Egy régi kolléga mesélte, hogy újgazdagéknál dolgozott egy városszéli háznál. Pontosabban nem is a háznál, hiszen az már kész volt, bele is költöztek. Az ő munkája a kerti támfalakra, lépcsőkre korlátozódott. A medence korlátait készítette egy idős szaki, akivel jól eldumáltak szinte mindenről. Később kiderült, hogy a családhoz tartozik. Mesélte, hogy a fia korábbi házánál is felfigyeltek rá, hogy milyen szorgalmasan ténykedik. Nem tudták miért. Szóba került érintőlegesen a politika is. A rendszerváltás idején Németországban dolgozott az öreg. Nagyon jól keresett, volt pénze bőven, de amikor hazajött, már nem nagyon volt mit megvenni. Aztán halkabbra fogta, nehogy a menye meghallja, amiket mond. Ezek szerint nem ugyanazzal a politikai oldallal szimpatizálnak.
A háziakkal nem sok dolga volt a kollégának. Megkapta a reggeli kávéját, megbeszélték amit a munkával kapcsolatban kellett, aztán ment ki-ki a dolgára.
A meglepetés a számlázáskor érte. Nem a pénzzel volt gond, azt megkapta megegyezés szerint, mivel a munkával meg voltak elégedve. Nem ikszipszilon családi házának a kertjében történt papírforma szerint a munka, hanem egy budapesti cégnek egy másik városban lévő telephelyén. Munkaszerződéssel, teljesítményigazolással, ahogy kell. Teljesen szabályosan.
Aztán mesélt a kolléga egy régebbi esetről, ami még 2008-ban, vagy 2009-ben történt. A saját kisvárosában kereste fel egy német-magyar tulajdonú szolgáltató, aki főleg építőiparban ténykedett. Egy energiaszektorban nyomuló multicégnek építettek a Mátra-alján borházat. A vezérnek a budai házánál kellett volna 300m kerítést felújítani. Nyilván a cég számlájára. S egyúttal a titkárnő kelet-pesti házánál is akadt tennivaló, de ez utóbbiról Budán ne tudjanak! Erről nem kell semmi papír, zsebből kifizeti a közvetítő, nem egy nagy összeg. A munka végeztével a titkárnő adott a munkásoknak egy-egy üveg bort. Mondta is a segédmunkás, hogy „milyen rendes”. Lehet is – mondta a kolléga, hiszen neki az egész ennyibe került. Vagy talán ennyibe se, hiszen aligha boltban vette.
Aztán én elgondolkodtam ezen a két eseten, amihez hasonlót bizonyára bárki tudna mesélni. Azt vágja a mindenkori ellenzék az ellenfelei fejéhez, hogy a kormány korrupt. S a társadalom, amely a politikusokat adja?
Pontosan.
Te (és itt most nem potyautashoz szólok) vajon mindig kérsz számlát? Vagy jó lesz okosba, ötödével olcsóbban?
Nyilván köcsögség kiköltözni a zöld agglomerációba, és utána a város infrastruktúráját használni, mert a falu iskolája mégiscsak... Ugye van ismerős, akihez be lehet jelentkezni beiratkozás előtt, hogy utána a tényleg körzetben lakók ne jussanak be?
Csomó felé borravaló, mert az illető megcsinálta azt, ami a munkaköre. Elhiszem, hogy keveset keres. De ezt hadd ne nekem kelljen kipótolni, ott van rá a munkaadója.
Az iskolába kötelezően beszolgáltatandó fénymásolópapír megvan? És hogy mindig akad egy rakás anyuci, akik ezt osztálypénzen kívül megoldják, mert tudnak hozni a munkahelyükről?
Hasonló az is, amikor "csak 5 percre" megáll a majom, és nem érdekli, ezzel mit okoz a többieknek. Nem érdekel, hogy lusta vagy sétálni, vagy 20%-kal több fuvart tudsz kiszállítani.
A tej élet, erő, egészség.
