Halihó.
Írhattam volna címként azt is, hogy ne ölj meg! de nem akartam hatásvadászkodni.
Néha motorral járok, néha kocsival. Most az utóbbival jöttem épp hazafelé, vettem pár cuccot, ami sehogy sem fért volna el a robeszon. Fél három magassága, az időjárás tökéletes, az út minősége pocsék, jó magyar szokás szerint. Nem volt hova sietni, nyolcvan körül kacskaringóztam dombnak felfelé, amikor a kanyar után utolértem a menetrend szerinti járatot.
Valami nagyigmándi brikettel működött, olyan szépen füstölt, és amúgy sem szoktam, meg ezért sem mentem a seggébe. Ismertem az utat, hosszú kaptató, tetején kanyar, utána le egyenesen, ott meg tudom előzni. Mögöttem sem volt senki, úgyhogy türelmesen poroszkáktam utána hatvannal.
Úgy néz ki, észrevett a buszos bácsi, mert előzékenyen kicsapta az irányjelzőt jobbra, hogy mehetek.
Te tudod komám, elvégre hivatásos sofőr, adott esetben akár ötven ember életéért is felel, meg amúgy is magasabb mint én, biztos jobban belátja az utat. Ezeket gondoltam én, miközben szúrtam a Meginnek egy rettenetest, hogy akkor gyí.
Teljes mellszélességgel áttértem a szembe sávba indexxel, ahogy illik, és elkezdtem a manővert. A b oszlop már a busz hátsó kerekénél, amikor mit ad az ég, jön velem szembe egy t4 transzi. Ja, lejtőn lefelé még a kecskeszar is gurul, a tempóját látva esélyem sem volt befejezni az előzést, még ha az egynégy helyett sugárhajtómű is lett volna a gépház alatt.
Úgyhogy páros lábbal ráugrottam a fékre, és elmormoltam egy Miatyánkot. Persze a furgonos jól berágott a francia fostalicskámra, cukikat mutogatott és még rám is húzta a kormányt. Pechje volt, csak a tükrömet csukta be. Köszönetképpen kinyilvánítottam a nemtetszésemet az anyukája felé egy új munkahelyet javasolva neki.
Igazából nem csak dühös lettem, de alaposan meg is lepődtem. Tényleg itt tartunk? Roadkill mindhalálig? Mi jön még, tetőgéppuska és tolólap? Miért kell utat engedni, ha nem látom/nem vagyok biztos benne hogy senki nem jön szembe? Egy csücskös manővernél miért kell rögtön vérbosszút állni? Tényleg nem értem.
A lejtőn lefelé végre megelőztem a buszt. Igaz, hogy előtte még kétszer jelzett, hogy mehetek, úgy látszik mindenáron ki akart nyuvasztani. Nem hittem neki, csak a saját szememnek, így nem is történt semmi, csak simán megelőztem
Azért viszkedett a talpam a fék felett egy alapos leckéztetésre, de erőt vettem magamon. Nem most fogom elkezdeni, és nem vagyok hajlandó lesüllyedni erre a szintre. Inkább udvariasan megköszöntem a vészvillogóval az előzékenységét. Kösz, hogy majdnem megöltél. 
Ne bizz senkiben, csak sajat magadban (persze magadban is csak mertekkel 
), es csak olyan manoverbe kezdj, amit tudod, hogy betudsz fejezni!
