Mondhatni... bár hónapok óta tartó dolog ez, és már az elején megfejtettem, hogy miről van szó. Na, de azé' csak leírom. 
Mi't'omén... 8-9 éves lehettem ugye mikor először közöm volt bármiféle digitális játékhoz, és hát mit ne mondjak, elég szépen magával rántott az érzés. Rengeteg mindennel játszottam, volt, hogy napokig a gép előtt ültem, mert játék... A 11.-es évem középsuliba szépen rá is ment, mert World of Warcraft... Az csak természetes volt akkoriba, hogy kicsi RawrrSoul nappal alszik, éjszaka meg gémel, suliba nem megy és hasonlók. Konkretice nevezhető voltam függőnek. Na, de hát tagadni nem fogom szeretek játszani. Kikapcsol, ellazít, elfoglal.
Az évek során elég szép játékgyűjteményt is felhalmoztam, vannak vett tételek, vannak ingyenes tételek, túlzásba ezzel viszont sose estem. Addig nyújtóztam amíg a takaróm ért. Megvárom én, amíg valami elfogadható árú lesz, viszonylag kevés amit azonnal teljes áron megveszek. Fel is tudom sorolni:
Előrendelt tételek:
Diablo II Resurrected (Xbox)
Cyberpunk 2077 (PC és kár volt)
The Division 2 Warlord of New York DLC (PC)
Amit teljes áron megveszek egyből:
bármilyen Euro Truck Simulator 2 kiegészítő amit kiad az SCS Software és nem festés
Bármi másról van szó, türelmes vagyok, évente megannyi sale van, időm mint a tenger - nem -, megvár az a digitális világban. Mégis azért ott tartok, hogy ha össze szedem az összes platformot ahol jelen vagyok egy fiókkal, Steam, Origin, Uplay, Epic, GoG, Xbox azért egy jócskán 1000 db-os játék"gyűjtemény"ről beszélünk, szóval játszani akad mivel. Mellette pedig ott van a folyamatosan élő Xbox Game Pass Ultimate előfizu.
Viszont rengeteg játék csak olyan digitális porfogó, van, de minek, vagy nem is érdekelne, se most, se máskor. Sőt szaladtam már bele párszor olyanba, hogy megvettem valamit azt' 3-4 óra játék után rájöttem, hogy nem is zsánerem az ilyen. Tudnék párat ide is felsorolni. Mindegy, van nekem egy képzeletbeli kategóriám, amit amolyan "majd a gyereknek jó lesz, ha már engedjük neki esetleg, hogy játszon videójátékkal" névvel illetek.
Na, de a fő témája az irománynak, hogy ilyen válság szerű állapot lépet fel, nyilván erős túlzással. Van mindig egy adott kis idő, pár óra, naponta egy óra, vagy most pl. téli szüneten vagyok melóból, így jócskán akadna idő szentelni kicsit ennek az elfoglaltságnak. Elővenni a már rég kipróbálásra, végig játszásra váró szerzeményeket, amiket félbe hagytam befejezni, valami újba belekóstolni. Mint írtam, volna miből válogatni, akár a ténylegesen birtokolt könyvtáram nézem, akár csak gondolok a Game Pass-re amibe saccra van vagy 300 játék. Mégsem történik ez meg.
Észrevettem az utóbbi pár hónapban, hogy semmi új nem köt le, nem is igazán akarok belekezdeni semmibe, vagy folytatni. Pedig hányszor megnyitom a Game Pass alkalmazást, böngészem 5-10 percig, találok valamit ami érdekelNE, olvasgatom, meglesem a trailert, screenshot-okat, és inkább bezárom. Önismétlően előveszem a jól bevált kedvenceket és azokkal eltöltöm azokat a kis időket amikor játékra adom a fejem. Szám szerint ebből van 4 játék.
Tom Clancy's The Division
Egy barát végett elővettem újra, és hát, szeretem, szerettem, úgyhogy párszor hozzányúltam mostanság.
Tom Clancy's The Division 2
Fanatikusan szeretem. Xboxon vagy 3/4 éve újra kezdtem, most ismét rákaptam.
Euro Truck Simulator 2
Szintén szenvedélyem, kormánnyal, pedállal remek kikapcsolódás.
Forza Horizon 5
Új, meg csilivili meg szeretjük a Forza szériát. Különösen várom az új Motorsport-ot.
Úgy őszintén?! Ezek így bőven elszórakoztatnak. Nincs már rá annyi időm, mint anno. Annyi főleg nincs, hogy bármi nagy volumenű játékba belekezdjek. Bár nem vagyok még vén, így 26 évesen, de bőven több dolgom van, mint például a megemlített középiskolai években.
