2000 - GeForce 2 Ultra
Az első GeForce meghozta a technológiai fölényt az NVIDIA-nak, ám apróbb hibái (és főleg magas ára) miatt nem lett igazán sikeres, elterjedt termék. A második generációnál igyekeztek kiküszöbölni a legtöbb csorbát, és egy igazán ütős termékpalettát létrehozni. Kezdetnek mindjárt egy csúcskártya, a GeForce 2 GTS jelent meg, mely nevét onnan kapta, hogy elsőként érte el az 1 GigaTexel-es fillrate-et (GTS = Giga Texel Shader). Ezt az órajelek növelésén kívül egy második TMU egység hozzáadásával érték el pipeline-onként, így a felépítés 4x2-es lett. Emellett a GF2 GTS-ek kizárólag DDR memóriákkal kerültek forgalomba. A GPU mégis elsősorban memória sávszél limitált lett, ezért a később megjelent emelt órajelű kiadások: a GeForce 2 Pro és a méregdrága GeForce 2 Ultra elsősorban ezen a téren erősítettek. Természetesen a középkategóriát sem hagyták érintetlenül, hiszen a vásárlók többsége nem engedheti meg magának a csúcskártyák megvásárlását. Nekik a GeForce 2 MX szériát szánta az NVIDIA, ami meglehetősen kedvező fogadtatásra talált, hiszen elérhető áron kínálta a Hardware-es T&L funkciót. Az MX-ekben 4 helyett csak 2 pipeline található, ám megmaradt a pipe-onkénti 2 TMU egység. Ezen kívül a drága DDR memóriák helyett SDR modulokat alkalmaztak rajtuk. Az eredeti utótag nélküli GeForce 2 MX-et hamar váltotta a vele azonos órajeleken járó, ám többnyire 64 bites memóriabusszal szerelt MX 200, és az emelt órajelű MX 400. A GeForce 2-es széria életciklusának vége felé, a GF3-asok megjelenésével bemutatták a GeForce 2 Titanium modellt, melyet már csökkentett csíkszélességgel gyártottak, így előállítása gazdaságosabb volt, mint a GTS-eké, órajeleit tekintve pedig majdnem az Ultra szintjét hozta.
A kártya: referencia GeForce 2 Ultra (EVGA)
Íme az újkori árát tekintve az egyik legdrágább, de mindenképpen a legritkább kártya az ebben a cikkben bemutatott sorozatból: a GeForce 2 Ultra. Ez a konkrét példány az USA-ból került Magyarországra. Az EVGA terméke valójában egy referenciakártya. Megfigyelhető rajta a hivatalos "NV green" színben pompázó referenciahűtés, ami meglehetősen vegyes képet mutat: a jó minőségű golyóscsapágyas ventilátor egy bordának alig nevezhető fémlemezt fúj, melynek hőátadó felülete minimális. Sajnos, bár rugós pöckök is rögzítik, ráragasztották a GPU-ra, méghozzá olyan erősen, hogy roncsolás nélkül nem lehetett volna eltávolítani. Ezért ez az egyetlen kártya a gyűjteményemben, aminek nem tudtam meglesni a GPU-ját, de valami ilyesmit lehetett volna látni:
A memóriák szintén ragasztással rögzített hűtőbordákat kaptak. A kimeneket között DVI, valamint TV-Out is helyet kapott. Ehhez fűződik a refnyákos nagy GF2-esek érdekessége, a TV-Out modul. Erre azért volt szükség, mert a sok alkatrész miatt már nem maradt hely a nyákon a TV-Out vezérlő chipnek, ezért külön nyáklapra helyezték (persze a nem refnyákos kártyáknál a gyártók simán el tudták helyezni ezeket az alkatrészeket külön modul nélkül is, de hát szeretjük a különleges megoldásokat). A kisebb túlzsúfoltságot a nagy mennyiségű tápellátó alkatrész okozza, melyek egy része a hátoldalra került. Ennek ellenére a kártya összhatása igényes és szép.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
