Figyelem, nyavalygós bejegyzés következik.
Nem értem. Persze lehet az én hibám, lehet a világé, vagy a Mátrixé is. Egyedül érzem magam, de nagyon. Volt barátnőm bejelentette, hogy összejött mással, de azért ha esetleg nem úgy alakulna, még ott vagyok én. Pótkeréknek. Csodálkozott, hogy ezen megsértődtem. A tag Tőle 40 km-re lakik. Hetente négyszer találkoznak, mindig a csóka jön, kíváncsi vagyok Ő mikor megy majd...mikor mi jártunk heti három alkalom is sok volt, pedig alig volt egy kilométer a távolság (egy városon belül). Többször nem jön le szünetben, így viszont tök egyedül ülök, magamban. Most lesz értelme fülest vinni és zúzós metált hallgatni, a többiek pedig be.....
Hiába a társkereső, lóf@szt sem ér.
Akad olyan lány, aki tényleg tetszik, de általában nagyon messze lakik tőlem (100+km).
Romba dőlt...
Nézhetem, hogy másokhoz jönnek a lányok, barátnők, hozzám pedig...
Lehet, hogy túl nagyok az igényeim, mára már kihalt az a kategória, amit én keresek, az, hogy legyen megértő, túl hihetetlenül hangzik. Ahogy az is, hogy nem ribancot keresek. Fene. Egyszer már írtam társkeresős bejegyzést, ott is le lettem osztva, így legyetek kedvesek kíméljetek meg ettől.
Biztos vagyok benne, hogy a kommentelők zöme azt fogja javasolni, hogy mozduljak ki, ismerkedjek itt-ott.
De nem teszem, én nem ilyen vagyok. És ez a baj. Nem találok magam mellé ilyen társat...