Nem rossz gondolat, de én nem sorolnám a művészetek közé a videojátékokat kompletten. Egyszerűen vannak olyan játékok, amik nem érdemlik meg. A különböző sorozatok, mint a Fifa, NHL, NFL, Sims, vagy az összes ritmusjáték. Persze ha tartalmilag megfelelnek a szabályoknak, akkor besorolhatók lennének, de valahogy nem érzem, hogy odavalók. ^^

Stay a while and listen...

Sok film vagy regény se érdemelné meg, hogy a művészetek közé soroljuk őket, de nem is erről van itt most szó. A regény vagy film ugyanúgy egy művészeti forma, az adott alkotás milyenségétől függetlenül. Nem az egyes játékok minőségéről szól a cikk, hanem magáról a videójátékról, mint művészeti formáról.

Van kifejezetten "művész játék" is. Valami versenyre készült mű, asszem Graveyard a neve, mindjárt megkeresem....
Itt is van róla egy video.

[ Szerkesztve ]

Ez....e...ee...ez egy.... ez egy FOTEL???

Szerintem művészinek mondható játékok leginkább konzolokon vannak/voltak. (legtöbb ps2-re)

when the sun shines, we'll shine together

Egy kis kapcsolódó szöveg angolul.

Hiánypótló írás. Szerintem is vannak kifejezetten művészi játékok. Ezzel már Clive Barker is foglalkozott.[link]
Amit az Undying-gal alkotott játékok terén az tényleg nem volt semmi(mind design mind sztori terén.)

https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/oneiros/index.html

Videójáték,mint művészet?Van benne valami. A közelmúltban Steam-en megjelent The Path is egy művészi játék. És a cikk remek!

Szerintem az első rész is jól sikerült, főleg a történetet tekintve.
Jópár játékot be lehet még sorolni, mint remekművet, van létjogossultsága a videókátékoknak ebben a kategóriában.

Android: elavult, mókolt Linux kernelre rágányolt virtuális gép. Macrohard SpyDOS 11 - Something went wrong. :( Vigyázat, a pingvin harap! Házi szerver Tualatin Pentium III-S 1.4 GHz alapon, Ryzen nagyvas, Bulldozeres AMD laptop és Pine64 PinePhone - Arch Linux mindegyiken. Ender 3 Pro rules!

Még nem olvastam végig, de a létfenntartáshoz szükséges a szórakozás is, a művészet így ha közvetve is de ehhez tartozik, ugyanis ha az élet alapfeltételei megvannak, ez válik elsődlegessé, részletkérdés hogy kinél hogy jön ez elő (Mónika show vs. Könyv olvasás pl...).

Kinőhetnétek már abból, hogy leírogatjátok miből nőttetek ki.

A létfenntartás lényege pont az alapfeltételek megteremtése. Minden, ami a saját, és a fajod túléléséhez szükséges. Ide tartozik az élelemszerzés, a salakanyagok ürítése, az alvás, és a szex is. Ezek eddig biológiai ösztönök, de ide tartoznak azok a dolgok is, amik a mai társadalomban szükségesek a létfenntartáshoz, pl hogy tanulj szakmát (még akkor is, ha nem érdekel amit tanulsz), meg járj munkába, keress pénzt. A szórakozás sztem nem sorolható ezek közé. Meg kell jegyezni viszont, hogy a kettő keveredhet is, hisz van olyan, amikor vki a munkája során az önkifejezés eszközeivel él, nem elsősorban azért, hogy pénzt keressen vele. Ebből a szempontból mind1, hogy kap-e érte pénzt, vagy nem, ha nem elsődlegesen a pénzszerzés volt a célja vele, akkor művészetről beszélhetünk (ebben az értelemben legalábbis). Megjegyzendő, hogy ebben a tekintetben a popkultúra termékei sokszor nem tekinthetőek művészeti alkotásnak...

Ha az alkotáshoz való hozzáállás szerint különülnek el a kultúra szintjei, akkor különböző korokban miért máshová soroljuk ugyanazokat a műveket? A "régi" popkultúra ma már magaskultúrának számít, pusztán attól, hogy régi.

