Kedves volt és leendő barátaim, ellenségeim, rokonaim, ismerőseim!

Mostantól igyexem én is idetolni a magam mindennapi nyűgjét, baját, gondolatát, felismerését - ''hátha'' jeligére.
Azt még nem tudom, ez kinek lesz jó, de ha nekem legalább egy kicsit, már az is tök jó lesz. (Émmég tán Parcinál is nagyobb traumán estem-esem át - bocs, Parci -, úgyhogy időnként nem leszek könnyű olvasmány még magamnak sem.)

Updated: Ehh, most így egy év után, lehet, hogy van is értelme folytatnom. Hát belekezdek.