2002 - GeForce 4 Ti 4600

A negyedik GeForce generáció csúcskártyáin dolgozó NV25 kódnevű GPU lényegében a GeForce 3-asok alapját képező NV20 ráncfelvarrott változata volt. Újdonság volt az 1.3-as Pixel Shader verzió támogatása, ám ekkoriban volt némi kavarodás a DirectX verziók körül, így nem lehet teljes mértékben DirectX 8.1-esnek nevezni a GF4-eseket, hiszen az 1.4-es Pixel Shader verziót ír elő. A GPU felépítése alapvetően nem változott sokat: maradt a 4x2-es pipeline felépítés, és a 0.15 mikronos gyártástechnológia is, az órajeleket ennek ellenére sikerült kicsivel feljebb tornászni. Hogy a teljesítménytöbblet mégis jelentősebb legyen, mint amit egy puszta túlhajtással el lehet érni, a GPU kapott egy második Vertex Shader egységet. A GeForce 4 Titanium család kezdetben háromtagú volt: a csúcsot a Ti 4600 képviselte, mely eddig sosem látott méretű nyákot, és BGA tokozású DDR memóriákat kapott, mégpedig 128 MB-ot. A középső Ti 4400 csak órajeleiben tért el a csúcsváltozattól, de megkapta annak masszív felépítését, így könnyűszerrel túlhajtható volt a nagytestvér szintjére (sőt, tovább). Az igazi slágertermék mégis a legkisebb modell, a Ti 4200 lett, méghozzá kiváló ár/teljesítmény aránya miatt. A 4200-asok olcsóbb, TSOP tokozású memóriákat kaptak (64 vagy 128 MB méretben), és a nyák mérete is kisebb lett, de ennek ellenére a teljesítményük bőségesen elég volt a korabeli legújabb játékokhoz is. Az NV25-ről még annyit érdemes megjegyezni, hogy módosított változata (NV2A kódnéven) dolgozott az első generációs XBOX játékkonzolban.

Természetesen az alsóbb kategóriákban is ideje volt már új terméket bevezetni, hiszen a GF3-as szériának nem volt igazán olcsó változata, GF2-es kártyák pedig már igencsak kiöregedő félben voltak. Az NV17 kódnevű GPU-ra épülő GeForce 4 MX széria mégis inkább ez utóbbi generációhoz áll közelebb: hiányoznak belőle a Pixel és Vertex Shader egységek, tehát csak DirectX 7-es támogatással rendelkezik. Ez viszont annak idején még nem volt akkora hátrány, hiszen DX8-as játékok csak elvétve jelentek meg (és azok is elfutottak a régebbi hardware-en), DX7 alatt pedig hozták a kártyák az alsóközép kategóriában elvárható szintet, és mindemellett az árcédulájukon is barátságos összeg szerepelt. A GF4MX szériának három fő modellje volt: a csúcsot az MX 460 képviselte, amely (legalábbis a referencia ajánlás szerint) BGA tokozású memóriákat és strapabíróbb nyákot kapott. A középső modell, az MX 440 már olcsóbb termék volt, többnyire DDR-SGRAM modulokkal, vagy TSOP tokozású DDR modulokkal szerelték, a legkisebb MX 420-as pedig 64 bites memóriabusszal és SDR memóriákkal rendelkezett. Természetesen idővel megjelent számtalan butított, a referenciaajánlást be nem tartó változat (főleg a noname-ebb gyártók részéről), így összefuthatunk 64 bites memóriabuszú MX 440-el, vagy olcsó memóriákat kapott MX 460-al is. A GF4MX szériának még egy újdonsága volt: elsőként kapott GPU-ba integrált TV-Out vezérlőt, így elhagyhatók voltak a külső partnerek által gyártott chipek, ami a költségcsökkentés mellett a képminőség javulásával járt együtt.

A 8x-os AGP szabvány megjelenésével az NVIDIA elvégezte a kötelező "házi feladatot": bemutatták a GF4 széria 8x AGP-s változatait. A Ti 4200-at a (nem túl fantáziadús nevű) Ti 4200-8x, a Ti 4400-at a Ti 4800 SE, a Ti 4600-at pedig a Ti 4800 váltotta, és az alsó kategóriában is megjelent az új szabvány támogatása az MX 440-8x révén. Fontos megjegyezni, hogy a 8x-os AGP ezeknek a kártyáknak az esetében érdemi sebességnövekedéssel nem járt együtt.

A kártya: ASUS V8460 Ultra Deluxe

Akinek szőrszálhasogatni van kedve, most megjegyezheti: ez nem a GF4 széria csúcsa, hiszen "csak" egy 4600-as, aminél a 4800 (legalábbis papíron) gyorsabb volt. Viszont 4800-asból nem készített az ASUS ilyen gyönyörű, különleges hűtéssel szerelt változatot, és talán nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a GF4 széria csúcsát, Ti 4800 ide vagy oda, ez a konkrét kártya képviseli. Az ASUS kitett magáért, és minden földi jóval felszerelte legdrágább kártyáját. Kritika talán egyedül a nyák színét érheti: a lila nem épp a legszebb árnyalat, vagy tévedek? De ezért bőségesen kárpótol minket a gyönyörű hűtés, nomeg a Deluxe változat extra szolgáltatásai: a VIVO funkció, és (az ASUS termékek között utoljára) a VR100-as 3D szemüveg támogatása. A hűtésnek nem is igazán a hatékonysága a kiemelkedő (hiszen láthattunk ennél durvább Ti 4600 hűtést például a Leadtek jóvoltából), hanem az az elegancia, ami az összhatást jellemzi. A vörösréz hűtőblokk, az ezzel harmonizáló színű ventilátor, és az angyalszárny motívumos burkolat mind szemet gyönyörködtetőek. Kissé fájó pont, hogy a hátoldali memóriákra csak egy egyszerű rézlemez jutott. Emellett nem túl szerencsés a hűtő felfogatása, hiszen mindössze 2 db rugós pöcök rögzíti a kártyákhoz, emiatt a memóriákkal való érintkezés (főleg a hátoldalon) nem mindig tökéletes. Ennek ellenére a kártya nagyon jó tuningpotenciállal rendelkezik. A hűtés eltávolítása után megszemlélhetjük az NV25-ös GPU-t, és az akkoriban szokatlanul nagy méretű nyákot. A 128 MB memóriát 8 db BGA tokozású Samsung DDR modul alkotja, melyek közül 4 db a kártya hátoldalára került. A nyák nagyrészt a referencia ajánlást követi, az ASUS csak a 3D szemüveg vezérléséhez szükséges alkatrészeket tervezte rá. A kártya képes a GPU és a memóriák hőmérsékletét, valamint a ventilátor fordulatszámát is monitorozni, az ehhez szükséges Winbond vezérlőchip a hátoldalon látható. A csatlakozók között az analóg D-SUB, és az ekkoriban már alapkövetelménynek számító DVI mellett a már korábban említett VIVO-t, és a 3D szemüveg jack aljzatát találjuk. Gyűjteményem legszebb kártyájáról a csillogó hűtés miatt sajnos nem sikerült túl jó képeket készítenem, de azért remélem a lényeg látszik rajtuk: ez a kártya egy lenyűgöző darab. Na persze a kinézete mellett az újkori ára láttán is a földön keresgélték az állukat sokan...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!