"A Doom meg végülis hozta az elvárt szintet, ha valaki cső buta, 23 éves játékmenetet várt a reboot-tól. "
Te mit vártál a Doomtól? Witcher szintű történetmesélést és Portal jellegű logikai puzzle-öket, két hentelés között némi romantikával fűszerezve?

Gergosz2: De könyörgöm, mit kellene mutatniuk, ha itt tart a játék? A kész, dobozos változat utolsó boss fightját? Valószínűleg hasonlóan fog kinézni ahhoz, amit a videóban látsz, nyilván változhat pozitív és negatív irányba is, de az új konzolok megjelenésével szerintem nem lesz annyira jellemző a downgrade mint az elmúlt néhány évben.

[ Szerkesztve ]

van százezer indie horror játék manapság

/s

"Szerintem attól, hogy valaminek "csőbuta 23 éves játékmenete van", még lehet rendkívül jó."

16 óra alatt játszottam végig, nem tudnék semmi olyat mondani neked a kampányról, amitől ez a játék rendkívül jó lenne. Igazából a topikjában sem tudták nevén nevezni a dolgot amikor rákérdeztem, hogy akkor most ez a játék miért is jó. Aztán még én lettem a troll, ahogy az ilyenkor szokás, haha.

A Serious Sam a Duke sikeréből próbált megélni anno, meg azóta is. A játékban bemutatott erőszak ideig-óráig szórakoztató volt, de hamar unalmassá, repetitívvé vált, és mivel mást nem tudott ajánlani, könnyűnek találtatott.
A Painkiller első része gyakorlatilag ugyanezt tudta annyi különbségel, hogy a játékbeli fizikára volt kihegyezve a játékmenet, és ez akkoriban már önmagában elég lehetett a sikerhez.

"jók voltak a maguk idejében"

Na itt a lényeg. A Doom semmi olyat nem tett hozzá a műfajhoz, amit ne láttunk volna korábban.
De még csak arról sincs szó, hogy annyira jól gyúrtak volna össze már bejáratott dolgokat, hogy emiatt lenne kiemelkedő a játék.
A megfejtés: ma minden második lövölde RPG akar lenni. A Doom meg nem akar az lenni, és mivel az elmúlt évek során elszoktunk az ehhez hasonló játékoktól, sokak, főleg a fiatalabb játékosgeneráció életében az újdonság varázsával hathat egy ilyen játék.

A másik oldalon viszont ott vannak azok, akik végigkísérték ezt az egész folyamatot az elmúlt 25 évben (a hozzám hasonlók), és nincsenek pofára esve attól, hogy visszefelé haladunk az időben.
2016.-ban ne jelenjen már meg '93-as játékmenettel full áras játék normális multiplayer nélkül.

" könnyűnek találtatott"
Uh, hát legnehezebb fokozaton játszottam a First Encountert és Second Encountert, mint ahogy általában mindent és egyáltalán nem így emlékszem. Sőt, kifejezetten nehéz volt, pedig általában az a problémám az FPS-ekkel, hogy mindegyik könnyű a legnehezebb fokozaton is. Unalmassá, repetitívvé ezek a játékok (mármint a jobbak közülük) csak akkor válnak, ha nem szereted az ilyet. Tekintve, hogy pont a legjobb képviselőit szólod le a műfajnak, gyanítom ez a helyzet.

"főleg a fiatalabb játékosgeneráció életében az újdonság varázsával hathat egy ilyen játék."
Ha jól tudom, pont a fiatalabbak fikázzák inkább hasonló indokkal, mint amit te is írsz, a "veteránok" meg pont ezt szeretik benne.

"Igazából a topikjában sem tudták nevén nevezni a dolgot amikor rákérdeztem, hogy akkor most ez a játék miért is jó." Ettől én általában a falra mászok, amikor valaki azt várja tőlem például filmek esetén is, hogy nevezzem meg, mitől jó. "Mi a jó a Nem vénnek való vidékben?", "Mitől jó a Drive?". Játékoknál is csak ilyen dolgokat lehet rá mondani, hogy: Élvezetes a játékmenet, jó a sztori (most nem a Doomról beszélek), lenyűgöző a grafika, nagyon reszponzív az irányítás, jó a zene, az atmoszféra, tetszett a plot twist, azonosulni lehet a karakterekkel, tetszik a jellemfejlődés stb. Gyanítom, hogy akinek tetszett a Doom, az ezek közül nevez meg párat (grafika, irányítás, zene, atmoszféra lenne a tippem). Erre te max. azt mondod, hogy "De hát szerintem meg nem jó." És ennyi. Nem hiszem, hogy bármit is tudna mondani az egyén, amire te azt mondanád, hogy "Hú vazze, tényleg, erre nem is figyeltem fel, tényleg jó a Doom", úgyhogy soha nem értem, miért is várja ezt el valaki. Szóval gyanítom ezt unták meg a topicban, és ezért lettél te a troll.

