Tesztek - Bevezető
Most, hogy megismertük gyűjteményem mind a 15 tagját, ideje hogy rátérjünk arra, ami vélhetőleg többeket érdekel: az összehasonlító tesztre. Amikor a cikk ötlete először megfordult a fejemben, nem is gondoltam milyen nehézségekbe ütközik ennyi kártya leteszteléséhez azonos feltételeket biztosítani. A puszta fizikai inkompatibilitás (AGP vs PCIE) mellett az okozza a legtöbb problémát, hogy olyan programokat találjunk, amik a régebbi kártyákon is elindulnak, de az újak se ütköznek processzorlimitbe. Egy ekkora kártyahalmaznál ez gyakorlatilag lehetetlen feladat, így kénytelen voltam kompromisszumot találni: valahol ketté kell vágni a palettát. Értelemszerű lett volna ezt az AGP-PCIE váltásnál megtenni (és a felmerült problémákat figyelembe véve utólag valószínűleg már így cselekedtem volna, ha még egyszer nekivágok), de úgy döntöttem, hogy a tesztet a GeForce 3-tól indítom, vagyis a korábbi kártyák nem fognak szerepelni benne. Ez talán nem akkora érvágás, hiszen a retro kártyák egymáshoz viszonyított teljesítményét előző tesztemből elég jól le lehet szűrni.
A következő lépés a tesztkonfiguráció összeállítása volt. Olyan alaplapra volt szükségem, amelyen egyszerre található teljes értékű (nem emulált) AGP és PCIE slot is. Mint kiderült, ilyen alaplap nagyon kevés van. Olyannyira, hogy én mindössze egyet találtam: ASRock ALiveDual-eSATA2
Most talán többen a fejükhöz kaptak, és meg kell mondjam, hogy én se vagyok az ASRock alaplapok híve, de a cél szentesíti az eszközt, és be kell ismernem, hogy az alaplap a tesztek során kiválóan helytállt. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak vele problémák. Az első gond rögtön a régi processzorfoglalatból fakadt: habár megszereztem bele a legerősebb processzort, amit kezelni képes (AMD Phenom II X4 965 BE), ezt a processzort az AM2-es alaplap nem tudja teljesen kihajtani, így az erősebb kártyák esetében a processzorlimit veszélye megnőtt. További probléma volt a VGA kompatibilitással: az ASRock oldala szerint ha 4 magos processzort helyezünk az alaplapba, akkor csak nagyon limitált számú AGP-s kártyát támogat a rendszer. Persze hamar rájöttem, hogy a helyzet korántsem ennyire drámai, ugyanis egyáltalán nem magától a kártyától, hanem a drivertől függ a dolog: ha 77.xx verziójúnál régebbi drivert alkalmazunk, akkor nem fog működni a 3D gyorsítás AGP-s kártyák esetében. A dolog érdekessége, hogy kétmagos processzorral ilyen probléma nem áll fenn. Hogy ez mitől lehet, azt sajnos nem tudom, de ez volt az egyik oka, hogy hol húztam meg a tesztelt kártyák határát, ugyanis a 77.xx driverek már nem támogatják a GF3-nál régebbi kártyákat.
A másik problémával akkor szembesültem, amikor először próbáltam két GPU-s videokártyát tesztelni az alaplapban. Döbbenten vettem észre, hogy mind a három szendvicskártya (7950 GX2, 9800 GX2, GTX 295) esetében csak az egyik GPU üzemel, és a driverben nem jelenik meg az SLI beállítására szolgáló menüpont. Ez azért furcsa, mert ezekhez a kártyákhoz tudomásom szerint nem szükséges SLI kompatibilis alaplap, hanem minden PCI Express-es alaplapban kutya kötelességük két GPU-val üzemelni. Szerencsére kis kutakodás után megtaláltam a megoldást: orosz barátaink fejlesztettek egy SLI Patch nevezetű okosságot, melynek segítségével bármilyen alaplapban kikényszeríthető az SLI mód. Ezt telepítve már rendesen működtek a két GPU-s kártyák, de mindenesetre megdöbbentő, hogy ilyen megoldásokhoz kell folyamodni a rendeltetésszerű használat érdekében. Szerencsére ezzel elhárult minden akadály a tesztelés elől, lássuk hát az eredményeket. Először a kártyák fogyasztását mértem le, terhelt állapotban. A mérést egy digitális mérőműszerrel végeztem, ami a komplett gép fogyasztását méri.
Igazán szép, szinte lineárisan emelkedő grafikont kapunk. Bárcsak minden teszt ilyen egyértelmű eredményt hozott volna... A legkevesebbet értelemszerűen a GeForce 3 Ti 500 fogyasztotta, a legtöbbet pedig a GTX 480, mellyel nem kevesebb mint 473W volt a teljes rendszer fogyasztása. Ebben persze benne van a tápegység hatásfokából eredő veszteség is. Az FX 5950 Ultra kicsit megtöri a grafikon linearitását, de azt hiszem ezen senki nem lepődik meg: az FX-ek meglehetősen energiaéhes kártyák hírében álltak anno. Persze a számokat látva igencsak tanulságos, hogy mi számított soknak akkoriban, és mennyit fogyaszt egy csúcskártya manapság, amikor a csapból is a környezetvédelem fontosságának hangsúlyozása folyik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