Egyébként a vizuális művészetek közé azért lassan bekerülnek a videójátékok is. Például a Dreamfallról tudom, hogy kapott támogatást a Norvég Film Alaptól.

Szerintem minden művészet, ahol a kreativitás is szerepet kap, sőt, én általában többre tartom a "hasznos" művészeteket, amiből másoknak is származik valami hasznuk (a pénzügyi hasznon és az esetleges esztétikai élményen kívül).
Jeff Koons munkásságára például nehezen találok mentséget.

Amúgy mit tanulsz, hogy ennyire otthon vagy művtöriben?

[ Szerkesztve ]

Hogy a régi miért magas kultúra, arról is említést tettem. Egyszerűen azért, mert mára jobban elfogadottá vált az adott műalkotás vagy stílus, követői lettek, és elismertté vált az akadémikusok körében is. Amikor az irodalomkönyvben azt olvassuk egy íróról, hogy "megelőzte a korát", az azt jelenti, hogy a saját korában konkrétan szarba se nézték a műveit, és csak később vált elismertté... az akadémikus elvek, ha lassan is, de változnak. Amikor egy régen el nem ismert mű irányelveit elfogadja a magas kultúra, akkor az magas művészetté válik (gondoljunk csak Philip K. Dick-re).

Amúgy egyáltalán nem vagyok otthon a művtöriben, a fenti okfejtés többnyire csak saját elgondolásaimon alapszik. Az egyetlen könyv, amiből merítettem hozzá, az McCloud "A Képregény Felfedezése" volt. Egyébként mérnök infósként végeztem.

[ Szerkesztve ]

Ezt értem, de ez akkor nem az alkotáshoz való hozzáállás (mert ugye egy mű elkészülte után az nehezen változik meg), hanem egy - az akadémikusok/kritikusok által kvázi "önkényesen" felállított - követelményrendszernek való megfelelés. (Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de akkor is...)
A fura az, hogy míg az irodalomban és a zenében viszonylag behatárolható, hogy mi számít magas kultúrának, mik a követlemények, addig pl. a modern festészetben vagy szobrászatban teljesen hasraütésszerűnek tűnik, hogy mit ismernek el. Pl, az általam korábban írt Jeff Koons szobrai... Megcsinál nagyban pl. egy lufiból hajtogatott kutyát, és eszméletlen pénzekért mennek el a munkái, mindenhol (magasművészeti körökben is) elismerik. Míg mindenféle megélhetési bohóc és lufiárus naponta ugyanezt csinálja, aztán tőlük még azt a párszáz forintot is sajnálják.

Dick magasművészet? Érdekes egyébként, hogy sci-fi mennyire tartja magát a popkultúrában... Pl. Asimovról vagy Lemről sem mondanám azt, hogy magasművészet. Vonnegut is csak azért kerülhetett be a "körbe", mert igazából nem sci-fi.

[ Szerkesztve ]

Igen, ebben igazad van, ezt többféleképp is fel lehet fogni. Mert pl Poe a fenti példában az alkotáshoz való hozzáállása alapján underground művész, de mára magas művésznek tekinthető, mert megváltoztak az akadémikusok követelményei. Amúgy már Dick is magas művészet, tanítják a műveit az egyetemeken... sőt, Gibsonét is.

Szerintem pedig a szórakozás is biológiai ösztön ami egyből a létfenntartó csellekedetek után következik a sorban, sőt talán a szexet is ide sorolhatjuk, mint örömforrás, és mint a legprimitívebb teremtési folyamat. Ne felejtsd el hogy én most nem a magas szintű művészetről beszélek, hanem arról hogy ösztönös-e a dolog...? Persze az is tény hogy az alkotásra való képességnek a legtöbb egyed csak a primitív, vagy a legprimitívebb formájával él.

(#12) KilgoreTrout: Azért mert mindig sikerül alulmúlni a régi dolgokat is, ami régi az nem feltétlenül indul alacsonyabb szintről.