A normális multi hiányával egyetértek, próbáltam a demót és nagyon nem jött be a loadoutos téma.

A "könnyűnek találtatott"-at félreértetted. Ha valami könnyűnek találtatik, az azt jelenti hogy nem elég jó, nem ugorja meg a mércét.

"Unalmassá, repetitívvé ezek a játékok (mármint a jobbak közülük) csak akkor válnak, ha nem szereted az ilyet."

Nem látom, hogy ez hogyan lenne így. Unalmassá akkor válik egy játék, ha hosszú távon nem elég változatos a játékmenet az érdeklődés fenntartásához. Szerinted megvettem volna a játékot, ha nem szeretem az ilyesmit?

"Ha jól tudom, pont a fiatalabbak fikázzák inkább hasonló indokkal, mint amit te is írsz, a "veteránok" meg pont ezt szeretik benne."

Nyilván van átfedés a két tábor között, de ha belegondolsz nincs logika abban, amit írsz: az egyszerűnél is egyszerűbb Call of Duty-n felnőtt generáció miért fikázna valami olyasmit az egyszerűsége miatt, ami semmiben sem tér el a jól megszokott recepttől? Ha elég sokáig nyalja az ember, előbb-utóbb a szarnak is csokoládé íze lesz. Ezért fordul elő egyre gyakrabban az manapság, hogy olyan játékok is igen komoly pontszámokat kapnak, amelyek pár évvel ezelőtt még valószínűleg jóval kevesebbet kaptak volna.
Ennek az a fő oka, hogy kevés a valóban kiemelkedő alkotás.

"Ettől én általában a falra mászok, amikor valaki azt várja tőlem például filmek esetén is, hogy nevezzem meg, mitől jó."

Persze hogy utálod az ilyesmit, mert ez valószínűleg egy hiányosság az életedben. Ha valóban ez a helyzet, akkor egyszerűen nem kommunikálsz elég jól, és ezt nem személyeskedésből írom.
Ez egyszerű kommunikáció. Valaki vagy képes strukturálni az érvelését, és szépen megfogalmazni a mondanivalóját, vagy nem.
Ha nem megy szép kerek mondatokban, akkor is össze lehet szedegetni legalább címszavakban, hogy mégis mitől jó valami. Ez dedós módszernek tűnhet, de működik.
Én ha ezt kérdezem valakitől, a szubjektív véleményére vagyok kíváncsi, indoklással. Ő elmondja hogy szerinte miért igen, én meg elmondom, hogy szerintem miért nem (amennyiben nem értek vele egyet).
A "szerintem nem jó" az önmagában természetesen kevés. Miértek kellenek, indoklás.
Az ilyesmit tiszteletben tudom, és tiszteletben is kell tartani.
De az ember igenis legyen képes valamilyen érthető módon kifejezni azt, hogy ha valami mellett kiáll, azt miért teszi (és fordítva).
Nem szükségszerű, hogy ez a másik fél számára reális legyen (amennyiben nem valamilyen nagyon egyértelmű dologról van szó).
És pont az ilyen helyzetekben, amikor a másik félnek nincsenek miértjei (vagy nem tudja azokat megfogalmazni) történik olyasmi, hogy beírnak valamilyen rendkívül szélsőséges ellenpéldát, hogy "jahj, de hát te mégis mire számítottál, hogy az új Doomban majd pokémonokat kell fogdosni csillámpónik hátán lovagolva, vagy mi?"
Ez egy ismert archetípus. Ha elég intelligens, akkor gyorsan le lehet szerelni érveléssel. Ha meg nem, akkor az valószínűleg
1. Nem is kíváncsi az érvelésemre
2. Eldöntötte hogy én fikagép troll vagyok, plusz amúgy sem kíváncsi az érvelésemre
Na így leszek troll, nem úgy ahogy írtad.
Nos, én játszottam a játékkal, részletekbe menően el tudom neked mondani, hogy ez a játék hogyan, és miért nem jó. Lesznek szubjektív, és lesznek objektív (ebből lesz kevesebb) pontjai az érvelésemnek.
A fentiekből következik, hogy a review ugye egyes elemeiben egy erősen szubjektív műfaj, de kell találni azért néhány közös nevezőt egy-egy program értékelésekor. Nem sok ilyen van, és csak ezek alapján nem lehet értékelni egy játékot természetesen. Úgyhogy kb. ennyire érdemes teszteket nézni/olvasni, illetve a másik véleményét készpénznek venni, azon megsértődni, stb.

