Gyümölcsök és macskák Vakajamából
Kansai látogatásunk nem lehetett volna teljes a világ talán legismertebb macskás vasúttársasága, a Wakayama Electric Railway meglátogatása nélkül, melyet mindenki csak „Tamá”-ról, a 2015-ben elhunyt tiszteletbeli állomásfőnökről ismer. A 2006-ban, a Nankai Kishikawa-vonalán megalakult cég tekintélyes adóssággal indította pályafutását, nem is véletlen hát, hogy a Nankai szabadulni akart az erősen veszteséges vonaltól. Az NHK TV-s közvetítéseinek köszönhetően civil összefogásból, adományokból és önkéntesek segítségével megalakult vasúttársaság mindössze 26 alkalmazottal tartja fenn a mindössze 14,3 km hosszú vonalat és rajta közlekedő összesen hat motorvonatot.
A turisták elcsábítására a Nankai-féle kék-sárga-ezüst fényezésű járművekből négyet már átalakítottak, melyek a környéken nagy mennyiségben termesztett eper és szilva után az „Ichigo” és „Umeboshi”, a Japán-szerte népszerű „gacha” kapszulajátékok után a „Gacha” és az örökös szuper állomásfőnök Tama után a „Tama” nevet kapták.
A Vakajamától Kishi állomásig zöldellő rizsföldek és rendezett kis családi házak sokaságán átvágó, mintegy fél órás utunk egy véletlenszerű mellékvonalhoz képest látványosan több utastárssal zajlott. Az út alatt ráadásul csatlakozott hozzánk egy nagyobb csapat iskolás leányzó is, akik kuncogó, lopva rám pillantó reakcióiból nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugatiasabb stílusú turista sem lehet mindennapos errefelé.
Utunk végére érvén Kishi macskaformájú állomásépülete fogadott bennünket, melyben egy kellemes, légkondicionált helységben fetrengett II. Tama, a jelenlegi állomásfőnök. Az épületben kapott helyet a Tama kávézó és egy ajándékbolt is, illetve az ingyenes WiFi-nek köszönhetően a látogatók azonnal megoszthatják Instagramon, hogy találkoztak a bálványozott jószággal. Az állomás közelében azonban semmi érdekesebb látnivaló nem akadt, így az előző vonattal érkezettek, hozzánk hasonlóan, fél- egy órás időzést követően indultak is vissza Vakajama felé.
Vakajama városában szerencsére már nem jelentkezett a visszaút során tapasztalt szemerkélő eső, így egy gyors curry után újult erővel vágtunk neki a város egy részének felfedezésének. Idővel el is jutottunk a város központjában található, Zoe szerint a Himeji kastély kisebb változatának kinéző Vakajama kastélyhoz, mely kellemesen a város fölé emelkedik, kiváló kilátást biztosítva így a környékre. A kastély körüli park ingyenesen látogatható, ám a falakon belülre jutáshoz már 410 jen bemutatása szükséges, melyet át is kell adni a pénztáros munkatársnak. A kastély kilátójából azonban remekül belátni a várost és az azt körülölelő hegyeket, így mondhatni egy hasznosan elköltött 410 jen volt ez, ráadásul még a Japán 100 kastélyát tartalmazó pecsét(gyűjtő) albumba is sikerült begyűjteni a vakajamai változatot.
A különböző gyümölcseiről, így a már említett eperről és szilváról is híres Vakajama prefektúrában nagy népszerűségnek örvend a sárgabarack is, mely azonban természetesen nem holmi kispesti piaci stílusban félig éretlenül, ömlesztve kerül a vásároló elé, hanem ízléses elrendezésű csomagolásban, egyesével csomagolt dobozokban. A gondoskodó termesztési módnak köszönhetően természetesen e barackok árában is visszaköszön mindez, így pl. az alábbi katalógusban a 15 darab barackot tartalmazó csomag, leárazás keretében (!) potom 8100 jenért (kb. 19000 forint) vihető el. Aki még így is sokallana 1200 forintot kiadni egyetlen barackért, annak tudnia kell, hogy az efféle gyümölcscsodák jellemzően nem mindennapi fogyasztásra, hanem ajándékozásra kerülnek, bár a több millióért elárverezett dinnyék talán még így is túlzásnak tűnhetnek. Hangsúlyozandó azonban, hogy az áruházakban kapható gyümölcsök még így is jóval a magyar árak felett találnak vevőre, úgyhogy némi természetes vitamint én is inkább Tajvanon veszek magamhoz.
Jó hír viszont, hogy megvásárolt barackjainkat országszerte ingyenesen szállítják ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
