Ebéd közben (szerencsétlenségemre) kezem ügyébe akadt, egy, a japán nevelési szokásokat röviden bemutató blogbejegyzés, melynek inkább a hozzászólásai motiváltak arra, hogy egy kis véleményezésbe kezdjek. A bejegyzés alatt lévő hozzászólások immár sokadjára bizonyítják számomra, hogy az átlag magyar fejében mekkora sötétség, helyenként kifejezett intolerancia uralkodik nemcsak Japán, hanem az egész Távol-Kelet felé. (Most tekintsünk el attól, hogy az oldal nyilvánvalóan bulvár, clickbait, így annak igazságtartalma nem is lényeges, sokkal inkább a linkelt bejegyzésre adott reakciók.) Európaiként nyilván mi is hangot adhatnánk pl. a Japánban valamiért nagyon divatos náci egyenruhák feletti megrökönyödésünknek, de előbb söprögessünk a magunk portáján...
Első hozzászólások között látható is mindjárt valaki, aki feldobta a hokkaidói esetet, mikor a szülők az erdőben hagyták a gyereküket. Így számomra teljesen úgy jön át, hogy ő ezzel megcáfolja az egész blogbejegyzést egy kiragadott példán keresztül (miszerint egy hír ellentmond a blogbejegyzés egészének), sőt, inkább az általa felvázolt esetet tekinti mérvadónak, mellyel a jelek szerint 74 ember egyet is ért.
A kiragadott, gyakran extrém példákból következő általánosítás gyakori jelenség a távol-keleti hírekre adott reakciók között.
De itt vannak további épületes vélemények, következtetések, általánosítások, melyeket már több helyen láttam a Távol-Kelettel, így főleg Japánnal, Dél-Koreával, Kínával, Tajvannal kapcsolatban:
※ Japánban vannak női alsóneműket szimatoló emberek, tehát mindenki egy perverz.
※ Mindenki 12-14 órát dolgozik, szénbányába illő körülmények között, ezért alszanak a vonaton stb.
└ Ad. 1.: Azt persze már kevesebben vitatják, hogy abból a 12-14 órából mennyi telik ténylegesen hasznos munkával.
└ Ad. 2.: A melós a ceglédi ingán ugyanúgy alszik. Miért ekkora hír vagy furcsa, hogy ~60 perc vagy több ingázás közben valaki alszik?
※ Japánban sosem késnek / átlagosan 7-6-5 (bármilyen egyjegyű szám) másodpercet késnek a vonatok…
※ … illetve ha többet, akkor miniszterek mondanak le / követnek el öngyilkosságot.
Egy épületes beszélgetés részlete.
※ Japán-szerte macskák az állomásfőnökök.
※ Minden japán állampolgár Mensa taggá kell, hogy váljon 4 éves korától.
※ Tajvan és Thaiföld hasonló, a nőknek gyakran van pénisze. (!)
※ Japánban mindenki öngyilkos lesz, aki, súlyosságtól függetlenül, valamilyen hibát követ el.
※ Ugyanitt bárkinek van hozzáférése és/vagy engedélye kardok viselésére (mellyel később öngyilkosságot követhet el.)
※ Japánban országszerte több vulkánkitörés is megfigyelhető, mindennaposak a cunamik, tájfunok, a pusztító földrengések.
Egy átlagos vulkánkitörés látképe a Kagoshima közelében található Sakurajima közreműködésével.
※ A fukushimai atomerőmű spontán, külső behatás nélküli módon robbant fel, Fukushima prefektúra pedig földrajzi és turisztikai Voldemorttá vált.
※ Japánban bárhol találkozhatunk gésákkal, cseresznyevirággal évszaktól függetlenül.
※ Dél-Koreában naponta halnak meg emberek az élő állapotban fogyasztott polipok miatt, míg Japánban a gyilkos fugu szedi áldozatait.
※ Japánban, Tajvanon, Dél-Koreában csak tengeri táplálékot fogyasztanak, Kínában ezt esetleg megfejelik a munkából hazafelé menet, az utcán kilőtt kóbor kutyával/macskával, másféle hús/zöldség megfizetethetlenül drága. Ez ugye rendkívül b*zis és fogalmuk sincs a jó ételekről, ahelyett hogy betolnának egy jó disznósajtba töltött rántott húsos pacalt. Emellett természetesen a sushi a mindennapi japán étkezés részeként, otthon is több alkalommal készül.
