2024. május 18., szombat

Gyorskeresés

Potyautas

Írta: | Kulcsszavak: kóbor kutya . vizsla . magyar vizsla . komádi

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Történt egyszer, hogy a szüleim hazafele autóztak egy rendezvényről (08.13-án, vasárnap). Már majdnem hazaértek, amikor egy sarkon megpillantottak egy gyönyörű magyar vizslát, akit ráadásul majdnem el is ütöttek. A kóbor kutyák nem szokatlanok errefelé, egy vizsla azonban mindannyiunkat megérint: két vizslánk is van (az egyik fajtiszta, a másik csak közel ;) ), és nagyon szeretjük őket. Nem volt hát mit tenni: édesapám magához hívta, és nagyjából 2 perc szaglászás és kisebb kergetőzés óta a gazdájaként tiszteli, akit mindig és mindenhova követ, bármerre is járjon.

A nagy harmónia jegyében el is indultak, hogy az utcában lévő, és feltételezhetően viszlát tulajdonló embereket meglátogassák. Mindezt persze este fél 11-kor, a látogatottak nagy örömére. A hűséges kis jószág (a továbbiakban: Potya) végig gyönyörűen ment édesapám után, nagyon boldogan. Sajnos azonban hiába vertek fel jó pár embert, nem lett meg a gazdája a kutyának, így a szüleim egy szomorú döntést hoztak: nagy nehezen otthagyják a talált helyén Potyát.

Ugye, van a lelkiismeretünk. Az egyik legbosszantóbb dolog, és nagyjából mire már majdnem hazaértek, képes volt őket is az őrületbe kergetni. Nem volt mit tenni: visszamentek Potyáért, aki annyira megörült nekik, hogy csukott ajtón és nyitott ablakon keresztül szált be az autóba. Még jó hogy a fényezésnek már hulla mindegy...

Amikor a kopogásra kinyitottam az ajtót, az első másodpercekben Pimpi kutyámat hittem az ajtóban. Aztán amikor jobban megnéztem illetve közölték velem, hogy akkor ők most hoztak egy kutyát, láttam, hogy közel sem a jól megszokott vizslám köszön vissza. Hamar megszerettük egymást, utána engem is a gazdájának tekintett. A családban tulajdonképpen mindenkit...

Aki tudja, milyen egy vizsla, tudhatja azt is, milyen egy szinte kölyök, 1-2 éves vizsla is. Ha nem, leírom: végtelenül játékos és mozgékony. Az udvaron úgy sétálok vele, hogy jön utánam, minden második lépés után a szájába veszi a kezemet, de csak finoman és játékosan, és ha megállok, gyakran úgy rám ugrik, hogy még nyomot hagynak a szép mancsai a testemen.

Szóval most az udvarunk az övé, a mi kutyáink pedig a füves/köves udvarukon vannak bezárva, ami enyhén szólva sem szerencsés helyzet. Elgondolkodni az ideiglenes befogadáson nem tudunk, lévén a két hím kutya összeszoktatása olyan mértékű problémának tűnik, aminek nem akarnák kitenni a saját kis kutyánkat (Mi történik ha egyszer jól megverekszenek? De nem kell eddig elmenni: átalakul a hierarchia, és a saját kis kutyánk az aljára kerül ennek.) Bezárni nem igazán lehet, mert kimászik mindenhonnan: legyen az egy tyúkudvar, vagy egy magasított kerítésű disznóól, ügyesen megtalálja a módját, hogy 5 percen belül kimásszon.

Ma reggelre eljutottunk odáig, hogy a "bezártak" megszokták Potyát, azaz nem ugatnak minden mozdulatára. Ha nem vagyok kint velük, akkor csend és nyugalom van. Ha viszont kint vagyok, és Potyát simogatom, a bentiek irigyek, fordított esetben pedig ugyanez a helyzet.

Szóval nem tudom, mit kéne vele kezdenünk. Ki fogjunk a kisvárost plakátolni a fotójával, de chip nélkül elég kevés esélyt látok arra, hogy meglegyen az eredeti gazdája (ráadásul mi van, ha kidobták otthonról?). Egy vadász már jelentkezett érte, nem kizárt, hogy ő kaphatja meg, bár én inkább egy családiasabb környezetet képelnék el neki.

Kihasználom az alkalmat, hogy ha esetleg bárkinek hiányozna egy magyar vizsla, és ráismerne a kutyájára, ne habozzon jelentkezni.

A bejegyzés végén álljon néhány kép Potyáról:


Hozzászólások

(#1) Wanderlust


Wanderlust
tag

"így a szüleim egy szomorú döntést hoztak: nagy nehezen otthagyják a talált helyén Potyát."

