2020. április 7., kedd

Gyorskeresés

X-Projekt #008 - Donkey Kong Country (SNES, Wii U)

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Nem a leghatalmasabb, valószínűleg nem is a legokosabb, ellenben majom ilyen sikeresen tán még sosem tért vissza közénk

A Nintendo legendás játéktervezője, Shigeru Miyamoto egyik legkorábbi 'gyermeke' teljesen megújulva lépett ismét színre Szuper Nintendón a '90-es évek derekán. A napvilágot játéktermi gépen, 2D ügyességi játékban meglátó majom nagyon sokáig - félig-meddig - elfeledve létezett, míg ősi ellensége, Jumpman időközben nevet váltott és Szuper Mario néven páratlan karriert futott be a Nintendónál. 1994-ben azonban megérett az idő majmunk rehabilitálására, az egykor jobb napokat is látott nagy hírű brit fejlesztőcsapat, a Rare jóvoltából.

Donkey Kong ezúttal egy platformerhős személyében tér vissza a porondra, kvázi régi-új ellenfele, Mario riválisaként, egy saját sorozat várományosa képében. Donkey egy kis sziget hercegeként tengeti napjait, imádott banánjai társaságát élvezve. Egy nap azonban minden fenekestül felfordul, ugyanis King K. Rool és csatlósai ellopják hősünk teljes banánkészletét. Majmunk iszonyatos haragra gerjedve felkerekedik, hogy visszaszerezze jussát és helyreállítsa a sziget rendjét. Küzdelmében társa is akad: Diddy Kong, a kis baseball sapkás majom, illetve passzív segítőként a család többi tagja is segítségünkre lesz. Az öreg 'mindentudó' Cranky Kong a tanácsaival és bölcsességeivel, Candy Kongnál állást menthetünk, Funky Kong pedig visszareptet bennünket a már teljesített útszakaszon. A szigeten összesen 40 pályán kell végigküzdenünk magunkat, melyek jól elhatárolt környezeti zónákba rendeződnek. Lesz dzsungel, barlang, víz alatti részek, havasok, gyár és King K. Rool hadihajója is az út végén.

A játékot 5 élettel kezdjük, melyből nagyon könnyen nulla lehet, a nehézségi szint ugyanis magasabb az átlag platformerekénél. A jobb felső sarokban lévő gorillafej melletti számon követhetjük, mennyivel sáfárkodhatunk éppen. A pályák hagyományosan balról jobbra tekerednek ki, azonban oda-vissza bóklászhatunk rajtuk és időlimit sincs. A pályaelemek több szinten helyezkednek el, így használhatunk alternatív útvonalakat is. Összeszedni való is jócskán akad. A banán a leggyakoribb, ezekből száz darab fog egy életet adni, azt követően nullázódik és számlál elölről. Számos tárgy jól el van rejtve vagy nehezen, nagy ügyességgel megközelíthető helyen van. Ilyenek a 'KONG' szócska betűi, melyeket sorrendben, de szétszórva megtalálhatunk minden pályán. Ha mindet összegyűjtjük, szintén egy élettel lehetünk gazdagabbak. Akárcsak a színes léggömböktől, de azok jóval ritkábbak és alaposan rejtve is vannak.

Ikonikus tárgyak a sorozat védjegyévé vált hordók, melyekből több fajta is van. Mindegyiket cipelhetjük is, majd hozzávághatjuk ellenséghez vagy titkos helyek bejáratát robbanthatjuk ki velük. A DK feliratút összetörve egy majmot nyerünk, amennyiben egyiküket korábban elvesztettük (ha ketten vannak, váltani tudunk köztük, melyiket irányítsuk mi magunk). Vannak robbanó hordók, melyek komolyabb pusztítást végeznek, és fémhordó is, melyet elgurítva meg is tudunk lovagolni akár, minden ellenséget elsöpörve utunkból.

A hardcore játékosok nagy örömére a pályákon általában 2-4 rejtekhely is van, melyek megtalálása a játék alapos ismeretét igényli. Legtöbb rejtekhelyet próba-szerencse alapon találhatjuk meg, némelyik eléréséhez elég egy ügyes vagy jól időzített ugrás. Komplett titkos pályák nincsenek sajnos mint a Super Mario játékokban, cserébe életeket találhatunk vagy minijátékokat játszhatunk, melyek jutalma végső soron ismét életszerzés. Ettől én előbb-utóbb motiválatlannak ítéltem meg a keresgélést, bár a könnyen apadó életek pótlása hasznos dolog a játékban. A játék 101%-os teljesítése azért jó pár órájába telhet a vállalkozó szelleműeknek.

Ellenségek és barátok nélkül természetesen mit sem érne az élet, szerencsére (vagy nem szerencsére) mindkettőből bőven kijut majmunknak. Előbbiek magabiztosan grasszálnak fel-alá a pályákon, és nincsenek különösebben platformokhoz kötve. Ha elérnek egy peremig, egyszerűen leesnek róla, az sem zavarja őket, ha éppen egy tátongó szakadékba. Hódok, kígyók, krokodilok, de a levegőt szelő keselyűk és a vizeket hasító polipok is utunkat igyekeznek majd állni. Nemcsak küllemre másak, különböző technikákkal lehet legyőzni is őket. Darazsakra például nem ugorhatunk rá, vagy az apró Diddy Konggal a nagy macsó krokodilokra. Cigánykerékkel ugyanakkor le tudjuk forogni utóbbiakat, de a kis harapós krokikat már nem.

