Van egy barátom, hegymászó kalauzokat ír. Ő szerkeszti, mert javarészt a tördelők elcseszik a rajzait, képeit. De maga a szövegszerkesztés is iszonyú meló, a lektoráláshoz rengeteg idő kell, a kiadatás önköltséges, a forgalmazókkal nagyon faramuci az egyezkedés, és a bevétel sokszor évekig várat magára. Értékes könyvekkel az a baj, hogy sok meló, de nem fizetik meg az árát a munkának, és nem tömegekhez szól. Én sem tudnék tömegekhez szólni.
A pszichológiának sok szintje van. A felismerést segítő jólmegmondós könyveket én nagyon kedvelem, szórakoztatóak, de számomra nem az a sík, amin cselekedni szeretnék. Én a gyakorlati megoldások, a hatékonyság, a változás és változtatás képessége, a cselekvés szintjein szeretek dolgozni.

Hozzám csak azok jönnek el, akik igazán akarják a változást. És azok maradnak meg, akik hajlandóak ebbe nagyon sok időt és energiát ölni. Én nem hiszek a csodákban, csak a szabad akaratban, és az emberben lakozó erőkben hiszek. Hiszem, hogy mindannyiunk feltáratlan tudati síkjai hordozzák az igazi bölcsességet, az egészséghez és a boldogsághoz szükséges tudást, és erőt.

Erről nem lehet írni. Ezt "csak" megcselekedni lehet...

Azt hiszem, ezért nem írtam még eddig könyvet. Pedig, a szakmámban tett felismeréseimről szóló levelezéseim kirúgnak vagy 12 kötetnyi lexikont...

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."