El vagy tévedve, nem tudok mást mondani erre. A világon ennél csak kevesebb szabadság volt ezelőtt. A reformkorokban sokat építettek sokat fejlődött minden, a városok, a kultúra, a liberalizmus, de a népesség 70-80%-a nélkülözött. Persze ez a korábbi koroknál jobb volt, és mindig egyre elfogadóbbá is vált a társadalom (leszámítva a világháborúk közti stresszt). Nagy kár, hogy ezt a fejlődést derékba törte az I. VH. De az emberiség nonstop háborúban lévő, sőt háborúból háborúba lépő korszakát ne hasonlítsuk össze a mával, mikor a legtöbb európai nincs közvetlen életveszélyben. Mert a kultúra felvirágzása még eljöhet, de az atomfegyverek adta sakkhelyzet voltaképp a további öldökléstől óvja meg a világ jelentős részét. És erre írtam, hogy nekem mindegy, hogy emberbaráti szeretetből vagy afélelemből nincs-e háború, ami ráadásul bankoktól oligarcháktól, tőzsdétől még független is - mert azok évszázadok óta vannak (a mainál akár durvább szinten is, erre javasoltam A hajsza c. regényt), és valószínűleg mindig is lesznek.

Igazán nem rád förmedni akarok, de majd akkor nyilatkozzál a jelenlegi szenvedésekről ilyen határozottan, ha megtapasztaltál valami hasonlót, mint a régiek. Szerintem az itt fórumozók nagy többsége már azt sem bírná ki, ha az én életszínvonalammal kellene beérnie, nemhogy egy háborús időszak megszorításai közepette.