Értem, hogy offba tetted és kellően homályosan fogalmaztál, de azért reagálnék.

Nem fogok olyan erős jelzőket használni mint te, de én hasonlóképpen vélekedek azokról, akik elhúznak és hátat fordítanak mindennek. Mások vagyunk, mások a prioritások, én például sosem költöznék el Ausztráliába, de még az Egyesült Államokba se, túl messzire kerülnék a számomra fontos emberektől. Szerencsémre van a közelben egy ország ahol az angol a hivatalos nyelv, így pár óra kérdése csak, hogy hazautazzam.

Számomra ez hasonló helyzet mint anno a szülői ház elhagyása. Elköltöztem, de eszem ágában sem volt csak a magam dolgával törődni, nem fordítottam hátat. Ugyanúgy kiveszem a részem a rosszból és a jóból is, foglalkoztat, hogy mi és hogyan történik, nem lett kevésbé fontos. De mint írtam, mások vagyunk.

A kritika önmagában valóban visszataszító tud lenni, teljesen mindegy, hogy külföldről vagy belföldről történik. De ugyanígy mindegy a helyszín, ha a megfogalmazott kritika a törődés részeként hangzik el, nem csak szimpla szidalmazása az adott körülménynek, helyzetnek. Csak egy példa: amikor hazamegyek a szülői házba és azt mondom édesapámnak, hogy már rettenetes állapotban van a kerítés, le kéne festeni, akkor utána nem fekszem be a TV elé és ingatom a fejem, hogy ejj-ejj, hanem fogom az ecsetet és nekiállok megcsinálni. Na most ha közben valaki megjelenik, hogy milyen alapon dumálok én bele ezekbe a dolgokba, hiszen elköltöztem, akkor meglehetősen mérges leszek, főleg, hogy ezeknek az embereknek a nagy része még életében nem vett ecsetet a kezébe...

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."