(#14) KilgoreTrout: Szerencse, és káosz összjátéka hogy mi válik elismertté, és mi nem, eladni bármit lehet, leginkább a pénz mozgatói döntenek, és az igazán értékes dolgok sokszor csak évek múltán válnak ismertté, ugyanakkor a régi dolgok között is ugyan így főleg materiális alapon történik a szelekció.

Ami miatt a videójáték művészi volta megkérdőjelezhető, az pont a túlzott interaktivitás, ami akár a készítő szándékával teljesen ellentéte irányban is kihathat.
Szerintem túl összetett ahhoz a videójáték mint "műfaj" hogy kijelenthessúk művészet, inkább vannak művészi kategóriái is.

Ha valami végighalad a McCloud féle hatos listán az attól még nem lesz művészet, hiszen ezt a hat pontot bármire lehet alkalmazni, ennél jóval összetettebb egy dolog művé válása.

Kinőhetnétek már abból, hogy leírogatjátok miből nőttetek ki.

Én a jazzről szoktam elbeszélgetni különböző zenéhez nagyon és kevésbé értő emberekkel (dobolok)... azt látom, hogy művészetről beszélni hasonló dolog. Mindenki próbálja megfogalmazni a saját gondolatai szerint, persze vannak megfogalmazások, amik többeknek tetszenek, vannak, amik kevesebbeknek, de mindenki érzi, hogy egy örökké szabad, keretek közé nem szorítható dologról beszél, amit folyamatosan változtat az idő.
Azt szoktuk kérdezni egymástól, hogy mi a jazz (erősen korosztálytól függő válaszok születnek). A válaszom: képzeljük el a Föld összes szellemileg-lelkileg normálisnak tekintett tagját egy összefüggő lényként (kicsit kollektív tudat, tudom... foglalkoztat a téma). Adott ez az együtt hullámzó tömeg egy adott időintervallumban. Méreténél fogva viszont az érzékszervei szét vannak szórva, tehát ezek egy adott időben nem lehetnek ugyanazon helyen >> ha ezen érzékszervek többsége gondolja úgy az adott időintervallumban, hogy az okozott inger nekik besorolható a jazz/művészet kategóriába, akkor az ingert jazznek/művészetnek nevezzük.
Persze ingerekből rengeteg éri ezeket az érzékszerveket az idő múlása során, így azok változtatják a dolgokhoz való hozzáállásukat, egyes szervek meg is újulnak, így egy következő időben már elképzelhető, hogy másfajta ingereket éreznek jazznek/művészetnek.
Ráadásul, mint minden érzékelő szervnél, itt is vannak érzékenyebb és érzéketlenebb pontok, tehát az érzékenyebbek befolyásolják a többit >> azt hiszem érzékelhető a társadalom-analógia.
Azért szeretem ezt a példát, mert szerintem élettelen dolgokkal (pl. számok) értelmetlen összehozni a művészet definícióját, mert az csak élő, saját tudattal rendelkező közegben létezik. Így talán még a magyarázat szó is erős rá, mert magyarázni is inkább egzakt dolgokat tudunk, nem olyasmit, mint a művészet.

A lényeg, hogy szerintem az művészet, amit egy adott időben a legtöbben művészetnek tartunk.

[ Szerkesztve ]

Minden a legnagyobb render!

Az eredeti kérdéshez: szerintem egy videójáték összességében nézve nem nevezhető műalkotásnak, viszont a hozzá szerzett zene, az artwork-ök, a vizuális megjelenés koncepciója (kreatív) és tervei azok műalkotásoknak tekinthetők.

Minden a legnagyobb render!

Csak per pillanat többen tartják érdekesebbnek a Tv-t mint egy festményt...

Kinőhetnétek már abból, hogy leírogatjátok miből nőttetek ki.

Miért, szerinted nem érdekesebb egy TV 100 csatornával, mint egy festmény? Teljesen természetes, hogy 2009-ben nem egy festményt tart a többség érdekesnek, hanem a TV-t.

