt.
Nem vagyok ahhoz szokva, hogy egy olyan motor megálljon alattam, ami az ő keze munkáját dicséri. Most sem ez volt a gond, csak a rossz gyertya. Egy csere után első rúgásra életre kelt a motor és befejezhettem az elkezdett próbakört.
Sok különbséget véltem már a legelső alkalommal felfedezni Gertrudhoz képest. Alacsonyabban ülök, a kismotort jobb érzés kanyarba terelni és dönteni. A fékek ugyanolyanok, a tömegem viszont motorostól érezhetően kisebb, mint amikor a Schwalbéval mentem. Sztenderre rakni is sokkal könnyebb. Ezt a pár dolgot szúrtam ki az első próbakör alkalmával.
Amikor visszaértem, már tudtam, hogy nem hagyom ott. Tibornak elmeséltem, hogy miért várattam eddig (D valahogy hetekig soha nem ért rá átvenni), és hogy mire jutottunk/jutottam a motor kapcsán. Leszámoltam a kezébe a vételárat, jó motorozást kívánt, majd hazajöttem.
Tudni kell, hogy a cél az üzembiztos, szép motor volt olcsón. Ennek megfelelően apró "hibák" voltak, amik persze csak az avatott Simsonos-szemet szúrják. A sárvédő talán vágott lehet (a hátsó) egy kicsit, az óra csak sebességet mér, távolságot nem - erről előre szólt, a tank és a lámpák nem az évjáratnak megfelelő kialakításúak. A motor ehhez mérten nem "veterán" árban volt, viszont megbízható és csinos állapotának köszönhetően mindenhol megállítanak vele, hogy szívesen megvennék. Hát nem. Egy embernek adtam volna oda szívesen, ha komolyan érdekelte volna, de már azok az idők is elmúltak. Az enyém, jó lesz járkálós motornak, mert kevésbé féltem, mint a Schwalbét.
Az első útján egyből Tihanyba mentünk egy régi barátommal kompon, majd Balatonfüred felé hazamotoroztunk Siófokra. Nagy élménnyel ajándékozhattam meg őt mert eddig még soha nem motorozott. Mellette sikerült még egy jó kép a füredi kikötőben.
A motorral 200 kilométert megtéve adódott pár apró gond. A lendkerék (gyári) szegecselése fellazult, a cseréje vált szükségessé. Volt otthon, nem téma. A karburátor tűszelepe nem zárt a legtökéletesebben (úszó cseréje megoldotta). Ezt leszámítva semmi nem történt mióta elhoztam, pedig már legalább 7-8 tank benzint kiszaladgáltam belőle. Nagyon sokat megyek, megjártam a Tihanyi kiskört többször is, egyszer felmentem Székesfehérvárra és sokszor Balatonszárszóra.
A konstrukció hátránya a három sebességes váltó, amit meg kellett újra szoknom, mióta Gertrud már 4 sebességessé alakult. A váltó szétszórt fokozataiért azonban valamelyest kárpótol a kisebb tömeg, és a tény, hogy a karburálása ennek a motornak sokkal jobban sikerült, mint Gertának. A Schwalbe benyakal 3,5-4 litert százon, ez jóval takarékosabbnak tűnik. Másképp is kell indítanom, pont egy kicsit több szivatót igényel ("másfél rúgás"). Sajnos fogyasztást mérni távolságmérés híján még nem sikerült.
A cél egy könnyen kezelhető, kicsi, olcsó motor volt, ami mégsem a robogózásba vezet be egyből, hanem kicsit motorkerékpárszerűbb. Az igények megváltoztak: egy kicsi, kevésbé vigyázós motor lett belőle, amit nyáron kergettem keresztül-kasul a városon. Véleményem szerint mindkét célnak megfelelne, kellően rugalmas és agilis. Persze, a robogó jobban megy, de a hangok, a szagok és a régi motor élménye az, ami ehhez a világhoz vonz. És persze a viszonylagos megbízhatóság.
A jövőbeni tervek:
Nem kell nekem ennyi motor. Lehet, hogy nagymotorra cserélem az egyik Simsont előbb-utóbb. Ettől függetlenül mielőtt elteszem és újra Gertruddal szelem a siófoki aszfaltot, kap némi törődést. A benzincsap környékén van egy kis csepegés, azt megkeressük és megszüntetjük, az egyik lábtartógumit - elborult a motor egy igen gyenge pillanatomban - kicserélem, mert szakadt, felteszek rá hátsó lábtartókat, kicserélem az órát egy olyanra, ami méri a távolságot is. A szerelésről nem ígérek posztot, mert általában zen állapotban mormogva tekergetek kicsavarodott testtel a kamera képén amúgy sem látható apró biszbaszokat, fényképezni pedig nem fogok olajos és koszos kézzel, mert nem vagyok hozzá elég türelmes.
