Hirdetés

Az első műtétem: Crohn-betegség

Előzmények

Hirdetés

2008 óta vagyok IBD beteg, sosem voltam egy Schwarzenegger, vékony, de sportos, izmos alkatú voltam. Laktózérzékenységgel kezdődött az egész. hasmenéssel, véres széklettel kísérve. Diétara javultak a tünetek, de örökös hőemelkedésem volt. Ekkor küldtek el Pestre tükrözésre, ahol kiderült, Crohn-beteg vagyok. Tele nyomtak minden finomsággal, immunszupresszáns, kortikolszteroid, gyulladáscsökkentők. Ezek mellett tünetmentes lettem, tudtam élni a megszokott életemet. Kajakoztam, suliba jártam, haverokkal jártam ide-oda.

Viszont az utóbbi időszakom elég nehézkesre sikerült. Sajnos a vastagbél és vékonybél találkozásánál szűkület alakult ki, amitől nem tudtam úgy enni, ahogy kellett volna, meg felszívódási zavar is társult mellé, így az 57 kilóról 1 év alatt lefogytam 39-re, ami a 176 centim mellé nem éppen ideális.

Kórházban

Igen, csont és bőr lettem. Majd közölte a kezelőorvos, hogy műteni kell, és valószínűleg sztómát kell kapjak. Ez egy kicsit lesokkolt. Már aznap befeküdtem a kórházba, műtétre alkalmatlan voltam, ezért fel kellett tápláljanak. Nyakba kaptam vénásan tápszert, csak pépeset ehettem, ennek köszönhetően 3 hét alatt 44 kilóra híztam. Eléggé féltem a műtéttől, illetve a folyamatos Medrol szedéstől néha rámjött a pánik, úgyhogy paráztam rendesen, de túl akartam már lenni rajta. Aztán jött a műtét.

Hát, volt fájdalom rendesen, 4-5 napig alig tudtam enni, úgy görcsöltem. Mellette folyamatosan kaptam a tápszert. Műtét után 1 héttel 41 kiló voltam. A sztómát egész hamar megszerettem, ugyanis 1 évig szinte sehova nem tudtam kimozdulni a hasmenés miatt. Azok után ez megváltás volt. Augusztus 14-én kerültem be, és Szeptember 19-én kerültem haza. Megváltás volt. Hadd ne mondjam, hogy a műtét utáni 2 hétben egy 6 ágyas szobába kerültem, jobbára öregekhez, de lelkileg kikészültem, minden nap sírni tudtam volna.

Hazaérve

Otthon már egy nyugodtabb környezet fogadott, sokat köszönhetek szüleimnek, nagyszüleimnek, mert mindenben támogattak, segítettek. Napról napra csökkentek a fájdalmak, remek étvágyam lett, persze 6 hétig bélkímélő diétán voltam, jó lett az erőnlétem. Lépcsőztem, sétáltam, eljártam ide-oda. Mint régen.

Jelen

Jelenleg 50 kilóra híztam, kezdem vissza kapni a régi formám. Februártól tervezek visszamenni egyetemre, addig is erősödök. Nem kívánom senkinek ezt, amit én átéltem, és én sem szeretnék oda vissza kerülni. De erre van egy jó idézetem: "És miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle!"

Köszi, hogy elolvastad!

Még van hozzászólás! Tovább