Én a jazzről szoktam elbeszélgetni különböző zenéhez nagyon és kevésbé értő emberekkel (dobolok)... azt látom, hogy művészetről beszélni hasonló dolog. Mindenki próbálja megfogalmazni a saját gondolatai szerint, persze vannak megfogalmazások, amik többeknek tetszenek, vannak, amik kevesebbeknek, de mindenki érzi, hogy egy örökké szabad, keretek közé nem szorítható dologról beszél, amit folyamatosan változtat az idő.
Azt szoktuk kérdezni egymástól, hogy mi a jazz (erősen korosztálytól függő válaszok születnek). A válaszom: képzeljük el a Föld összes szellemileg-lelkileg normálisnak tekintett tagját egy összefüggő lényként (kicsit kollektív tudat, tudom... foglalkoztat a téma). Adott ez az együtt hullámzó tömeg egy adott időintervallumban. Méreténél fogva viszont az érzékszervei szét vannak szórva, tehát ezek egy adott időben nem lehetnek ugyanazon helyen >> ha ezen érzékszervek többsége gondolja úgy az adott időintervallumban, hogy az okozott inger nekik besorolható a jazz/művészet kategóriába, akkor az ingert jazznek/művészetnek nevezzük.
Persze ingerekből rengeteg éri ezeket az érzékszerveket az idő múlása során, így azok változtatják a dolgokhoz való hozzáállásukat, egyes szervek meg is újulnak, így egy következő időben már elképzelhető, hogy másfajta ingereket éreznek jazznek/művészetnek.
Ráadásul, mint minden érzékelő szervnél, itt is vannak érzékenyebb és érzéketlenebb pontok, tehát az érzékenyebbek befolyásolják a többit >> azt hiszem érzékelhető a társadalom-analógia.
Azért szeretem ezt a példát, mert szerintem élettelen dolgokkal (pl. számok) értelmetlen összehozni a művészet definícióját, mert az csak élő, saját tudattal rendelkező közegben létezik. Így talán még a magyarázat szó is erős rá, mert magyarázni is inkább egzakt dolgokat tudunk, nem olyasmit, mint a művészet.

A lényeg, hogy szerintem az művészet, amit egy adott időben a legtöbben művészetnek tartunk.

[ Szerkesztve ]

Minden a legnagyobb render!