Halihó.
Kihúzták alólam a szőnyeget. igaz, nem csak én álltam rajta, hanem még huszonhét ember. Becsődölt a cég, menjen ki merre lát. Jó, persze, voltak előjelek. A termelés és a bérek folyamatos csökkenése, pletykák, információmorzsák.
De nemigen foglalkoztunk vele, volt már ilyen, aztán jött is megrendelés, lett munka, ment minden tovább. Hullámvölgyekben dolgoztunk, de szerettem csinálni, és most is szeretem. Viszont pénzből él az ember, ezért egyszer már próbáltam mást találni, így kerültem ki külföldre, ami csúfos kudarcba fulladt.
Alig hogy hazajöttem, vissza is hívtak. Kicsit vacilláltam rajta, de a semminél a rossz is jobb, úgyhogy visszamentem. Év elején már kezdődött megint a lejtmenet, szabadságolások, leállások. Keresgéltem mást, de mindig halogattam, most ezért nem, most azért... Mindenesetre elindítottam egy targoncás tanfolyamot, biztos ami biztos.
Aztán a mai napon megcsörrent a telefon. Szabadságon vagyok, látom hogy a főnök hív. Gondoltam nem tud valamit, vagy kíváncsi valamire. Nem erről volt szó. Következő hetet még ledolgozzuk, aztán két-három hónap fizetés nélküli mindenkinek. Először nem akartam elhinni, pedig sajnos de.
Két szék között a pad alá esete, mert a targoncásom még nincs kész, de munkahelyem sincs már. Nehezen mozdulok, még nehezebben ismerkedek meg új emberekkel.
Összeszorul a torkom, kivész belőlem minden határozottság, alig tudok megszólalni, aztán bepánikolok és angolosan lelépek. Nem csak állásinterjún, de akár még a boltban is, ha sokan vannak. Inkább be sem megyek. Emberfóbia? 
Felütöttem az internetet, hátha. Végzettség nélkül elég nehéz bármit is találni, pláne ha nincs is túl jó fizikumod.
Mondanom sem kell, mindenhova önéletrajz kell. Ezzel nincs is baj, inkább azzal van, hogy alig találni egy ingyenesen letölthető mintát. Az egyik nagy állásportálon találtam ilyet, jóhiszeműen kitöltöttem, közben előtúrtam szerződést, bizonyítványt, majd az erőfeszítéseimet fizetés koronázta. Fizessek azért, hogy letölthessem az önéletrajzom. Persze, megértem valamilyen szinten, akármilyen bicskanyitogató ez az egész, de legalább az elején közölni illene, hogy ez egy fizetős menet lesz.
Ott dobtam le az ékszíjat, amikor mindezért volt pofájuk 3000 forintot elkérni. Egy önéletrajzért? Most komolyan?
Pörgetem tovább az oldalakat, jön a másik kedvencem, a sütik. Az oldal közepét betöltő, a fél képernyőt elfoglaló sütik. Főleg akkor tudok örülni, amikor nagy nehezen beállítom, hogy mikbe egyezem bele, aztán kiderül, hogy az oldalon nincs is olyan, ami nekem kellene. Elpocsékolt idő.
Azért nem adom fel, nem tehetem, nincs más választásom. Egyelőre még bizakodó vagyok,és pozitív. Ha valamelyik megváltozna, arra ott az Unicum. 
)
