Külcsín

A kínai telefonok elsöprő többsége a Samsungot másolja, ez alól a ZOPO sem kivétel (bár például az új ZP780 már egyediséget kezd el tükrözni), a ZP998 is a Samsung Galaxy S3-ra hasonlít talán leginkább, leszámítva azt, hogy mindhárom android gomb érintés érzékeny. Első ránézésére nekem az jutott az eszembe, hogy ez egy fekete monolit. :)

De haladjunk sorban. A „szappantartó” forma elejét teljes egészében üveg, vagyis pontosabban Gorilla Glass 2 borítja. A tetején a hangszórótól jobbra találunk egy „rejtett” értesítő LED-et (több színben is képes pompázni, nevezetesen zöld, kék és piros színeket lehet előcsalni belőle), amit a közelség érzékelő és a fényérzékelő szenzor követ. Ezektől jobbra egy kicsit nagyobb szemmel néz minket az 5 megapixeles frontkamera.

Alatta foglal helyet az 5,5 colos 1920x1080 pixeles (vagyis Full HD) IPS kijelző, amely eme adatokkal 401 dpi-s (érdekes, hogy a különféle tesztprogramok mind mást írnak ki, láttam 421, de 440 dpi-t is), így gyakorlatilag pixeleket nem látunk. A betekintési szögei nagyon jók, ahogy a színei és a részletek megjelenítése is első osztályú.

Vitán felül a kijelző az, ami ezt a telefont igazán eladja, legalábbis ha valaki minőségi IPS kijelzőt keres. Ez alatt található a három érintésérzékeny Android gomb, amelyek háttérvilágítással is rendelkeznek, melyek az én ízlésemhez képest kicsit hamar elsötétülnek, és a fekete színű telefon esetén ilyenkor korántsem olyan könnyű megtalálni a gombokat.

A telefont körbeölelő keretet valaki fémnek nézte a tesztekben, valójában műanyag, mindenestre szépen néz ki. A tetején egy 3,5-es fülhallgató kimenet kapott helyett, illetve egy apró lyuk, ami feltehetően zajszűrő mikrofont takarhat. A jobb oldalán felül van a fényképező gomb (nagy plusz pontot érte!), alatta pedig egy dedikált a bekapcsoló gomb.

A bal oldalán a hangerőszabályzó gombot találjuk, alul pedig egy micro-USB csatlakozót és a mikrofon nyílását. A gombok nem lötyögnek, kattintási érzetük rendben van, viszont balkezes mivoltom miatt folyamatosan sikerül akaratlanul is megnyomnom a hangerőgombot.

A telefon hátlapja bőr hatású műanyag, sok vitát láttunk már arra, hogy minőséget vagy épp gagyiságot sugall-e ez a megoldás (a Mobilarénán is, szóval náluk sincs egyetértés ebben), tehát mindenképpen megosztó dologról beszélünk. Nekem tetszik, a tapintása kellemes (no, azért messze nem valódi bőr), és a domborított kialakításának köszönhetően legalábbis az én lapát kezeimben nagyszerűen kézreál, ráadásul nem kell aggódni a koszolodás, ujjlenyomatok miatt.

A hátlap tetején egy fém keretben foglal helyet a 14 megapixeles, természetesen autófókuszos fő kamera és egy kellemesen erős fényű LED villanófény (erősebb, mint a Defy-é volt, pedig az sem gyertyaláng szintű). Ez alatt egy ezüst ZOPO felirat található, majd a hátlap alján alig láthatóan a két hangszóró számára kialakított furatok láthatóak.

A hangszórók amúgy igen hangosak tudnak lenni, és természetesen csak a körülményekhez képest, de egész elfogadhatóan szólnak, viszont a kialakítás hátránya, hogy a telefont a hátára helyezve rendesen le is van tompítva a hangja – ezt külső tokokkal tudjuk orvosolni, nekem a hozzá adott szilikon tok tökéletesen kezelte eme helyzetet.

A hátlapot leszedve meglátjuk az akkumulátort, ami 2400 mAh-s, szóval egy ekkora tepsihez azért inkább kevésnek tűnik, mint soknak. Az enyémben fekete került, de sokaknál kék színű volt. Az igazsághoz hozzá tenném, hogy a sok kivétel és berakás miatt a festék könnyen lepattogzik róla. Az aksi felett van balról jobbra a microsSD kártyahely, egy normál méretű és egy microSIM foglalat, ezekhez az aksi kivétele nélkül is hozzá férhetünk.

Amúgy a telefon Dual Sim – Dual Standby rendszerű, tehát a két kártya alapvetően fent van a hálózaton, de ha az egyik aktív (pl. hívás miatt), akkor a másik addig elmegy pihenni. A hátlaphoz még hozzá tehetjük, hogy az NFC antenna is ebbe van beépítve, a két csatlakozója a hátlap felpattintásakor kapcsolódik a telefonéhoz – ügyeljünk tehát arra, hogy rendesen pattintsuk a helyére!

Az általános kidolgozottság minősége határozottan jó a ZP998-asnak, a kialakítás masszív, nyekergésnek, pattogásnak semmi jele. Ami viszont mókásabb, az a mérete. Én naivan azt gondoltam, hogy végül is „annyival” nem nagyobb, mint egy SGS3, és amúgy is lapát nagy kezem van, jó lesz ez. Hát nem.

Az ilyen gigafonokkal való élet egy külön szemléletet kíván, amikor az ember megmagyarázza magának, hogy erre tényleg szüksége van. Mert a mindennapi élet azért annyira nem egyszerű vele, kezdve ott, hogy csak úgy nem lehet zsebre vágni, mert eleve az se biztos, hogy belefér a zsebedbe. A nadrágzseb azért is mókás, mivel szűkebb nadrágban le sem tudsz vele ülni.

Ennél már csak az mókásabb, ha a zsebedbe megszólal, mert ülve elővenni már biztos nem fogod. Itt van a másik probléma vele, ugyanis ha SMS-t, Viber/Facebook/Hangouts/akármi üzenetet kaptál, akkor folyton elrakni/előkapni korántsem olyan gyors és kényelmes, mint egy átlagosabb 4”-os telefonnál.

No de ha már sikerül elbányászni, akkor legalábbis az én, nem éppen átlagos méretű kezemben már egész kényelmes a fogása, sose éreztem úgy, hogy ki akarna esni, vagy kényelmetlen lenne, igaz azt sem mondanám, hogy telefonálás közben természetes érzés egy 15 cm hosszú tepsit a füledhez tartani. A hozzá adott tok viszont elvesz valamennyit a komfortérzésből, mert bár nem kellemetlen a tapintása, de azért a hátlap bőrhatású minőségétől messze van.

A hosszú ujjaimnak köszönhetően én még akár egy kézzel is tudom használni, igaz ez esetben amikor „átnyúlok” a hüvely ujjammal a képernyő túl végére, olykor bizony a tenyeremmel hozzáérek a képernyőhöz, és elindítok vele ezt-azt – és egy átlagosabb kézméretű egyén számára ekkora kijelző már szigorúan kétkezes lesz…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!