Avagy: Elméletileg az elmélet és a gyakorlat ugyan az, gyakorlatilag viszont…

Történetünk nagyjából napra pontosan másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor hat hónapos állapotos feleségemmel beköltöztünk saját kis házunkba. Az épület elrendezése talán furcsa, de az én igényeimnek megfelelően készült: az emeleten egy konyha, mellékhelyiség, valamint a történet főszereplőiként a nappali és a dolgozószobám. Minden más az alsó szinten.

A dolgozószobában van egy ajtóra néző íróasztal, rajta 3 monitorral. Az egyik egy 13,3 hüvelykes EPD, a másik egy 27 hüvelykes Samsung, a harmadik pedig alkalom adtán tablet szerepet is betöltő iPad Mini 6.
Az asztalba jobb oldalon van beépítve egy Windows operációs rendszert igénylő alkalmazásokra használatos Lenovo számítógép, illetve egy minden más munkára és privát dolgokra használatos MAC számítógép.
Jobb oldalon egy PS5 kapott helyet, mint történetünk harmadik főszereplője.
A három gépet egy KVM Switch fogja össze, a hangsávokat leválasztja és RCA-n küldi tovább a beépített erősítőnek, a maradék képi adatokat pedig a 27 hüvelykes monitornak továbbítja. A Mac az egyetlen, ami hozzáfér minden monitorhoz.

Ezt azért részleteztem ennyire, mert a beépítés precíz, így egy látogató csak egy íróasztalt lát 3 monitorral, illetve billentyűzetet és Magic Trackpad-et. Minden más rejtve van, így ez, mint tényező, kellően megnehezítette történetünk fő szálának cselekményeit.

Történt ugyanis, hogy a nappaliba bekerült egy TV. Így másfél év után. WebOS rendszer lévén csak tápot és Wi-fi jelszót kellett neki megadni a működéshez, azonban jött az ötlet: mi lenne, ha alkalomadtán a nappali nagy képernyős 4K TV-jén lehetne játszani a konzollal?

Felmértem a lehetőségeket és döntés született: Beépítek még egy, ezúttal mechanikus (tehát kétirányú) HDMI váltót, és egy 10 méteres HDMI kábel behúzásával mennyezet fölött kiviszem a képet a nappaliba. Ennek eredménye az lesz, hogy bármelyik gép képét át tudom kapcsolni a benti monitor és a kinti tv között. Elméletben…

A művelet sikerrel zárult, a beépítés elkészült, a kábelek elrejtve, meg sem látszik, hogy egy napos munka volt itt. Teszteljük.

Bekapcsolás után a tv egyből jelezte, hogy milyen beállítási lehetőségek vannak a csatlakoztatott konzollal.
Kerestem egy játékot, ami támogatja a HDR-t 4K-ban, a választásom a Rachet And Clank nevű alkotásra esett. Elindítás után a PS is jelezte, hogy egy erre alkalmas tv-t észlelt, így szépen beállítottam mindent megfelelően. Játék!

Kb 5 perc után elkezdett szakadozni a jel, majd eltűnt. Pár pillanat után visszajött, majd 10 perc után ismét elkezdett szórakozni. Itt még nem tudtam, melyik eszközzel lehet probléma, de bevillant, hogy talán a KVM Switch nem boldogul el az adaptív felbontással. Minden esetre ez így játszhatatlan volt.

Próbából széthúztam a rendszert és direkt csatlakoztattam a kábelt a konzol és a tv között. Nem jött elő többet a probléma, bár az elején éreztem némi késést a reakcióban, de ez vagy elmúlt, vagy csak hozzászoktam.

Ezután mérlegeltem. A konzolt a KVM Switch-el 1,5 méter HDMI köti össze. A két Switch-et 30 cm. Majd a tv-hez újabb 10 méter megy. Úgy tűnik, ez már sok, főleg 2 Switch-en keresztül. Nem stabil a jel.

Jelenleg így van összedugva, az iroda monitor már nem opció a PS-hez, de tudok játszani a nappaliban. Ennyi erővel a konzolt is kivihettem volna…