2004 - GeForce 6800 Ultra
Az FX-fiaskó után az NVIDIA-nál jól tudták: ahhoz, hogy visszaszerezzék a vásárlók bizalmát, valami igazán ütős termékkel kell előállniuk. A 6-os GeForce generáció fejlesztésekor ezért beleadtak apait-anyait, ami meg is látszott a végeredményen. Elhagyták a rosszemlékű FX megnevezést, így az új modellpaletta már csak egy négyszámjegyű típuskódot kapott. Az NV40-es kódnevű GPU-ra épülő GeForce 6800-as széria elsőként támogatta a DirectX 9c-ben bevezetett 3.0-ás Shader Modelt, emiatt technikai fölénybe került az ATI-val szemben, hiszen az aktuális Radeon generáció csak a korábbi 2.0-ás változatot támogatta. Ennek persze akkoriban kevés jelentősége volt, de a kártya időtállóságán sokat javított ez a fejlesztés. Emellett természetesen az alapjairól újratervezték az egész GPU-t, amely immár 16x1-es pipeline felépítést, és 6 vertex shadert kapott, a memóriabusz pedig természetesen 256 bites volt, és elsőként alkalmazott GDDR3-as memóriamodulokat. Az NV40 még natív AGP-s GPU volt, de később kiadták a PCI Express-es változatát is, NV45 kódnéven. Az új chip köré rögtön 3 kártyát is építettek: a csúcsot a 6800 Ultra képviselte, míg a költségérzékenyebb, ám csúcskategóriás kártyára vágyó vásárlók igényeit az órajelcsökkentésen átesett, és kisebb hűtővel szerelt 6800 GT elégítette ki. Az utótag nélküli GeForce 6800-on már ennél több butítást hajtottak végre: memóriája 256 MB GDDR3 helyett 128 MB DDR1 modulból állt, valamint a GPU-ban letiltottak 4 pixel pipeline-t, és 1 vertex shadert, így 12/5 felépítéssel került forgalomba. A tiltás software-es úton történt, így a Rivatuner nevű program segítségével aktiválhatóak voltak a letiltott részegységek, és ha az embernek szerencséje volt, akkor hiba nélkül működtek. Hogy az igazán selejtes GPU-kat is el lehessen adni, a 6800-as szériába később még érkezett egy 8 aktív pipe-al, és 4 vertex shaderrel rendelkező típus, mely a 6800 LE nevet kapta.
A hatodik GeForce generáció a középkategóriában is hatalmas változásokat hozott. Az NV43-as kódnevű GPU-ra épülő GeForce 6600 GT hatalmas népszerűségnek örvendett, mert elfogadható ára mellé kiváló teljesítmény társult. A 8 pipeline-al rendelkező GPU mellé 128 bites memóriabuszon GDDR3 memóriamodulok csatlakoznak, és a 0,11 mikronos gyártási technológiának köszönhetően a GPU órajele is elérhette az 500 MHz-et, ami magasabb volt még a 6800 Ultránál is. A 6600 GT-nek is létezett egy olcsóbb, utótag nélküli változata, mely alacsonyabb órajeleken dolgozott, és GDDR3 helyett hagyományos DDR memóriákat kapott. Az alsókategóriás 4 pipe-os GeForce 6200 kezdetben a selejtes NV43-as GPU-kra épült, így kis szerencsével a Rivatuneres trükkel 8 pipe-osra volt alakítható, később viszont már fizikailag csak 4 pipe-al gyártották őket. A 6200-as szériával kapcsolatban még egy dolgot érdemes megemlíteni: itt vezették be először a TurboCache technológiát, amely azt volt hivatott megoldani, hogy a videokártya szükség esetén a rendszermemóriához is hozzáférjen, és saját használatra foglaljon le belőle bizonyos mennyiséget. Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy a legolcsóbb kártyák nagyon kevés, akár 16 MB memóriát kaptak volna, ám ez a megoldás nem igazán terjedt el, hiszen a témában kevésbé járatos vásárlók nagy része (akik a legolcsóbb kártyák közül válogatnak) többnyire a kártyára szerelt memória mérete alapján választanak, így a kevés fedélzeti memóriával rendelkező termékek eladhatatlanok lettek volna. A TurboCache technológiát viszont előszeretettel alkalmazták későbbi ultra-low-cost modelleken is, amolyan parasztvakítás jelleggel.