Minden a legnagyobb render!

IMHO nem érdekesebb... kb 5-6 éve nem nézek tv-t, és egyáltalán nem hiányzik. Személy szerint szívesebben nézegetem az általam és barátnőm által készített rajzokat a falon, mint a népbutítás csodáját.

Ezzel a véleménnyel nem a többséget képviseled, főleg nem Magyarországon
Amúgy meg, akik érdekesebbnek is tartják a TV-t, azok is inkább egy festményre mondják, hogy műalkotás/művészet, tehát az alap kérdésen nem nagyon változtat a dolog, ezért is volt nekem egy kicsit a 20. HSZ ködös, mert nem arról beszéltünk, hogy mi az érdekes/jó/rossz/szép, mert ezek művészettől függetlenül is működő dolgok.

[ Szerkesztve ]

Minden a legnagyobb render!

"A lényeg, hogy szerintem az művészet, amit egy adott időben a legtöbben művészetnek tartunk." - erre ment a válasz. Azért írtam ha valaki többet néz TV-t nyilván azt is tartja értékesebbnek/fontosabbnak.

És szerintem nem érdekesebb, az utóbbi években több festményt láttam mint TV adást. Szerintem nem természetes, hanem az emberek többségének alacson igény szintje.

Kinőhetnétek már abból, hogy leírogatjátok miből nőttetek ki.

Vannak bizony...........

Én vagyok a kiha én nem,hát még téged és még engem!:D

És ha festményeket mutatnak a tévében?

Egyébként az meg, hogy az a művészet, amit annak tartunk, tautológia. A világpn a legtöbb dolog az, amit annak tartunk. Pont azért tartunk valamit valaminek, mert azt hisszük róla, hogy az az.

Egyébként a tévé csak egy eszköz, ugyanúgy lehetne értékesebb dolgokat is csinálni vele, mint ahogy most annyira nem jellemző. És mint közeg, szerintem alkalmasabb egy művészi koncepció bemutatására mint egy vászon, mert egyszerre több érzékszervünkre is hat, ráadásul dinamikus szemben egy festmény statikusságával.

(Akik szeretik a festményeket: Titeket nem idegesít, hogy a magyar múzeumokban nem tudják normálisan megvilágítani a képek nagy részét, és összevissza csillog a vastag olajfesték? Nekem teljesen tönkrevágja az élményt. Inkább megnézem neten, ott legalább nincs tolakodás meg nem sétál bele mindenféle idegen a képbe.)

[ Szerkesztve ]

Igaz, hogy akkor tautológia lenne, ha a művészet definícióját akartam volna ilyen egyszerűen elintézni, de nem ez volt a szándékom, bár a megfogalmazás lehet, hogy ezt mutatja.
Ezzel a mondattal az emberek értékítéletére akartam célozni és konkrétan arra a jelenségre, hogy egy tárgy az emberek szemében hogy válik művészeti alkotássá >> úgy, hogy hangsúlyos emberek mérvadó véleménye befolyásolja a többséget + van még egy lehetőség: a tömeges hatás a tömegre, amikor egy (pl. tárgy) potenciális műalkotás akkora reklámot/támogatást/ismertséget kap, hogy a tömeg elfogadja annak, aminek sulykolják, esetünkben művészetnek.

Adott a mondat: „Egyébként az meg, hogy az a művészet, amit annak tartunk, tautológia.”
Egy példával, a befolyásos emberek példájával cáfolnám (a fentieken kívül): adott volt egy kiállítás, ahol a festményeken kívül különböző installációk is láthatók voltak, köztük egy kocka vaj, kirakva a kiállítóterem kövére. Erre a kocka vajra a szervezők és az ötletgazda ráhúztak egy koncepciót, majd kiállították egy művészeti galériába, festmények közé, mint műalkotást. Ők, a neves és befolyásos szakértők ezt művészetnek könyvelték el, a sznob „műkedvelők” pedig drága pénzért álltak sorba, hogy láthassák. Természetesn zárás után a takarítónő szépen felmosta, mert elfolyt a padlón.
Ez művészet volt? Szerintem nem, de az én véleményem nem számít, mivel nem vagyok sem sznob, sem galériatulajdonos, simán csak fogyasztó.
Így szerintem érthetőbb, hogy miért mondom: az művészet, amit egy adott időben a legtöbben művészetnek tartunk. Pont mint a divat (ruháknál). A divatot „diktálják”, a művészetet is.

