gabor85
[ ÚJ bejegyzés ]
A "Válaszd a boldogságot!" című bejegyzést olvasgatva úgy döntöttem kinyomtatom.
Itt feküdt előttem a papír, és ahogy ugyanazt a szövege olvastam mint a monitoron, belém hasított a felismerés; papírról olvasni más!
Igazából utálok már mindent monitorról olvasni, és talán ezért is irigylem Havast, mert a videóblogjaiban minduntalan könyveket látok...
Azt hiszem újévi fogadalom is eköré fog épülni....
gabor85
őstag
imádom a szeretkezés szót.
az utolsó könyv amit kiovastam: Tatai Sándor, Kinizsi Pál.
Az én régimódi nézeteim elevenednek meg benne. bátorság, hősiesség, erő, szerelem, végén győz a jó.
Apu könyve volt. de csak volt. kisajátítottam, öreg 
(tisztelettel szólva) erre már fiad vigyáz. Kedvenc köny.
Vakegérke
félisten
Valahol, valamikor itt a LOGOUT-on volt egy vita, hogy könyv, vagy valami más. Akkor is a könyvek mellett törtem kopját.
Életem első "felnőtt" könyve az Egri csillagok volt. Meghatározta életem. Szinte faltam, és ha anyám nem szedi ki a kezemből, még ágyba is vittem volna. De elvette, holott épp ő adta a kezembe. Másnap várt a csoda, és filmszerűen peregtek előttem az események.
Azóta kismillió könyvet kiolvastam, és ez talán érezhető stílusomból, szóhasználatomból, no meg a helyesírásommal sincs sok probléma.
A könyv az könyv. Nincs kiváltó alternatíva.
Jó beleszagolni, ugyanis nálam ez az első művelet. Jó persze, szerző, meg cím, de aztán jön a nazális élvezet. Mélyen beszívom a papír, és minden összetevő illatát, mint ahogy azt tettem tankönyvveimmel.
Találomra felcsapni, beleolvasni párbeszéd töredékekbe, megpróbálni átérezni egy hangulatot pár sort olvasva.
Fotel, könyv megsimítása, gyönyörködés a fedőlapban, áhítatos kinyitása. Előszó, ha van, és kezdődjék a mágia.
Egyre jobban elmerülök a történetben, látom, igenis látom a szereplőket, történéseket. Átérzem az örömöt, szenvedést, vágyat, szerelmet, kínt, hagyom sodortatni magam a történettel.
Számomra olyan ez, mint a szeretkezés.
Jó a vége, de sajnálom, hogy eljutottam idáig.
A legvastagabb könyvnek is vége van egyszer. Kár. Kéne egyszer olyan könyvet írni, amely soha nem ér véget, és örök élvezetben lehetne részünk.
Nincs, nem is lesz ilyen könyv. Minden véges, ahogy az életünk is az.
Könyv. A gyönyör egyik forrása.
Kár, hogy egyre kevesebben becsülik.