Érdekesség, hogy a 6600-as széria volt az első natív PCI Express-es fejlesztés, ám a korabeli vásárlók nagy része (főleg a középkategóriából válogató, árérzékenyebb réteg) még AGP-s rendszert használt. Emiatt szükség volt egy megoldásra, ami a PCI Express-es GPU-t alkalmassá teszi AGP-s alaplapokban való használatra. A probléma megoldására az NVIDIA kifejlesztette az aprócska HSI (High Speed Interconnect) chipet, amely képes volt az AGP és a PCI Express között "fordítani", így lehetőség nyílt AGP-s GeForce 6600-as kártyákat gyártani. Viszont a chipnek helyet kellett szorítani a kártyán, sőt hűtést is igényelt, emiatt a fenti képen látható furcsa alakú kártyák jöttek létre.
A PCI Express bevezetésével még egy újítással járt: az erre alkalmas alaplapokban lehetőség nyílt két videokártyát összekötni az SLI (Scalable Link Interface) technológia segítségével. Ennek persze semmi köze a régebben a 3dfx által a Voodoo 2-es kártyákon alkalmazott megoldáshoz, csak a név markering értékét használta ki az NVIDIA. A hatodik GeForce generáció életciklusának végén még bemutattak egy új GPU-t, amely az NV41 kódnevet kapta, natív PCI Express-es volt, és fizikailag 12 pipeline-t tartalmazott (vagyis nem lehetett 16 pipe-osra moddolni), valamint már 0,11 mikronos gyártástechnológiával készült. Erre a chipre a GeForce 6800 GS, valamint a 8 pipe-osra butított 6800 XT épült.
A kártya: referencia GeForce 6800 Ultra PCIE (Inno3D)
6800 Ultrából egy PCI Express-es változatra sikerült szert tennem, aminek örültem, mert ez a ritkább. Az Inno3D márkától sokan visszarettennek, de ez esetben nem kell megijedni: ez 100%-ban egy referenciakártya, az Inno csak a matricát ragasztotta a hátuljára. A hűtő burkolatáról Nalu, az NVIDIA által a GF6 szériához készített techdemo-ban szereplő sellőlány mosolyog ránk. A szerkezet két bővítőhelyet foglal el, ventilátora pedig elég erős motorú, emiatt viszonylag hangos. Bár a driver feltelepítése után visszaveszi a fordulatszámát (és a legextrémebb terhelés hatására sem emeli meg újra), teljesen halknak azért így sem mondanám. A burkolatot eltávolítva látszik, hogy a GPU-val érintkező borda rézből készült (ez különbség az AGP-s változathoz képest, mert az még alumínium bordát kapott). A memóriákat egy külön bordázat hűti, amiben egy heatpipe is megbújuk. A feszültségszabályzó alkatrészek is kaptak egy kisebb passzív bordát. A hűtőt eltávolítva megtekinthetjük az NV45-ös GPU-t, ami lényegében egy NV40 és egy HSI chip házasításával jött létre. Erre azért volt szükség, mert az NV40 natív AGP-s GPU, viszont a 6800-as bonyolultabb felépítése miatt nehézkes lett volna az AGP-s 6600GT-hez hasonlóan elhelyezni rajta a HSI chipet. A PCI Express-es változat órajele is magasabb egy picit: 400 helyett 425 MHz-en jár 3D-ben. A 256 MB memória 8 db Samsung GDDR3 modulból áll, ezúttal mindegyik a GPU felőli oldalra került, így a hátoldalra nem kellett hűtőbordát szerelni. A nyák felső szélén, bal oldalt találjuk az SLI híd csatlakozóját. A kártya dupla DVI csatlakozóval, és analóg TV kimenettel rendelkezik. Érdekes, hogy a rögzítőlemezen nem vágtak szellőzőrostélyokat, pedig SLI módban két egymás mellé beszorított kártya esetében biztosan jót tenne a hűtésnek, ha a ventilátor egy kis friss levegőhöz jutna a külvilágból.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
