1998 - Riva TNT
Az NVIDIA második DirectX kompatibilis 3D gyorsítójának elnevezése arra utal, hogy immár két pixel pipeline-al rendelkezik: TNT - T(wi)N T(exel). Annak ellenére, hogy bemutatása késett, és teljesítménye is kisebb lett az előzetesen ígértnél (mert a chip órajelét csak 90 MHz-re sikerült belőni, pedig már a Riva 128 is 100-on járt), a TNT mégis jó esélyekkel indult, hiszen a 3dfx ekkoriban a már meglehetősen korszerűtlen felépítésű, és csak 3D-s társkártyaként üzemelő Voodoo 2-t, valamint a nem túl nagy népszerűségnek örvendő Banshee-t kínálta, így az NVIDIA egérutat nyerhetett. Persze ebben a versenyképes sebesség mellett az is nagyban körzejátszott, hogy szolgáltatások terén túlszárnyalta konkurensét. A 128 bites memóriabuszra 16 MB SDRAM vagy SGRAM modul csatlakozhatott (igaz egyes gyártók 8 MB-os változatot is készítettek). A TNT már támogatja a 32 bites színmélységben történő renderelést, valamint a DirectX 6-ban megjelent újításokat. Kijavították a Riva 128 gyermekbetegségeit is, így a képminőség minden szempontból kifogástalan volt. Ezen kívül volt még egy terület, ahol az NVIDIA igencsak erőssé vált: a TNT-hez írt driver, mely a Detonator nevet kapta (kis szójáték ismét), kiváló stabilitásáról és gyorsaságáról volt híres, és ezzel megalapozta az NV driverek azóta is tartó pozitív megítélését. A TNT chipnek mindössze egyetlen változata létezett, hiszen ekkoriban még nem volt olyan széles a termékpaletta, mint manapság. Az olcsóbb kártyára vágyóknak a továbbra is gyártásban lévő Riva 128 ZX-et kínálta az NVIDIA.
A kártya: ASUS V3400TNT Deluxe
Az ASUS kártyája talán a legminőségibb (és egyben, valószínűleg korabeli meglehetősen borsos ára ellenére, érdekes módon az egyik legelterjedtebb) TNT-re épülő kártya. Létezett SDRAM és SGRAM memóriamodulokkal szerelt változatban is, és míg korábbi gyűjteményemben egy SDRAM-os változat szerepelt, most egy SGRAM-os kártyára sikerült szert tennem. Lényegi különbség nem hiszem hogy van a teljesítményben, hiszen mindkét kártya esetében a referencia ajánlás szerinti 110 MHz-en járnak a memóriák, ám az SGRAM modulok késleltetése elvileg jobb. A Deluxe változat természetesen VIVO funkciót is kapott, S-Video és kompozit csatlakozókkal. Ismét dicséret illeti az ASUS-t a hűtés kivitelezéséért, hiszen pöckökkel rögzítették, így roncsolás nélkül eltávolítható a kártyáról. Ezt azért emelem ki itt is (ahogy az előző oldalon a Riva 128-nál is), mert az ekkoriban elterjedt szokás még inkább az volt, hogy a hűtőt egyszerűen ráragasztották a chipre, és nem lehetett eltávolítani, ami az én szememben mindenképpen hátrányt jelent. A TNT-re aktív hűtést szerelt az ASUS, pedig a korabeli gyártók nagy része még passzív bordát alkalmazott. A ventilátor golyóscsapágyas, így megszorulásától nem kell tartani, ám idővel a csapágyazás kiszáradása miatt meglehetősen hangossá tud válni. Ez szerencsére az én kártyám esetében még csak kis mértékben következett be, így ez a V3400-as még elviselhető hangerő mellett üzemel. A nyákra pillantva látszik, hogy mérete megnövekedett a Riva 128-hoz képest, ám nem túlzsúfolt, hiszen a VIVO funkció miatt szükséges, átlagosnál nagyobb alkatrészmennyiség is kényelmesen elfér rajta. A video bemenetért továbbra is a Philips SAA-7111A, a kimenetért pedig a Chrontel CH7003B-V típusú chip felelős. A 8 db SGRAM memóriamodul is sok helyet foglal el, ám így is szépen elférnek, nem kellett egyetlen alkatrészt sem a hátoldalra száműzni. A kártyával kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy a dátumkód szerint 1999 29. hetében készült, vagyis meglehetősen későn, hiszen ekkor már a TNT2-es kártyák is gyártásban voltak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
