2024. február 22., csütörtök

Gyorskeresés

Családi vacsora

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

(Papsajt 6)

A nénikém is férjhez ment ebben az évben. Nekem ezzel a lagzival is csak annyi dolgom volt, hogy élvezzem a mulatozó tömegben való rohangálást, a sok süteményt, na meg azt az illúziót, hogy italozok. Egy új cimborám akadt, aki az új sógornak a szomszédságában lakott. Vele ittuk üvegből a málnaszörpöt, ami úgy nézett ki, mintha vörös bor lenne. A kis ház ablakában tartottuk, s időnként odarohantunk, hogy csillapítsuk a szomjunkat. Ez az esemény a falu túlsó felén volt, de Fekete Gyuszival nem itt találkoztam először, hanem az iskolában. Ugyanis ekkorra már iskolás lettem.

A „Glóner” iskola udvarán sorakoztak fel az osztályok. Mi voltunk az első osztály, akik valójában semmit nem tudtunk erről az új világról. Legtöbbünk még óvodába se járt, nem éltünk eddig közösségben. Mellettünk sorakoztak fel a már tapasztalt másodikosok. Miheztartás végett átszólt Kiss Piri, hogy:”Az első még semmi, de a második a valami”. Ezek szerint szerencsénk, hogy mi még csak az elsőt kezdjük. Tanító nénink, hosszú évek óta (meg utánunk még hosszú éveken át) ragaszkodott az elsősökhöz. Nem volt hajlandó nagyobbakat tanítani. Különösen jó érzéke volt Júlia tanító néninek a kisgyerekekhez. Nem volt már fiatal, hét éves szemmel határozottan öregnek tűnt. Göndör haja ezüstösen csillogott, de nem tudom, ősz volt-e, vagy szőke. Talán mindkettő egyszerre. Rekedtes mély hangon, de nagyon barátságosan tudott beszélni. Rengeteget dohányzott. Talán attól volt ilyen hangja. Igyekezett okot adni a dicséretre, ajándékozásra. Kártyanaptárakat, színes kis képecskéket osztogatott, s mi nagyon büszkék voltunk rá, hiszen elismerés volt ez, bizonyíték arra, hogy milyen okosak vagyunk. Volt piros pont, meg fekete pont, de akkor még osztályzat is volt elsőben. Az öt osztályzatot még ki is bővítette. Adott alá, vagy fölé húzott kettest, hármas négyest. Sőt! Volt csillagos ötös. Az osztályterem nem volt túl barátságos az olajos padlóval, a fekete vaskályhával, a fekete táblával, amit csigák és acélsodrony segítségével lehetett cserélni vonalasról kockásra és vissza. Nagy munkája volt abban a tanító néninek, hogy szeressünk ide járni.

Az iskola két épületből állt, de még csak nem is egy utcában, s mindkettőben csak két-két tanterem. Így tehát a nyolc osztály két műszakban tanult. Egyik héten délelőtt mentünk, másik héten délután. A délutánit nem szerettem, mert akkor azzal telt a délelőtt, hogy nézegettem mennyi az idő, mikor kell már indulnom. Felhúztam a magas szárú cipőmet, befűztem, aztán mikor anyu megelégelte a kínlódásomat, megkötötte a fűzőt. Ezzel sokáig gondom volt. Hátamra vettem az iskolatáskát, nyakamba akasztottam az uzsonnást. Jött Lubai Lali, nekivágtunk a falunak. A bátyám is alsós volt még akkor, így ő is velünk jött. Második szomszédban Kovács Ibolya csatlakozott hozzánk, negyedikben Szeberin Kati. Kicsit odébb Ittes Ibolya, majd Hócza Bandi. Boldizsáréknál mindig várakozni kellett, ott is csatlakoztak ketten, illetve hárman, mert már Kadlok Feri is ott volt ekkorra náluk. Mire az utcát elhagytuk, kitettünk egy fél iskolát, pedig a felsősök nem is voltak velünk, hiszen ők már ekkor hazafelé jöttek.

