Jó írás, de nem tudok vele teljesen egyetérteni, ahogy sok előttem hozzászólóval sem. Tényleg nagyon nehéz ez az egész, viszont attól, hogy kiragadtál három pozitív példát, sajnos a helyzet nem változik: ezeknek az embereknek a nagy része nem fogadja el a segítséget, sok szempontból alatta vannak annak a szintnek, ahol nálam az ''ember'' fogalma kezdődik. Én inkább azokon segítenék, akiken lehet.

Mystic, nagyon jó, hogy eljöttél Budapestre és adtál pár forintot pár embernek. Ha itt élnél tudnád, hogy mennyire zavaró, hogy naponta többször odajönnek kéregetni, hogy embereknek le kell szállniuk a villamosról, mert felszáll egy másik, aki bűzlik, vagy hogy hozzáérnek a tiszta ruhámhoz, és mocskos lesz. Ez nekem egy állandó stresszforrás az életemben, amitől szívesen megszabadulnék.

Az is nagyon érdekes, hogy mit írt a Népszabadság (azt a cikket egyébként én is olvastam a neten), meg hogy rézmetsző volt egy hajléktalan, de ez nem az átlag. Az átlag olyan, mint például az az ember, aki odajött hozzám a Nyugatinál pénzt kérni, akartam neki adni egy szendvicset, de nem fogadta el, mert neki pénz kell. Tudom, az alkoholizmus egy szörnyű betegség, de amíg dolgozó, becsületesen élő emberek is létminimum alatt élnek, nem értem, hogy miért a hajléktalan-téma az égető. Igen, ez embertelenül hangzik, mert ''minden ember egyenlő'', de én akkor is előbb segítenék azokon, akik tesznek is valamit azért, hogy rendben legyen az életük.

Egyébként továbbra sem értem, hogy hogy juthatnak el idáig emberek. Nincsenek rokonaik? Nincsenek barátaik? Sajnos nagyon sok tragédia történik, de mégsem csúszik le mindenki a szakadékba... persze, én ilyet még nem éltem át, a #15-ös hozzászólásod is gyönyörű ( ), és igazad is van, de sajnos (azaz szerencsére) akkor sem tudom elképzelni..

Game On minden második szerdán 15 és 16 óra között a Radiocafé 98.0-n