[ Szerkesztve ]

Az ilyen terjedelmesen okoskodó hozzászólások után ne csodálkozz, hogy letrolloznak

A második rész biztosan, az elsőt még nem próbáltam.

A MÁV-nak öt ellensége van: a négy évszak, meg az utasok.

Sosem csodálkoztam rajta, inkább jól szórakozom.
Ennyit tudtok, meg a neveteket.

[ Szerkesztve ]

"Persze hogy utálod az ilyesmit, mert ez valószínűleg egy hiányosság az életedben. Ha valóban ez a helyzet, akkor egyszerűen nem kommunikálsz elég jól, és ezt nem személyeskedésből írom."

Amennyiben az hiányosság az életemben (lol), hogy nem kívánom meggyőzni Random Pistát az interneten, hogy egy játék/film/sorozat miért jó, akkor igazad van. Remélem ez a legnagyobb hiányosságom. A véleménykifejtéssel semmi gondom nincs, korábban egy elég népszerű blogot vezettem egy oldalon, ahol rendszeresen írtam filmajánlókat és pozitívak voltak a visszajelzések, és mostanában is leírom néha a véleményem egy-egy filmről kritikustömegen. Általában nem nyújtom hosszúra, mert értelmetlennek találom, de megnézheted pl. amit a "Room" című filmmel kapcsolatban írtam (a 90. hsz a topicjában), aztán döntsd el, mennyire kommunikálok jól.

Lehet, hogy pongyolán fogalmaztam az előző kommentemben, hogy tisztább legyen:
Kétféle eset van:
1. Valaki nem ismeri a filmet/játékot/könyvet/sorozatot és megkérdezi a véleményem. Örömmel kifejtem, ha szeretné, akár hosszasan is. Van néhány ember, akivel rendszeresen folytatok ilyen eszmecseréket.
2. Ismeri az adott filmet/játékot/könyvet/sorozatot és nem szereti, én viszont igen. Az illető nem tudja megérteni, hogy nekem miért tetszik az adott mű és "Magyarázzam már meg, hogy mitől jó!". Na, ez az, amit nem szeretek, mert értelmetlen. Egyszer elmondom, hogy mi fogott meg benne, de nem kívánok senkit meggyőzni, márpedig általában ez van ilyenkor, hogy nekem bizonyítani kell az igazam.

Film/sorozat/könyv esetén pedig talán még lehetséges is olykor-olykor, mert előfordulhat, hogy a másik személy nem vett észre/nem jól értelmezett valamit, ami sokat ad hozzá az adott mű értékéhez. Egy példa lenne a Tökéletes trükk, ahol az egyik teória teljesen más megvilágításba helyezi az egész filmet, ennek hatására egyik jó barátomnál egy újabb megtekintésre előlépett az "okés, egész jó" kategóriából "aztak@&˘°*, mekkora filmmé". Egy Doom esetén már sokkal nehezebb a dolog. Játszottál vele, nem tetszett, pont. A topicbeli hozzászólásodban mondjuk olvastam, hogy "Hurt me plenty-n" játszottál. Én személy szerint nagyjából eddig olvastam volna a "kritikádat", mivel az nem nekem szól, hanem a fiatalabbaknak/idősebbeknek/kocajátékosoknak, akik hétvégenként tolnak 1-2 órát.

Soha nem játszok könnyű/normal fokozaton, mert a játékmechanizmus felét sem kell általában használnod, így biztosan én is unalmasnak találnám. Mindig az elérhető legnehezebb fokozaton kezdem a játékokat, mert így van értelme. Hangoztatod, hogy "20 éve vagy gamer" és "szereted az ilyen játékokat", de valahogy ez nem fér össze, mert akkor nem "Hurt me plenty-n" tolnád, vagy tisztában lennél vele, hogy így nem lesz teljes az élmény. Nem kell rendszeresen mozognod, nincs rajtad nyomás, mert a hp sosem fogy el, nem kell a fegyverek között váltogatnod, hogy a szituációhoz mérten legmegfelelőbbel toljad mindig, nem kell vigyáznod a lőszerre stb. (ezek csak látatlanban, mert a Doomhoz még nem volt szerencsém, tömérdek hasonló shooterhez, valamint arena shooterekhez viszont igen) Így amit a játékmenetről írsz (ami a Doom leglényegesebb eleme), nyilvánvalón nem a teljes kép, csak egy csorbult nézőpont. Nagyjából ennyi, már így is túl hosszúra nyúlt, nem offolnék itt tovább.

