Öregem, egyszerűen nem tudok veled mit kezdeni, vagy mit írni. Azért nem, mert én még azt csak elhiszem, hogy te vagy a műszaki cuccok állatorvosi fekete lova. Azaz: nálad minden rossz, elromlik. Megsúgom neked: én egészségügyi vonatkozásban vagyok ilyen. Az elmúlt 2 évben annyi mindenen mentem keresztül, hogy arra már a kezelő orvosom is azt mondta: ez már tényleg nem fehér embernek való. Ezzel csak azt akarom jelezni, vannak ilyen példányok: keserű öniróniával azt szoktam mondani, én egy született lúzer, még inkább egy született balf@sz vagyok. De, tudod, hombre, azért valamit megőriztem a humorérzékemből. Ha nem így lenne, már régen a közeli kiserdőben szikkadnék egy fán, bár ilyentájt a varjúk nagyon örülnének a társaságomnak. Én a szakavatott kezeket is nyilvánvalóan valamiféle szolid, csendes iróniával írtam, viccnek szánva, de te annyira fel vagy bőszülve már, hogy ugrassz mindenre. Nincs is azzal semmi probléma, hogy leírod, elpanaszolod a problémáidat: "kibeszéled", kiírod magadból; Freud óta így működik a pszichoanalízis. Csak te, hombre, nem levezeted az indulatodat, hanem még belelovalod, hergeled magad és másokat piszkálsz, csak azért, mert annak jól működik a telefonja, vagy meg van elégedve vele. Egészen pontosan és kevésbé tudományosan fogalmazva: te virtuálisan örjöngsz, átkozódsz és ganézol másokkal, miközben meg vagy róla győződve, mindenki téged piszkál.
Tudod, nem az utolsó két évem, hanem amit 24 éve vagyok kénytelen elviselni, az sem váltott ki belőlem embergyűlöletet; azaz nincs bennem harag az egészségesekkel szemben: miért nem ő, miért éppen én... Azaz, amikor meglátok 1-1 holtrészeg kocsmatölteléket tántorogni, akkor néha elfog az indulat, ez a hülye fizet azért, ami nekem ingyen nem kell... Vagy látok 1-1 feltehetően nem hormonzavarban meghízott dagadékot, akinek a tarkóján több a háj, mint az én seggemen, akkor nem értem, miért én vagyok a koszorúér beteg; sőt, néha az is előfordul, amikor a jobb lábam kezdi teljesen elhagyni magát az utcán és csak vonszolom előre magam, hogy elnézem az egymás lökhárítójába érő autósokat, akik többen vannak, mint a járdán a gyalogosok és arra gondolok, emberek,ha tudnátok, mekkora kincs a két lábon történő gondtalan helyváltoztatás öröme .... de ennyi.
De te, hombre, te úgy átkozódsz itt a topikban, mint egy parasztasszony, akinek a falun átmenő teherautó elgázolta a kint legelő libáját. Te keresed a bajt. Amellett ide jársz kárörömködni: fetrengsz a röhögéstől, hogy ... másoknak. Miközben mindannyian tudjuk, hogy nem fetrengsz, hanem szenvedsz. Magadtól. Ugyanis te keresed a hibát, így előbb-utóbb találsz is egyet. Neked, furcsa módon, még az állítólagos ismerősöd is szenved a galád Nokiától. Pedig egyszerű a dolog: ha ennyire sz@r, ki kell dobni a 3.14csába és venni mást. De nem. Mint aki temetésekre jár vigadni, olyan vagy. Pedig, van egy angol mondás, magyarul írom: Ne bántsd a bajt addig, amíg a baj nem bánt téged.
De egy Epikhtetosz nevű görög filozófus már az ókorban leírta: "Az embereket nem a dolgok zavarják, hanem a szemléletük; azaz az a mód, ahogy a dolgokat nézik."
Amit te itt tanúsítasz, az virtuálisan szociopata magatartás, üldözési és egyéb kényszerképzetekkel.
Próbálj meg karácsony közeledtével egy picit lazítani és kibékülni - magaddal. Mert nem biztos, hogy csak a telefonodban van a hiba.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
