A megfürdetett Atarit próbáltam feléleszteni. Nincs hozzá kábelem és tápom, ezért nem tűnt első körben triviálisnak. Szerencsére a neten minden pinoutot meg lehet találni. Csak 5V-ot kér, nem kell neki más tápfeszültség. Egy erősebb, Raspberryhez való táp simán elbírja a terhelést. Egy régi hang kábelt alakítottam át, mert nem gondolkoztam előre és nem volt itthon tartalék csatlakozó.

A videó kimenet is megtréfált. Természetesen nem kompatibilis másik géppel. Pontosabban elvileg régi C64-et írnak máshol, de nem találtam olyan kábelt itthon. A kiosztást ismét megmondta a google. A csatlakozást pedig egy máshonnan kihúzott pinnel próbáltam megoldani. A földet az árnyékoló lemezre kötöttem egy csipesszel. Nem szép megoldás és nem is hozott elsőre sikert. Biztosra mentem és ránéztem a kimeneti jelre.

A szkóp nem hazudott, tényleg ott van a jel, csak erősen kontakos volt a provizórikus bekötés. Kis igazgatás és a pint egy vastagabb injekciós tűre cserélve kicsit jobb lett a helyzet. Végre megjelent a kép a TV-n. Sokkal jobb lesz, ha elkészül a végleges kábel. Gondolkozom a chroma kivezetésén is az 5-os pinre és akkor S-Video kimenetre is köthetem a gépet. Mivel úgyis forrasztok hozzá kábelt teljesen mindegy.

Az Atarival még csak most ismerkedek mélyebben. Eddig csak a játékok csábítottak, 2600-nál kazetta be és kész. Itt több lehetőség van. A gyári hardver tesztek elég korrektnek tűnnek. Majd ha lesz normális kábel amin hang is átmegy újra végigtolom őket, de jó jel, hogy amit eddig próbáltam hiba nélkül lefutott.

A lehetőségek tárházát a floppy emulátor nyitja ki igazán. Egy "kicsi" GB-os SD kártyára felfér több ezer lemezkép. Még dobozt kell faragnom az sio2sd-nek, de nem ördöngősség a használata. Az tény, hogy kényelmes használni. Elég bemásolni az ATR állományokat a gyökérben lévő atari könyvtárba, majd az LCD-n a müben kiválasztani.

Lefényképeztem hátulról is, de nem sok minden látszik. Létezik hasonló megoldás Commodore-hoz és szerintem minden elterjedtebb géphez. Azt be kell látni, hogy az Atari felénk ritkának számít és ahhoz drága, hogy évente csak egyszer használja az ember. Alternatíva lehetett volna a szalagos meghajtó, de ahhoz is szükségem lenne egy SIO kábelre.

Természetesen nem maradhatott ki egy kis játék. Sajnos a kép csapnivaló, nem is töltöttem el vele 15 percnél többet. Teszteléshez ennyi is elég volt. Még össze kell szednem pár tucat olyan játékot, ami megmutatja a gép igazi képességét. Az Arkanoidot most azért választottam, mert az mindenre átírták a 8 bites korszakban.