Lassan a rokonaimat is megismertem, s erre jó alkalom volt a nénikém lagzija. Igaz, az ismerkedéshez túl nagy volt a tömeg, de anyu azért igyekezett elmondani, ki, kicsoda. Lagziból nem volt akkoriban hiány. A nagyapám testvérének 10 gyereke volt, s mindegyiknek nagy lagzit csinált. Eltelt közben azért jó néhány év. A legelső lagziban Olga volt a menyasszony, s az maradt meg bennem ebből, hogy a vőlegényéknél a hátsó szobában fordítva működött a villanykapcsoló. Na, meg a szomolyai rezes banda.
A szerényebb összejöveteleket jobban szerettem. Ezekhez a hízóvágások adtak alkalmat. A teljes programot otthon kísérhettem végig, a rokonokhoz csak vacsorára mentem. Annyira korán keltünk, hogy még éjszaka volt. Nekem ugyan nem lett volna muszáj, de felébredtem a korai jövés-menésre. Ha mégsem, akkor a hízó visítására, haláltusájára. Valamelyik felnőtt mindig beszólt nekem, hogy „na, jövőre már te szúrod” Nem vágytam erre egyáltalán. Valójában nem is várta el tőlem senki még felnőtt koromban sem, de talán 16 lehettem, amikor apu rám parancsolt, hogy tessék odaállni az első lábához. Két legény volt a háznál, nem nagyon akart segítséget hívni. Na, de addig sok vizet elrekesztünk még a Hór patakon.
A hajnali sötétségben, a rosszul megvilágított udvaron, inkább csak a szalmatűz világlott. Egy kisebb boglyányi szalmával takarták a leölt hízót, s meggyújtották. Kicsit távolabb őrtüzet, kis tüzet gyújtottak, amit mi gyerekek őriztünk, tápláltunk, hogy ki ne hunyjon. Sok szalmát égettek el amíg leperzselődött az állat összes, közel összes szőre, kissé megpirult a bőre. A kis tűz azért kellett, hogy ne kelljen ismételten gyufát használni. A nehezen hozzáférhető helyeken az üstházban tüzesített vasakkal sütötték ki a szőrt. Nem lehetett a tüzet szabályozni, így megesett, hogy itt-ott kirepedt a bőr. Ezeket sárral fedték a következő tűztől. Mi tagadás, voltak is szőrös szalonnabőrök. Csak évekkel később jöttek divatba a fatüzelésű, ventilátoros perzselők. Ezekkel már szebb munkát lehetett végezni. Aztán sárral kenték be az egészet, hogy felpuhuljon a bőr, s a feketeséget késsel le tudják vakarni. Na, ezután kaptunk mi gyerekek kóstolót füléből, farkából. A további munkálatok már nem voltak olyan érdekesek. Vártam az estét, amikor a szomszédokba kellett elhordani a kóstolót. Rokoni, baráti viszony függvényében kisebb, nagyobb szál hurkát, egy-egy darab pecsenyét. Fáradozásomért kaptam a tányérba 1-2 forintot, almát, körtét, szaloncukrot...

Közben a segítség hazament átöltözni, majd jöttek vissza vacsorázni. Imádtam ezeket a vacsorákat. Leginkább azt szerettem, hogy annyi mesét, kalandot hallhattam a felnőttektől, hogy na! Frigyes bátyám, a traktoros, aki a szomszéd utcában építkezett, korábban katonatiszt volt. Ez volt számomra a legizgalmasabb. Mesélte, hogy volt egy tiszttársa, aki félt a lótól, de ettől még lovagolnia kellett. Nagy darab ember volt vele ellentétben, s megkérte, cseréljenek lovat. Így esett, hogy a kis ember nagy lovon ült, a nagy pedig a kicsin. Aztán az is izgalmas lehetett, hogy az unokatestvérem azért született Celldömölkön, mert a nagybátyám az ángyommal éppen úton voltak a szolgálati hely, Lenti felé. Aputól is sok, számomra új történetet hallottam. A tanyáról is, amiről talán hallottam már, csak túl kicsi voltam megjegyezni, vagy egyáltalán oda figyelni rá. Valójában mindenkinek rengeteg mesélni valója volt, egymás szavába vágtak, aztán külön csoportok alakultak ki, nem is mindig az egymáshoz közel ülőkből. Nem győztem kapkodni a fejem, azt se tudtam, mire figyeljek.

Ezek a disznótorok akkoriban családi ünnep számba mentek. Mindenki hizlalt malacot, hiszen nem hagyatkozhattunk a húsboltra. Bár az se biztos, hogy volt már a faluban. Inkább az lehetett a gyakorlat, hogy néhány tehetősebb gazda vágott kimérésre, s akinek nem állt módjában hizlalni, az tőlük vehetett. Nem is biztos, hogy pénzért, hiszen ekkoriban működött még a cserekereskedelem.
Számomra örvendetes dolog volt, hogy minden télen legalább négy disznótort végigülhettem, végig ehettem. Ezen felül pedig a viszonozott kóstolókból jutott hurka az asztalra elég gyakran. Na, meg később a sonka, a szalonna, a füstölt kolbász, a háj a padlásról megoldotta a téli ellátást. Tejet a kecske adott, lekvárt pedig a kert szilvafái. Nem gyakran jártunk a boltba.

