A park szegletében, egy félkörbe kirakott kőpadkán esténként összegyűlnek a fiatalok. Tízen, húszan is összeverődnek egy-egy alkalommal. Gondolom, néhány üres üveg, vagy sörös doboz marad utánuk, de ez csak feltételezés, amit a tapasztalat mondat velem. A padka előtti tér kör alakban van kikövezve, közepén egy…nem is tudom, minek nevezzem…egy térplasztika, egy szobor, vagyis egy műkő izé, ami leginkább egy összetekeredett kígyóra emlékeztet. Ezen is csúszkálnak, átbújnak közte, vagy üldögélnek raja, mellette. Vagyis arra használják ezt a közösségi teret, amire ki lett találva.
Most délután van, nem jöttek még a srácok. A tér mégsem üres, mert éppen itt tartja pihenőjét a Gubera család. Gubera Horáció, aki maga sincs még 20 éves, az 5-6 év körüli kicsi Armandóval ül a kígyó tövében, és léggömböket durrogtatnak. Jó sokat szereztek valahonnét, mert a kövezet rengeteg színes gumidarabbal van már kidekorálva. A reklámszatyrok a többi zsákmánnyal a kőpadkán vannak szétpakolva, mintha vásárra készülnének vele. Megérkezik a posta felől Dzsenifer, akinek erősen domborodik a hasa, és a kirakodott holmit rendezgeti. Ellenkező irányból vág át a kocsik között kukapiszkáló bottal kezében Adél, a nagymama. Lélegzetvisszafojtva figyelem, ahogy erősen lengetve a botot, a kopasztetejű szomszédom kocsija mellet halad el. Csodálkozom, hogy mégse karcolta meg. Adél túl van már a harmincon, de messze még a negyventől. Szemem láttára cáfolja meg azt a vádat, hogy a svédek nem mosakodnak. Egy vizes flakonból önt a markába, hogy lemossa az arcát. Nem is tudom hol találtak működő közkutat, hiszen én nem tudok ilyenről a környéken. A fiúk jól szórakoznak a léggömbökkel, egyre nagyobb területet fed a sok színes gumiszemét. Kicsit feltámad a szél, de aligha fogja eltakarítani. Közben az jut eszembe, hogy ha itt vannak a szülők a „nagy” gyerekkel, itt van a nagymama is, ki vigyáz a többi pulyára, hiszen elképzelhetetlen, hogy az 5 éves, és a még meg se született gyerek közt nincs több. Na, ezen nem kell törni az agyamat, hiszen a családi viszonyokat csak feltételezem, bizonyítottság hiányában fel is mentem őket…kivéve a szemetelést.
Feltűnően hangos beszéd vonja el a figyelmemet Guberáékról. Egy svéd turistacsoport vonul el alattam, elfogva a járdát és az egész úttestet. Férfiak asszonyok, gyerekek vegyesen. Meg is számolom őket. Kilencen vannak. Láthatóan kiöltözve. Ez nem azt jelenti, hogy gálában, inkább sportos az öltözetük. Egyiken piros szabadidő, másikon fehér póló, zöld-tarka rövidnadrág, az egész társaság öltözete feltűnően színes, de azt látni, hogy nem ezt a ruhát hordják naponta. Tényleg olyanok, mint egy turistacsoport. A nációra csak a hangos beszéd utal, meg az egyik férfi járása. Aprókat lép, karjait úgy lengeti, mintha robot lenne. Nem láttam ilyen mozgást más nációbeli férfiaknál.
Aztán ismét Guberáékat figyelem. Nagyon erős a kontraszt, pedig ugyanaz a népcsoport. Valóban nagy hiba származás alapján egybemosni embereket. Aztán összeszedik a motyójukat, csak némi hátrahagyott szemét jelzi, hogy itt jártak. Majd hétfőn jön a városgazda, és összetakarít. Ha addig szét nem viszi a szél.