Ha már megtalálták és össze is haverkodtak vele akkor min. magukkal kellett volna vinniük elsőre is. Facebook-on keresni a gazdit, vagy millió menhely, állatvédő, ideiglenes befogadó van az országban, szinte mindegy hol élsz. Azért örülök, hogy nem lapította ki egy arra járó figyelmetlen autós addig is...Happy end :)

[ Szerkesztve ]

(#2) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Add oda nyugodtan a vadásznak. A vizslának életeleme a munka, nem öleb. Jobb gazdát, helyet nem találsz neki.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#3) mbalint987 válasza Wanderlust (#1) üzenetére


mbalint987
aktív tag

Igen, ebben igazad van, viszont gondolj csak bele: lehet, hogy a gazdája kereste (volna) az elvesztés feltételezett helyén. Ha most mi elvisszük, lehet soha nem találja meg, mert mondjuk nem helybéli, és a Facebook sem jut el hozzá, Komádiba meg nem jár többet. De persze, a kutya élete fontosabb, ez természetes.

(#2) Vakegérke: A vadásznak már van másik két vizslája, de tartok tőle, hogy mivel neveletlen, nem fog tudni semmit sem kezdeni vele. Vagy pont a vadász fogja tudni rendre tanítani?

[ Szerkesztve ]

„Így száll hát sírba a szabadság... tapsvihar közepette.” /Star Wars Episode III/

(#4) Vakegérke válasza mbalint987 (#3) üzenetére


Vakegérke
veterán

A helyzet egyszerű. Elkéred a vadász elérhetőségeit és megmondod neki, hogy amennyiben jelentkezik a kutya gazdája, hozzá irányítod.

Szerk: Ha már "gatyába rázott" két vizslát a vadász, nem okoz neki problémát, hogy a harmadikat is rendre szoktassa, magához édesgesse.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#5) Wanderlust válasza mbalint987 (#3) üzenetére


Wanderlust
tag

Azt mondjuk soha nem értettem, hogy' lehet elveszíteni egy kutyát...Remélem megtalálja a gazdája!

(#6) Vakegérke válasza Wanderlust (#5) üzenetére


Vakegérke
veterán

Benne van a pakliban, hogy kitették szegénynek a szűrét. Persze, kell a kutya, mert a gyerek nagyon rimánkodik érte, ám arra már lusta, hogy gondozza is. A szülők egy darabig törődnek vele, aztán elunják a dolgot és "búcsút mondanak" neki.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#7) mbalint987 válasza Wanderlust (#5) üzenetére


mbalint987
aktív tag

Nekünk még anno sikerült a kis foxinkat elvesztenünk. Talán nyitva maradt a kapu, vagy pedig - mivel még a régi kerítésünk volt - magától kinyílott. Égre-földre kerestük, nem találtuk. Végül happy end lett a vége: hiába akarta valaki megfogni, és kikötni magához, a kiskutya elrágta a pórázát, és elszökött, vissza hozzánk.

„Így száll hát sírba a szabadság... tapsvihar közepette.” /Star Wars Episode III/

(#8) hcl


hcl
félisten
LOGOUT blog

Megzaba, nagyon szép dög :) Vizsla amúgy is nagyon jópofa :)
Ahol találtátok, ott kellene köröztetni... Menhely csak végső esetben, a legtöbb nagyon nem jó a kutyáknak.

Mutogatni való hater díszpinty

(#9) Viszlát


Viszlát
addikt

Tapasztalatból mondom, hogy nincs miért aggódnod a két férfivizsla összeszokása miatt. Lesz bunyó, de a vizsla nem vadállat, nem fogják egymást szétszedni, hagyni kell, hogy egymás között eldőljön ki a keményebb.

Potya pedig tündéri, remélem sikerül jó megoldást találni. :)

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

(#10) mbalint987 válasza Viszlát (#9) üzenetére


mbalint987
aktív tag

Szerencsére úgy néz ki, hogy meglett a gazdája, így nem kell a továbbiakban gondolkodnunk. :)

Egyébként nagyjából én is azt gondolom, hogy komolyabb problémának nem kellene lennie köztük, viszont nem tenném ki a kisebb testű saját kutyámat annak, hogy a hierarchia aljára kerüljön.

(#8) hcl: Egy (állatvédő) szervezet már jelezte, hogy ha nem lesz meg a gazdi, akkor segítenének és befogadnák, de szerebcsére erre nem lesz szükség.

„Így száll hát sírba a szabadság... tapsvihar közepette.” /Star Wars Episode III/

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.