A Japánban emberi fogyasztásra felkínált tengeri iszonyatok egyike.
※ Idézek: „Japanban oltnyben es kesztuben tomik be az embereket a metroba nem erdekelve hogy megfulladnak e a kovetkezo megalloig..” (és ennek további variánsai)
Nyilván az átlagember a média által kiragadott extremitásokon keresztül értesül az országról és ezek által rak össze magának egy képet, illetve ha mégis eljut az adott környezetbe (pl. Japánba), akkor ha lát / hall egy precedenst az általa korábban olvasott „tényekről”, ő is teljesen általánosságként fogja értelmezni azt, és az egész országra ki fogja terjeszteni. Ez utóbbival ott a nagy gondom, hogy olyanok is tesznek általános kinyilatkoztatásokat, akik max. 7-10 napot töltöttek pl. Tokióban, tehát jártak Japánban, így ezen idő alatt egyes tények igazolásra kerülhettek és így ő maga is hozzá fog járulni egyes szterotípiák életben tartásához és pl. saját blogján keresztül feketén-fehéren le fogja írni az esetet, amelyet természetesen a közönség hiteles forrásként fog értelmezni.
Ezek közül az igazán károsak a számszerűsített vagy objektív, általánosságba átültetett vélemények, melyek egy-egy, Ázsiába látogató turista által leközölt beszámolóban kiválóan alkalmasak szenzációhajhászásra, hiszen tényszerű adatokat (pl. évente 2 szabadnapja van mindenkinek, aki kevesebb mint 5 év munkaviszonnyal rendelkezik) közöl, melyek „konkrétumokkal” támasztják alá a laikus olvasóban elképzelt korábbi feltételezéseket. Ez szintén nem helyes, hiszen egy-egy témát szélsőségesen, feketén-fehéren, általánosítva hoz le, erősítve így az egyébként is túlzó elképzeléseket.
Egyes feltételezéseknek, pl. az öngyilkosságok számának, étkezési kultúrának, a bizzarnak tűnő szokásoknak vagy a vonatok pontosságának értelemszerűen van alapja és természetesen nem elvárható mindenkitől, hogy helyi források után kezdjen kutatni minden egyes állítás után, de borzasztónak találom, hogy helyenként mennyire téves, vagy épp kiragadott példákon keresztül általánosítanak egész nemzeteket. Nyilván a közönség tagjai közül nagyon sokaknak nem lesz lehetősége a saját szemével is megismerni a Távol-Keletet, de elszomorító, hogy a magyarok jelentős hányada minden kétség nélkül képes azonosulni olyan „hírekkel” (sőt, akár többedmagukkal élénken spekulálni ezeken), melyek alátámasztják a korábban felállított, gyakran téves nézőpontjukat, s ezen problémák szerintem nem csak a Távol-Kelet felé mutatott reakciókban nyilvánul meg.
Teljesen fogalmatlan, nyilvánvalóan profitszerzési céllal üzemeltetett weboldalak gyakran ragadnak ki példákat a neten keringő, a „nyugat emberének” eladhatóan szürreális hírek közül, melyeket eltorzítva adnak tovább.
Lehet mondani, hogy vizet prédikálok de bort iszom, hogy csak a szélsőségesen hülyéket ragadom ki az állításaim alátámasztására, ám hangsúlyozom, hogy ezek nem egyedi esetek, kis utánajárással Facebookon és egyéb olyan weboldalakon is, ahol van lehetőség hozzászólások írására, egyaránt megfigyelhetőek ilyen és ehhez hasonló véleményen lévő, egymástól független emberkék. Bejegyzésem így inkább a valahol mélyebben gyökeredző naivitást próbálja boncolgatni ezen a témán keresztül, hogy az átlag miért kajál be kérdés, kétely nélkül mindent, ami alátámaszt egy korábban általa vizionalizált, akár fals nézőpontot is illetve miért ítél el mindent, amivel nem tud azonosulni és teszi ezt különösen bicskanyitogató, arrogáns módon a Távol-Kelet felé.