Üdv!
Ezen írásom egy szubjektív, a jogszabályi háttér és a "központi akart" szakértői elemzésétől mentes dolog lesz. A személyes meglátásomat, tapasztalataimat( mint a szakágban dolgozó) fogom megosztani veletek.
A közmunka a legtöbb ember számára egy elrettentő, rabszolga-munka jellegű jogviszonynak tűnhet. Összességében- a jogalkotói akarat megnyilvánulása szerint sem- annak készült. Kinek érheti ez meg? Vajon ebből csak állami szervek profitálhatnak? Egyáltalán profitálhat valaki?
A jelenlegi helyzet szerint nem. Sem az állam( bizonyos szituációkat kivéve), sem az egyén nem profitál belőle, hiszen ki szeretne 5-70.000 HUF-ot keresni 8 óra munkáért naponta, ami ráadásul kemény is lehet? Nyilván senki. Ahhoz, hogy ezt a légkört egy kicsit is átlássuk, szükséges a dolgok mögé nézni egy kicsit. A közhasznú munka jelenleg azokon próbál segíteni, akik a szociális hálóról próbálnak lemászni, de még a versenyképes munkaerőpiaci beilleszkedésük nem történt meg teljesen, vagy valamilyen oknál fogva nem is fog. Vannak persze kivételek és dolgoznak irodisták is közmunkásként, ami nyilván olcsóbb, mintha munkaviszonyban, vagy közalkalmazotti jogviszonyban kellene őket foglalkoztatni és tegyük hozzá, hogy nagyjából ugyanazt a munkát el is kell végezniük ugyanúgy 8 órában. Tehát a "hétköznapi közmunkás" nem feltétlen azt jelenti, hogy sárga mellényben kaszálom a füvet, vagy kint sepregetek. Vannak olyan munkafázisok, ahol összességében megéri közfoglalkoztatottakat foglalkoztatni, mint közalkalmazottakat, hiszen ez így is úgy is állami költség.
Na de mi a helyzet az utcát seprő, a helyi parkot rendben tartó munkásokkal?
Az ő számuk csökkent az elmúlt néhány hónapban, hiszen jóval többen voltak, mint ahány ilyen jellegű jogviszonyra szükség van. Itt nem csak az önkormányzatok által foglalkoztatott közmunkásokat értem, mert erdészetnél, honvédségnél, vízügynél és még számtalan helyen állhat az ember közmunkásként jogviszonyban. A jelenlegi versenyszférába történő integrálás elengedhetetlen a jobb gazdasági mutatók eléréséhez. Említettem néhány sorral feljebb, hogy nem mindenki integrálható. Ez sajnos valóban így van. Ebben az esetben vajon velük mi legyen? Ezek az emberek képtelenek néhány hétnél többet dolgozni versenyszférában, hiszen a munkabírásuk, a szellemi állapotuk ( ami még nem indokolja a megváltozott munkaképességűek ellátását) nem felel meg a munkáltatók igényeinek. Őket próbálják ellátni olyan munkafeladatokkal, illetve ezt is olyan helyen ( helyi önkormányzatok), ahol jobban lehet felügyelni rájuk, hiszen a kisebb településeken főleg ismerik is őket. Jövedelem nélkül nehéz elleni, ezért ebben a szituációban kevesebb munkáért kisebb jövedelem elve eléggé méltányos magatartás tud lenni. Tudunk olyanokról is, akik diákként kerülnek ide, viszont semmiképpen ne keverjük ide a diákmunkát, mert AZ NEM KÖZFOGLALKOZTATÁSI jogviszony!! Az rendes munkaviszony, ami 6 órás. Összességében a közmunka kis létszámban egy jól működő, szükséges dolog, viszont itt ki kell emelni, hogy ez csak tényleg a szükségest meg nem haladó létszám mellett tartható fent és csak bizonyos rétegnek.
Nem is írnék többet róla. Nagyjából elmondtam a véleményemet és a meglátásomat. Írd meg a Tiedet is kommentben.
UI.: A hétköznapi közmunkát nem összekeverni a közérdekű munkával. Az első esetben jár juttatás, még a másodikban egy büntetést dolgoznak le a delikvensek, ahelyett, hogy ezt megfizetnék.
Tisztelettel: Carlytoo