[ Szerkesztve ]

"Amennyiben az hiányosság az életemben (lol), hogy nem kívánom meggyőzni Random Pistát az interneten, hogy egy játék/film/sorozat miért jó, akkor igazad van. Remélem ez a legnagyobb hiányosságom."

Nem erre gondoltam, hanem arra, amit utána részletekbe menően kifejtettem (röviden: az ember igenis legyen képes érthetően kommunikálni, hogy szerinte miért, vagy miért nem).

Egyébként úgy tűnhet hogy teljesen másról beszélünk mindketten, de már látom hogy nagy vonalakban ugyanarról beszélünk, csak másképp. Ezt hívják kommunikációs gátnak.

"A topicbeli hozzászólásodban mondjuk olvastam, hogy "Hurt me plenty-n" játszottál. Én személy szerint nagyjából eddig olvastam volna a "kritikádat", mivel az nem nekem szól, hanem a fiatalabbaknak/idősebbeknek/kocajátékosoknak, akik hétvégenként tolnak 1-2 órát."

Akkor pont azok a hozzászólások maradtak ki, amelyekben leírom, hogy egy játék fun factorát hogyan és miért nem a nehézség határozza meg elsősorban, hanem a tartalom. Ezen logika mentén haladva akkor a Flappy Bird a világ legjobb játéka kéne hogy legyen, mert nem sok nehezebb, idegőrlőbb gyökérség létezik ezen a világon, mint az

Abban egyetértünk, hogy vannak játékok, amelyeknél számottevően többet nyom ez a latban, mint más játékokban, és tényleg ad is valami kézzelfoghatót a fun factorhoz, mert ezekbe van valamiféle jutalmazási mechanizmus integrálva, ami által a játékos tényleg úgy érezheti, hogy van értelme küzdeni, és a legnehezebb fokozaton játszani. Nem az achievementekre gondolok, az konzolos pestis.
RPG-nek nevezett játékokról beszélek elsősorban, fejlődési rendszerről, XP-ről, használható/hasznos perkekről, skillekről. Na, a Doom-hoz hasonló játékokban ilyesmi nincs, ott csak megveregetheted a saját válladat, hogy sikerült amegfelelő fegyvert használni meg úgy ugrabugrálni és lőni, hogy leverj mindenkit.
Persze tudom hogy kell skill az ilyesmihez is, félre ne értsd.
Alapvetően abban is egyetértünk, hogy sokszor szükség van a nehezebb fokozatra ahhoz, hogy a különféle gameplay mechanizmusok megmutassák magukat.
De abban már nem, hogy ez önmagában különbséget tehet jó és rossz játék között.

Én amúgy az az ember vagyok, aki tudja hogy egymillió légy is tévedhet. Igyekszem nem az alapján megítélni valakit/valamit, hogy mások mit mondanak róla. Persze ez sokszor nem sikerül, de hát ember vagyok.

[ Szerkesztve ]

"Na, a Doom-hoz hasonló játékokban ilyesmi nincs, ott csak megveregetheted a saját válladat, hogy sikerült a megfelelő fegyvert használni meg úgy ugrabugrálni és lőni, hogy leverj mindenkit."

Valószínűleg nem hallottál még a flow élményről, illetve arról, hogy mitől függ az, hogy az ember élvez-e egy adott tevékenységet vagy nem. A Doom esetén ha könnyebb fokon játszol annál, mint ami kihívás elé állít, akkor unalmasnak fogod találni. Ha unalmasnak találod akkor már negatívabban ítéled meg a játékmenetet, mint amilyen az valójában. Ha valami nehezebb annál, ami a képességeidnek megfelelő (pl. a Flappy Bird), akkor szintén nem fogsz benne élvezeti értéket találni, míg bizonyos emberek örömmel szívatják magukat vele. Valószínűleg a Dark Soulsszal is ez a legtöbb ember problémája, mert még csak könnyebb fokozatra sem lehet benne kapcsolni, számomra meg ott van a legnagyszerűbb játékélmények között. És akármeddig magyarázhatom ezeknek az embereknek, hogy mitől élvezetes a játékmenete, sosem fogom velük megértetni. Valószínűleg az Unreal Tournament (ami máig az abszolút kedvenc shooterem) single playerét is unalmasnak találtam volna, ha csak Novice fokozat van benne, ezáltal rosszul ítéltem volna meg a játékélményt. Tény, hogy multiplayerre készült elsősorban, de akkor még nem volt ilyen egyszerű más emberek ellen játszani (akkor még internetem sem volt), így jó volt, hogy a Godlike azért kihívások elé állította az embert, és élvezhetted a pörgős játékmenetet a botok ellen is, ahogy fejlődsz és egyre jobbá válsz.

