Üzleti úton voltam Oroszország fővárosában. A konferencia azonban délben végződött és csak másnap délelőtt indult haza a gépem. Volt egy egész délutánom és szöget ütött a fejembe, hogy bejárjam az egyik kedvelt regény sorozatom, Dimitrij Glukovszkij (Дмитрий Глуховский) író Metro szériájának helyszíneit. Aki nem ismerné, annak röviden annyit kell tudnia, hogy a regény szerint egy 2013-ban bekövetkezett atomháború miatt a földi civilizáció megsemmisült, leszámítva néhány tízezer embert, akiknek sikerült lejutniuk az óvóhelyül is szolgáló moszkvai metróba. Egy új világ jött létre itt, a metró megállók városállamokká alakultak, kereskednek és háborúznak egymással, megjelentek a 20. század ideológiái, vannak kommunisták, nemzetiszocialisták, kereskedelmi szövetségek és egyszerű semleges állomások. A felszínre menni életveszélyes a sugárzás miatt, megjelentek az állatokból kialakult agresszív mutánsok, ezen felül szellemek és paranormális jelenségek uralják a Metró univerzumát. Ezekből a regényekből egész sokat tanultam a moszkvai metróállomások nevét és elhelyezkedését illetően (ami baromi jól jött akkor is, amikor mobilnet nélkül kellett a tömegközlekedésen tájékozódnom).
Eldöntöttem, hogy ezen a délutánon bejárom a híres állomásokat, ahol a regények cselekménye zajlott. Fontos tudni, hogy a moszkvai metróhoz képest a budapesti csak egy demó verzió. 12 vonallal rendelkezik és rengeteg kapcsolódási ponttal:
A regények megjelenése óta már néhány vonal hosszabb lett, valamint megépültek már új összekötő vonalak is. De a gerince egyezik a sci-fi és a valós térképnek.
A hotel, melyben megszálltam, a Dinamo (Динамо) állomáshoz volt a legközelebb. Innen indult a túra. Az első utam a VDNH-ra vezetett (ВДНХ - Выставка Достижений Народного Хозяйства, Népgazdasági Eredmények Kiállítása). Ez volt Artyom, az első regény, a Metro 2033 főhősének otthon-állomása. Viszont a Dinamo-ról indulva, addig még útba esett sok érdekes állomás, melyek a sztori helyszíneit adták. Maga a Dinamo nem játszott különösebb szerepet, egy termelésre beállított állomás volt többekkel egyetemben a 2-es vonal (Замоскворецкая линия) gyűrűtől északra eső részén.
/A képek készítésénél úgy próbáltam eljárni, hogy készüljön egy kép a központi csarnok és egy a vágánycsarnok részről. Van, ahol több kép is készült. Ahol nem volt ennyire széttagolva az állomás, ott sokszor csak egyet készítettem. A fotók néha elég gyengén sikerültek. A minőségért elnézést kérek, de egyáltalán nem vagyok az a japán-turista típus, aki mindent (is) lefényképez. Kifejezetten frusztrál, ha kattogtatnom kell, miközben tudom, hogy folyton más emberek arcába fényképezek. Azért erőt vettem magamon és elkészítettem a képanyagot /
Ezen a vonalon a Tverszkajáig (Тверская) utaztam. Ezen a helyen három vonal találkozik a 3-as mellett a 7-es és a 9-es (Таганско-Краснопресненская és a Серпуховско-Тимирязевская линия). A 7-esen lévő állomás a Puskinszkaja (Пушкинская), a 9-esen pedig a Csehovszkaja (Чеховская). Ezek az állomások a 4. Birodalom, a Metró náci államának központját alkotják. Így a preapokaliptikus Moszkvában viszont sokkal békésebben néznek ki. Nincsenek lakóházak, se börtönök, se koncentrációs tábor a Puskinszkaja helyén. A Puskinszkajáról készült képeken látszik, hogy hogy néz ki a metrókat összekötő átjáró a leggyakoribb formájában. Az egyik vágány fölött át ível a felüljáró, melyről szépen belátni az adott vágányhoz tartozó csarnokot.
A Puskinszkajáról indultam tovább a Kuznyeckij Moszt (Кузнецкий Мост) felé. Itt zajlik a legkomolyabb konfliktus a 4. Birodalom és a Vörösök között. A név jelentése: Kuznyeci híd. Itt folyt/folyik a Neglinnaja folyó (Неглинная), és ezen ívelt keresztül a híd. De ahogy Moszkva terjeszkedett, rátelepült a vízre és jelenleg a föld alatt, csatornákba van terelve a város alatt. A regény alapján készült számítógépes játékban a két állomás között valóban van egy híd, ami egy föld alatti nagy üreg felett ível át. Rendkívül meresztettem a szememet, hogy lássam, ez valóban ott van-e, de semmi ilyesmit nem sikerült kivenni. Kissé csalódottan szálltam le az állomáson.
Innen a Lubjankára (Лубянка) vezetett az utam, azonban nem egyenesen az átszálláshoz vezető alagutat választottam, hanem felmentem a felszínre. A Lubjanka tér épp renoválás alatt volt, de a díszes épületek, melyek körülölelik, jól látszódtak. Különösen az egyszerűen "Lubjanka épület"-nek nevezett látványosság, melyet jól ismerhetnek az Archer fanok: ez az egykori KGB, jelenleg az FSZB főhadiszállása. Ez után bementem egy pláza-szerű épületbe, ami nagy meglepetésemre egy plázányi szürreális vidámparknak tűnt. Nem is egészen helyes így a leírás. Mintha kisgyerekes családoknak, kisgyerekes anyáknak épített pláza lett volna. Játékboltok és kismamaboltok felváltva, valamint egy központi csarnok, kisvasúttal, hatalmas ingaórával meg moszkvai Disneyland feelinggel. A képek magukért beszélnek.
A kis kitérő után úgy éreztem, ideje visszatérni a Föld alá, az egyetlen helyre, amely 2033-ban biztonságot nyújt
Következő bejegyzésemben a Lubjankával folytatom a túra beszámolót. A Csisztije Prudi-től a VDNH-ig, onnan pedig az Osztankino TV toronyig jutva. Csupa olyan helyszínnel, ahol a Metro univerzum meghatározó cselekményei zajlottak
Folytatás:
Metro 2033 túra Moszkvában #2
Metro 2033 túra Moszkvában #3
Metro 2033 túra Moszkvában #4
Metro 2033 túra Moszkvában #5
Metro 2033 túra Moszkvában #6