Némelyik disznótor után bizony hosszú volt az út végig a falun álmosan, de a nénikém is, mamám is messze lakott. Irénnek az anyósa sütött csepreszt, ez volt ott a különlegesség, meg a társaság is más volt kissé mint a többi rokonnál. Mamámnál pedig azt szerettem, hogy a szomszédban lakott Lukács Laci, és én ott töltöttem a napot. Állítólag ügyesen rajzoltam, Laci pedig szerette nézni, ahogy készülnek a „művek”. Nem is nagyon kellett rajta gondolkodnom, mert adta folyamatosan a témákat. Azért is szerettem oda járni, mert más volt a házuk, mint amiket ismertem. Kicsi ház volt, kicsi ablakokkal, földes padlóval, mestergerendás mennyezettel, sarokpaddal, az asztal fölött pedig láncon lógó díszes petróleumlámpával. A nagymamája még hozzánk mérten is kicsi volt, folyton kérdezgetett mindenfélét, és valami ennivalót mindig rakott az asztalra. Velük lakott még a nagynénje, de a szüleiről nem tudtam akkor még semmit. Valójában nem is tartottam fontosnak. Laci szeretett csavarogni, egyik kedvenc helye neki is a patakpart volt, de mi együtt szinte csak a szobában voltunk. Többnyire rajzoltam, de megesett, hogy a leckét is megcsináltuk együtt. Volt rádiójuk, ott hallottam az Egri csillagokat először. Aztán felderítettem az utcát. Bizonyára Laci kezdeményezte, erre már nem emlékszem. Nagyon vegyes házak alkották az Erzsébet utcát. A Laciék háza volt a legkisebb, kicsit a Délő-tető irányába, a túloldalon pedig egy nagy kúria állt, ami már a 100 évvel korábbi térképen is szerepelt. Kertje lenyúlott egészen a Papgüdriig.

Ez egy mély vízmosás volt, néhol leomlott agyagfallal, amibe nagyon jól lehetett bunkert ásni. Valójában csak kis mélyedést ástunk megfelelő szerszám híján, de mi bunkernak neveztük. Ástunk hasonlót a falu másik szélén is az erdőben, ugyancsak vízmosás oldalában, bár arrafelé nem is nagyon kellett ásni, hiszen találtunk elhagyott, laza tufába vájt, részben beomlott pincét. Anyu persze nem tudott róla, hogy ilyen helyeken járunk, de jobb is, mert kikaptunk volna érte. Persze nem magamtól csavarogtam el ilyen messzire, hanem a már korábban említett Ipolyi Lali csábított. Négy fős csapatunk volt, vagy többnyire inkább csak három, és ő volt a vezér. Hozott magával zászlót is, és azt elrejtettük az erdőben, nehogy megtalálja egy arra kószáló másik csapat. Bónáéknál láttunk egy sorozatot a TV-ben Robin Hood-ról. Ennek hatásra íjat készítettünk magunknak, és gyakoroltunk célba lőni. Nem nagy sikerrel. Nád volt a nyílvessző, amibe szöget kötöztünk bányászdróttal. Nehéz volt az eleje, elég rosszul repült. Ipolyi így is elég jól lőtt. Lubaiéknál, közös szomszédainknál, éppen a konyhaasztalt súrolta az udvar közepén a három gyerek, ő pedig a kőkerítés tetejéről belelőtt az asztallapba. Nagyon megriadtak, majd hangot adtak felháborodásuknak. A legkisebb volt a legindulatosabb, s ezzel kihívta maga ellen a sorsot. Ipolyi újra lőtt, s eltalálta a gyerek lábát. Amikor láttam, hogy vérzik, úgy eltűntem onnét, mintha ott se lettem volna. Egy darabig nem mentem Ipolyihoz játszani. Találtam magamhoz inkább illő játszópajtást. Győri Mikivel a félkész házukban is jókat tudtunk játszani, meg a határban is sokat csavarogtunk.

Hozzászólások

(#1) bkercso


bkercso
nagyúr

Mi az öcsémmel a nyílpuskánkkal úgy belelőttük a facsavarhegyű, üvegszálas nyílvesszőt (síbot) egy kerti fába, hogy egy éven át nem bírtuk kiszedni. Meg sorozatban átlőttünk vele az emeletes családi ház fölött a kertből az utcára, amíg a szüleink meg nem tudták. Csoda, hogy mindenki túlélte... :DDD

[ Szerkesztve ]

Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

(#2) potyautas válasza bkercso (#1) üzenetére


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

18 évesen kenyérbéllel lövöldöztünk az építkezésről az utcára. Bermann csőből fújtuk hihetetlenül messzire. Jól szórakoztunk, ahogy a járókelők forgolódtak, nem értve mi pattog körülöttük. S ez nem is volt veszélyes.

(#3) Vakegérke


Vakegérke
veterán

No persze, a gyerekkori huncutságok. :)

Íjam nekem is volt. Acélsodrony volt az idege, jó messze repítette a hurkapálcát, amelynek az elejéhez gombostű volt rögzítve,a hátsó végén pedig egy rövid madzag volt, hogy tartsa az irányt.
Köpőcsőnek megtette egy alumínium cső, a "lőszer" pedig annak a sötétbordó bogyónak a magja volt, ami fán terem, és le lehet szopogatni az édes külső réteget.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#4) Tutu7030


Tutu7030
veterán

Akkor én elég visszafogott gyerek voltam. :D Mi négy szál gyufából, gombostűből és egy darabka papírból "darts" nyilakat gyártottunk (csak akkor még nem tudtuk, hogy mi az a darts). :D

LG Optimus G E975 v20 -> LG G4 H815 V29a-EUR-XX -> Huawei Mate 9(MHA-L29) -> Huawei P30 Pro -> Honor Magic5 Pro

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.