Házas élet, fontosabb, jóval fontosabb, mint az, hogy az Xbox előtt dögöljek teszem azt 4-5 órát is egy huzamba. Egy jó beszélgetés, filmezés, közös dolgok sokkalta fontosabbak. Teszem hozzá, 2012 óta vagyok együtt a feleségemmel, ő még bőven tapasztalta azt, mikor éjszakákba nyúlóan ültem a gép előtt. Még akkor is, mikor 2015-ben össze költöztünk. Közelébe nem vagyok már annak, játék szinten.
Itthoni feladatok, kertes ház, fa fűtés, mindig sz*r valami, házi munka.
Munka? Bár azt hittem miután felmondok az előző cégnél, egy darabig itthon leszek, ám nem így lett. Azon a napon mikor bementem aláírni a papírokat, meg elbúcsúzni a csapatomtól, már hívtak is egy új helyről, hogy mennék-e interjúra?! Mennék, persze. Voltak közbe eső dolgok, covid, halál eset, de relatíve november vége óta dolgozok újfent. Habár az új meló kevésbé stresszes, ezelőtt 2-3 hónapja az is megbélyegezte a játékos órákat, hogy agyilag tompa voltam teljesen mire hazaértem.
És akkor még hol a gyerek?! Tekintve, hogy tervezzük, hogy ideje lenne trónörökösnek jönnie, az egy másik tényező lesz ami még inkább elveszi még a szikráját is a játéknak. Játszok majd, a lurkóval, mittomén... Teadélutánost.
Ezek összessége összehoz egy olyan napirendet, hogy a végletekig kiszorítkozik az, hogy játszak. Illetve... Hát már nem is köt le annyira. Nincs meg az a nagy hév, amivel régebben bele lendültem, abba, hogy leüljek, és végig vigyek valami újat, folytassam amit abbahagytam. Talán a Rise of the Tomb Raider volt amit utóljára végig vittem. Bár az nagyon magával ragadott, a 2013-mas első résszel együtt. Illetve az It Takes Two-t nagyon jó volna folytatni, de ahhoz meg asszonypajti is kéne, neki meg még kevesebb passziója van game-elni. Szóval, ha játszani akarok átlagban bőven kielégít az, ha valami olyat előveszek amit ismerek és leköt. Pedig félig vágyom rá, hogy ugyanaz legyen mint régen, de pont azt terveztem, hogy a téli szünetbe végig kéne rohanni a Resi 8-at, elindítottam, járkáltam benne egy 10 percet, majd rájöttem, hogy nincs energiám gondolkozni rajta, hogy most mi merre. Inkább átváltottam a Division 2-re, 1 órába vagy 1.5-be csináltam ezt azt, majd pihi.
Mit is mondhat erre az ember? Bár volt kollégáktól feszt azt hallgattam - átlag életkor ott olyan 50+ volt, csapatomba is -, hogy szemtelenül fiatal vagyok, mégis öregszek, meg csak felnőttem azért. Gyerekként, tiniként is más volt az értékrend, meg most a felnőttek világában is más. Nem arról van szó, hogy teljesen levetkőztem, vagy lekellene vetkőznöm ezt a kikapcsolódási formát, inkább csak rákellett ébrednem, már rögtön a legelején, mikor ezt megfigyeltem, hogy kisebb prioritása van, mint más dolgoknak. El kellett fogadni, ha jut rá idő, akkor jut, ha nem, hát nem. Vagy éppenséggel energia. Jajj, hányszor volt, jött a hétvége, "óóó most odab*szok neki, szombaton asszony dolgozik, éjszakás lesz, este úúúúú nagyot megyünk". Ahha, addig tettem vettem, hogy 10-kor bedőltem az ágyba, eszembe nem volt, hogy én játszak. Hát figyeljetek... Ez volna.
Igaz ami igaz, tegnap előtt sikerült összehoznom egy olyat, hogy este 9-től hajnal 2-ig játszottam... 5 óra bazzeeee. Hónapok óta nem volt ilyen. 
Asszony éjszakásba volt, és hát elkapott az a ritka pillanat, hogy na játszunk, és ezúttal bevált. Megvolt engedve. Illetve, csak hogy valami új legyen ezúttal... Áh, dehogy, Division 2-ztem.
Először is, ha eljutsz idáig! Nem ez nem egy gyerekes hiszti akar lenni. Nem szokásom hisztizni. Egy kis önfelismerés, amit úgy gondoltam megosztok veletek. Hátha mondtok még jó gondolatokat ezzel kapcsolatban. Másodszor pedig:
Sikerekben, nyugodtságban, boldogságban gazdag boldog új évet kívánok
a lapcsalád teljes közösségének. Illetve, hát annak aki ezt a blogot most teljesen, idáig elolvasta.
