Egyeseknek most sincs jobb dolguk, mint a világháborúk idején. A legtöbb emberre pedig az igaz, amit írtam, hogy ugyan a testüknek lehet jobb dolguk van, mivel pl.: többet ehetnek, azonban a lelküknek, a folyamatos támadás miatt rosszabb dolguk van, mint a háború előtt. (Ami közben volt, az persze más tészta, mert a testi harcban más nehézségek érik a lelket.)
A középkori emberről annyit, hogy inkább mennék 30 éves koromban a harcmezőre úgy, hogy tudom, hogy az otthoniak mellettem állnak, akik épeszű emberek, mint most, amikor egyrészt kiképzést sem kapok, s így jobban ki vagyok szolgáltatva, de ami a lényeg, hogy még ha otthon is vagyok, azt látom, hogy a nemzetem agyát gyakorlatilag mossák, s szó szerint saját magunk ellen fordítják. Továbbá olyan környezeti behatásoknak teszik ki, amiben elfelejtik, hogy kik ők, kik vagyunk mi, s hogy hová tartozunk.

A hazai kultúra tényleg hanyatlik, ahogy említetted, viszont akkor mit mondjuk a többi európai nemzet kultúrájáról? Hollandia, Anglia, Franciaország? Nézd meg, hogy hová jutottak. Őseik sírnának, ha látnák, hogy hová jutottak.

A "békéről" még néhány szót. Szlovák nyelvtörvény? Székely Mikó kollégium? Délvidéki (vagy bármilyen) magyar verések? Mind a békét hirdetik, nemde?

"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)