Nem lehet egyértelműen meghatározni mi is az. Olyan dolgokra mondjuk, ami csak másoknak tetszik, mi viszont értéktelennek tartjuk.
Nemrég felraktam egy nekem tetsző képet egy épületrészletről. Egy nagyméretű díszítőelem. ...ide is rakom, hogy egyértelmű legyen, miről van szó.
Egy ismerősöm meg is válaszolta a feltett kérdést, melyben megkérdeztem , mi lehet a képen. "rózsaablak" Eddig rendben is van, de én reagáltam rá. "Az" Ennyi elég is lett volna, de én még hozzáírtam, hogy "méghozzá betonból" Erre újabb reagálás: "tehát giccs" Szerintem nem, és a diskurzus folytatódott. Vitapartnerem szerint ezerszám ontják ezeket az elemeket, képzetlen segédmunkások, tehát értéktelen. Az érték az, ami kőből készül. A kőablak, az kőablak. Ez utóbbi megállapítással nem lehet vitázni, de nincs az előírva, hogy egy rózsaablak kizárólag kőből készülhet. Próbáltam védelmembe venni az építőket, ugyanis ez a konkrét ablak egyedi termék (pontosabban kettő készült belőle ezelőtt 102 évvel) ugyanazzal a technológiával, mint a vasöntvények. Vagyis minden forma egyszer használatos. A formakészítésnek ezt a fokát nem képesek utcáról beesett napszámosok néhány nap alatt megtanulni. A miskolci "vasgyári" templomnak minden kőhatású eleme így készült. Nem terméskőből, hanem betonból. Ettől már giccs? A százéves városi házak gipszpárkányai, a paloták belső díszei is mind giccsnek számítanak, mert nem kőből faragták? Nekem szakmába vág a sírkő. Manapság iszonyatos mennyiségű kínai gránit árasztja el a piacot. Nemes anyagból szépen megmunkálva, de ún. egyensírkövek. Mivel értékesebb, mivel képvisel nagyobb művészi értéket, egy cementbázisú, de egyedi terméktől? Vagy ha már templommal kezdtem! A kőbányai templom "kövei" kerámiák. Ettől már giccs? Vagy a zsolnai porcelán? Az se természetes anyag. Vitapartneremnek felemlítettem a bronz szobrokat. Valamiért neki a Lenin-kisplasztikák jutottak eszébe, pedig én egyedi szobrokra gondoltam...mint például...Leonardo lova. Az se faragás, hanem öntvény.