"Alapvetően abban is egyetértünk, hogy sokszor szükség van a nehezebb fokozatra ahhoz, hogy a különféle gameplay mechanizmusok megmutassák magukat.
De abban már nem, hogy ez önmagában különbséget tehet jó és rossz játék között."

Tehát az előbb leírtak alapján nem jó és rossz játék között fog különbséget tenni, hanem a te szubjektív értékítéletedet fogja befolyásolni a játékról, amit könnyebb fokozaton unalmasnak találtál, és ezért jogtalanul is ekézheted a játékmenetet, mert nem láttad a teljes képet, amit az adni tud valójában.

Alapvetően például ezután a beszélgetés után a te kritikáidat fenntartással kezelném, nem azért, mert az rossz vagy jó, hanem azért, mert valószínűleg teljesen más a játékokhoz való hozzáállásunk, így az általad megfogalmazottak számomra nem biztos, hogy jelentőséggel bírnak mondjuk egy shooter esetén.

[ Szerkesztve ]

"Valószínűleg nem hallottál még a flow élményről, illetve arról, hogy mitől függ az, hogy az ember élvez-e egy adott tevékenységet vagy nem. A Doom esetén ha könnyebb fokon játszol annál, mint ami kihívás elé állít, akkor unalmasnak fogod találni."

Nem hallottam róla, de ez az elmélet azért nem áll meg két lábon, mert a Dark Souls-t én is képes vagyok élvezni, a sokszor már-már frusztráló nehézsége ellenére is.
Miért?
Mert a narratíva, a tartalom, a hangulat kibalanszolja az összképet.

"Tehát az előbb leírtak alapján nem jó és rossz játék között fog különbséget tenni, hanem a te szubjektív értékítéletedet fogja befolyásolni a játékról, amit könnyebb fokozaton unalmasnak találtál, és ezért jogtalanul is ekézheted a játékmenetet, mert nem láttad a teljes képet, amit az adni tud valójában."

De a nehézségen kívül nem tud semmi mást adni, innen indultunk feljebb
Az meg nekem kevés.

"Alapvetően például ezután a beszélgetés után a te kritikáidat fenntartással kezelném, nem azért, mert az rossz vagy jó, hanem azért, mert valószínűleg teljesen más a játékokhoz való hozzáállásunk, így az általad megfogalmazottak számomra nem biztos, hogy jelentőséggel bírnak mondjuk egy shooter esetén."

Ezt másképp nem is lehet. Minden kritikát fenntartásokkal kell kezelni. Egyedül a saját integritásodra hagyatkozhatsz. Az reális, ami számodra reális.

Én a Doom-ot az alaplapomhoz kaptam egyébként. De még mielőtt az ASUS elküldte emailben a kódot, én megvettem a játékot, hogy majd a kódot akkor úgyis eladom ha megjön, és így előbb tudok a játékkal játszani.
Kíváncsiságomat egy 20 perces Totalbiscuit videó fűtötte. Totalbiscuit egy jó gyerek, bírom. Eléggé hasonló ízlésünk van játékok terén, ezért is kezdett el érdekelni a Doom, miután megnéztem a videót.
Ebből következik, hogy ugye nem a videóban bemutatott gameplay győzött meg, hanem ahogy a srác beszélt a játékról. Azt egyébként külön kiemelném, hogy normál fokozaton (Hurt Me Plenty) játszott vele, meg is említi a videóban. Maga a játék mégis totál más élményt nyújtott számomra mint számára, és ekkor szembesültem vele, hogy talán kicsit több fenntartással kellett volna azt a videót néznem, és a véleményét kezelnem. Ritkán követek el ilyen hibát. Még ha valakinek adok is a véleményére, általában akkor sem kezelem azt fenntartások nélkül, ha döntéshelyzet előtt állok.

Valóban?
Ezek közül melyik nem idei?

"Total War: Warhammer, XCOM 2, The Witcher 3: Blood & Wine, Titanfall 2"