Lesznek segítőink is a harcban, egy egész kis miniállatkert képében. Ezeket az állatokat nem minden pályán találjuk meg, de amikor igen, nagyon jó szolgálatot tesznek majmainknak. Valamennyit meg tudjuk ülni, és valamennyi más-más módon lesz hasznos számunkra. Legvagányabb szerintem Rambi az orrszarvú, ő felöklel mindenkit, aki az útjába kerül. Expresso a strucc ugyan nem a felséges röptéről híres, de nagyot ugorva azért jó darabon átszelhetjük vele a levegőt. Winky béka a magasugrás bajnoka, az egyetlen állat, amivel a darazsakat is leugorhatjuk. Engarde, a kardhal pedig a víz alatt lesz felbecsülhetetlen segítségünkre.

A játék grafikája kiemelkedő volt a maga idejében, egy kísérleti megoldás keretében 3D hatású képeket rendereltek előre, melyre egyfajta vetítéses technikával varázsolták oda a majmokat, ellenségeket, tereptárgyakat. Az előnye az eljárásnak nyilvánvaló első látásra is, a 16 bites SNES a nála fejlettebb 32 bites konzoloknak is méltó kihívója lett vizuális téren. Sokak szerint a kasszasiker Donky Kong lényegesen hozzájárult a konzol életének kitolásához.

Ami viszont nem nyerte el a tetszésemet, hogy szemlátomást nem sikerült tökéletesen összefésülnie az alkotóknak a statikus ál-3D tartalmat a vetített 2D tartalommal. Majmaink időnként produkálnak olyan ugrásokat, hogy bár fizikailag elérnék egy platform szélét, mégis leesnek, mert az előre megírt optimális pontot éppen elvétik. De sokkal szembetűnőbb a technika hiányossága a bányákban lévő mozgó platformok esetében, mikor az irányított majmunk a platform bal széléhez közel ül, a másik majom pedig mögötte/felette a levegőben siklik, a platform mozgásától függően. Egy platformerben nálam ezért már dorgálás jár, Donkey Kong ide vagy oda.

Zenei téren sincs szégyenkeznivalója a játéknak, a látványt tökéletesen kiegészítve legendás dallamok születtek. A szabadúszó zenész, David Wise nem sokáig maradt munka nélkül, miután néhány demo felvételt elküldött a Rare csapatának a leendő játékhoz. A hangszerkesztők felhasználtak valódi környezeti hangokat is, ezeket keverték a tematizált dallamok alá, melyek közt a kelet-afrikai tájak ihlette ütőhangszeres kompozícióktól az indusztriális minimál stílusig jó néhány megoldást felvonultatnak. A dallamok annyira jellegzetesek, hogy aki meghallja a Kongo Jungle-t vagy a főcím zenét, kizárt dolog, hogy ne ismerne rá a játékra. De nagyon vagány a minimál stílust képviselő Fear Factory baljós dallama is, a személyes kedvencem.

Donkey Kong tehát jött, látott és győzött, viszont maradt némi hiányérzetem a végigjátszást követően. A feljavított grafikának nyilván ára van egy ilyen korlátozott képességű konzolon, így - szerintem - kicsit rövidre sikeredett a produkció. De első kijátszásra, ha mindent fel szeretnénk fedezni, ebbe is bele lehet ölni 10+ órát. Persze mihez képest nem hosszú, a korabeli Game Boy- és SNES játékok közt nem voltak ritkák a pár óra alatt végigtolható darabok. Viszont a Super Mario World anno hosszabb kalandot biztosított, a maga titkos helyszíneivel és komplett titkos pályáival, az extra nehéz Special-pályákról nem is beszélve. A Donkey Kong Country ilyenekkel sajnos nem büszkélkedik, a titkok itt lényegében kimerülnek az életszerzésben. Az alkalmazott vizuális technika pár buktatójáról már írtam fentebb, platform játékokban ilyet nem szívesen látok. A zenék viszont nagyot húznak az egészen, persze több órányi zeneanyag - szintén a tárkapacitás korlátai miatt - nem fért már bele a játékba, így sokszor hallhatjuk viszont ugyanazokat a dallamokat. A nehézségi szint szerintem a Retro-féle újabb részeké alatt van, így aki a sorozattal most ismerkedne, az kezdje elölről a klasszikus Rare-trilógia darabjaival, biztosan nem fogja megbánni.

Ami tetszik:

- Kiváló visszatérése egy jobb sorsot érdemelt karakternek
- Remek kísérleti vizuális megoldások
- Első osztályú zenék

Ami nem tetszik:

- Kicsit rövid
- Nincsenek titkos pályák, sem feloldható játékmódok
- Esetenként pontatlan platform-kezelés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.