A TV szerintem nem alkalmasabb egy festmény bemutatására pusztán azért, mert technikailag jobban körüljárható a tárgy (zoom, pip, stb...). Ilyen alapon elektronmikroszkóppal én sokkal többet látnék egy festményből, mint te a TV-ben. A TV sem tud statikus tartalomból dinamikus, interaktív tartalmat csinálni. Attól, hogy egy festmény a képernyőn van, nem lesz dinamikus. Viszont egy koncert, ami alapra interaktív és dinamikus, szintén sokkal jobb élőben, pontosan az előbb felsorolt tulajdonságai miatt. A TV nálam vesztésre áll a nem rá tervezett műfajoknál, viszont tény, hogy egy filmet nehéz „élőben megnézni”. Arra van a TV.

[ Szerkesztve ]

Minden a legnagyobb render!

A TV-t én a mostani állapotában értettem, persze hogy lehetne azzal is értékeket közvetíteni.

TV-n és neten keresztül festményeket nézegetni? Az olyan guminő effektus... Lehet h nem a legjobb a megvilágítás, de mindenképpen jobb mint egy fénykép. Neked nem tűnik fel a különbség élőben és fényképen látott képek között?

Kinőhetnétek már abból, hogy leírogatjátok miből nőttetek ki.

Hello mindenki!
Remélem el tudom mozdítani a mérleget a művészet irányába ezzel a kis linkkel.
Nem rég készítettük. Hamarosan szeretnék is róla a logout-on egy beszámolót írni.

A Spacework készítésekor az elsődleges célunk az volt, hogy design szempontból valami eszméletlen letisztult és minimál stilusú játékot hozzunk létre. Egyszerű formák, felületek, amikből rikító vörössel kiemelkednek a fontosabb élek. A történetet pedig teljesen egyenes vonalúra terveztük. Beérkezési pont és kiszállási pont. Közte pedig több órányi kellemes barangolás, egy teljesen lecsupaszított térben.

Szóval, igen, lehet csinálni "művészi" illetve kifinomult designu játékokat. Remélem a miénket is ebbe a kategóriába sorolják / soroljátok majd.

link: http://www.spaceworkgame.com

designer toys are the best

Nem tőled hallok először a játékotokról. Fogadd legmélyebb gratulációmat, nagyon király amit csináltatok! Én magam is foglalkozok játékkészítéssel hobbi szinten, de még egy épkézláb játékom se készült el. Ez a spacework valami fenomenális... csak így tovább .

Egy játék művészi elemek összessége, együttműködése. Miért ne lehetne hát maga is művészet? Persze egyedekre lebontva ez nem mindig igaz, de mint műfaj, jogos a felvetés.

Adott játék zenéje, a történet, a grafikai és filmes munka külön-külön a szó szoros értelmében véve művészet, sőt, akár a magas művészetekhez is sorolható. Ha egy műalkotás esetén kizárjuk az interaktivitást, akkor természetesen az egészet nem tekinthetjük annak, de miért zárnánk ki?

Mindazonáltal a valóban művészi játékok kora még nem jött el. Az átvezető videók zseniálisak (pl. Blizzard játékok), a gameplay elemek is már egész jók (pl. God of War), igazán filmszerűek, és a játékmenetben is próbálják ellesni a filmes kameraállásokat, de ez utóbbi még mindig hagy kívánnivalót maga után. De ahogy a játékipar fejlődik, és ahogy új művészek születnek és állnak a játékipar szolgálatába, még életünkben látni fogunk ilyet.