Zipit Z2 – olcsó linuxos mindenes
Zipit Z2 – olcsó linuxos mindenes
QWERTY-s, Wifi-vel ellátott 2.8”-es TFT-vel és 312MHz-s processzorral szerelt apró hordozható eszköz, mi ez? Nem telefon, nem PDA és nem is tablet. Eredeti funkcióját tekintve egy messenger-terminál, azaz egy MSN-ezésre kitalált célszerszám. Azonban hozzáértő kezekben ennél sokkal több. Lássuk hát, mi is az a Zipit Z2!
Tán kevesen hallottatok erről az eszközről, de se nem új, se nem az első a családjában, a Zipit Messenger 2005-ben került az amerikai piacra, mindössze 50$-ért egy apró fekete-fehér kijelzővel ellátott linuxos eszközt kaptunk, amivel bárhonnan csatlakozhattunk AOL, Yahoo! vagy MSN fiókunkhoz (Wifi kapcsolat esetén), és egy apró qwerty billentyűzet segítségével üzenhettünk ismerőseinknek.
Az eredeti 2005-ös Zipit Messenger
A gép mindössze 2Mbyte memóriát és 8Mbyte RAM-ot tartalmazott, bővítésekre nem volt lehetőség, és az alkalmazások bele voltak írva a linux-kernelbe, de az olcsó eszköz így is népszerű lett a hackerek körében, alaplapjára USB portot, SD foglalatot, soros portot forrasztottak, web-szerverként, emulátorként hasznosították, emaileztek vele, és felhasználták mindarra, amire amúgy egy drágább és butább Arduinót szerezne be az ember. Bár az eredeti piacon nem fogyott a modell, a hacker társadalomban nagy népszerűségnek örvendett, így 2007-ben kiadták az utódot, mely jelen cikk tárgya, a Zipit Z2-t.
A fekete-fehér kijelzőt színes QVGA váltotta, a billentyűzet háttérvilágítást kapott, a memóriát megnégyszerezték, és miniSD bővítést adtak hozzá, fejhallgató kimenetet kapott, mivel képessé vált MP3-lejétszásra és webrádiózásra. A legfontosabb változás azonban, hogy a Zipit teljes mellszélességgel támogatta az eszköz hackelését, azaz dokumentációkat adott ki, wikit hozott létre, hogy az eszközt mindenki kedve szerint módosítsa.
Ennek köszönhető, hogy mostanra több linux disztribúció is fut a Z2-n (Debian, Ubuntu, Gentoo, Angstrom, valamint a gyári linuxot is ki lehet egésziteni, igy flashelésre sincs szükség és az eredeti programok is megmaradnak) és számos hardveres hack is napvilágot látott, például USB host mód, mely pendriveot, egeret, DVD meghajtót, vagy egy HUB segítségével mindet elérhetővé teszi és a bővítő port forrasztások nélkül is lehetőséget biztosít USB és soros kapcsolatra. Bár a Z2 már 35$ ellenében hazavihető volt, mégis bukásnak számított, az okostelefonok növekvő piaca feleslegessé tette a messenger célszerszámokat, és a hackerek figyelme a meglehetősen gyenge hardverről az újabb, Androidos eszközök felé fordult. Egy apró közösség viszont még a mai napig foglalkozik a Z2-vel és napjainkban is jelennek meg új programok, modok, felhasználások.
A hardver
A hardver
Hirdetés
A témát fentebb már érintettem, lássuk hát részleteiben. Az Amerikából rendelt apróság három hét alatt érkezett meg egy pici dobozban, melyben töltőt, matricát, leírást és magát a készüléket találtam.
Az eszköz egy apró laptopnak néz ki, azaz calmshell formátumú, tetejét gumis tapintású műanyag borítja, a burkolat többi eleme ropogós, de vastag és strapabíró szürke műanyag. A gép tetején méretes műanyag betétben a mosolygó fejet mintázó Zipit logotípia ül. Körben minden oldalon találunk valami érdekeset, hátul a töltő csatlakozója és az egyedi rendszercsatlakozó ül, mely USB-host és soros port funkciókat is rejt, jobbra egy hangerőszabályzó gomb-páros található, balra a reset nyílás és a fejhallgató 3.5mm-es csatlakozója, elöl a miniSD bővítő hely és két státus LED, a WiFi és a töltés jelzője.
Ha a cola befér a zsebedbe, ez is be fog!
A gép alján két hatalmas gumitalp akadályozza a csúszást, a teljes fenéklemez lepattintható, alatta a 1230mAh-s akkumlátort találjuk, mely egy kábelen csatlakozik a géphez, elég barkács megoldás, de legalább könnyen cserélhetjük saját áramforrásra akár sokszoros teljesítménnyel. Az 1230mAh amúgy 5 óra wifizésre vagy 14 óra offline készenlétre elegendő.
A gép alja és a kábelen csatlakozó akksi
A gépet kinyitva a felső gumis betétbe ültetve fent a 2.8”-os 320x240 pixeles, 24 bites TFT kijelzőt találjuk, ennek gyönyörű színei és magas fényereje van – szemből, mert a betekintési szög fogalmát nem ismeri, gyakorlatilag egyből átfordulnak a színei. Ebben része lehet annak is, hogy a TFT-t 90 fokkal elforgatva rakták a gépbe és szoftveresen oldották meg a kompenzálást, ez tisztán látszik a fekvő állapotú subpixeleken is, és az élsimítást használó betűtípusoknál is tetten érhető.
Az alsó részen a két fő részre tagolt 49 gombos qwerty billentyűzet kapott helyet, egyenetlen kék háttérvilágítása van, mely csak a fehérrel festett elsődleges funkciókat világítja meg, a piros másodlagos funkciók, így a számok is sötétben láthatatlanok. A billentyűzet része egy 5 irányú D-Pad a jobb oldalon valamint play, stop, prev és next funkciók a zenelejátszáshoz, a lejátszó a háttérben is működik ezek segítségével. A gép oldalán lévő hangerőszabályzókról már beszéltünk. A hangosan kattanó gumi szerű gombok égszínkék műanyagból készültek, kínai számológép kinézete dacára egész gyorsan lehet vele gépelni. A billentyűzet alatt egy apró és halk hangszóró látható, maximális hangerőnél hallható is.
Belül a Marvell XScale PXA270-es procit találjuk, mely gyárilag 312MHz-re van visszafogva, amúgy 416MHz-re képes. A RAM 32Mbyte, a beépített memória pedig mindössze 8Mbyte, a WiFi-t a Marvell 88W8686 chip szolgáltatja, a hangért pedig a Wolfson Me WM8750BG-t hibáztathatjuk.
A szoftver
A szoftver
Mint már írtam, gyári állapotban a Z2 nem sok mindenre használható, lehet vele zenét hallgatni és MSN-ezni. Mivel én Gtalkot használok, az eszköz ebben a formában számomra haszontalan volt, így a kicsomagolást követő órában már debian linuxot bootolt a rendszer. Pár kép azért álljon itt az eredeti rendszerről is.
A gép 8MB-s beépített memóriáján az alap szoftver még elfért, de egy rendes linux más nem, így egy 2GB-s microSD kártya és egy átalakító segítségét vettem igénybe. A 8 megás partíción maradt a blob bootloader és egy 2.6.29-es kernel, a root filerendszer és a swap partíció a kártyára költözött, melyet ext3-nak formáztam. Kiindulási alapnak a Sidetrack disztribúciót vettem, mely debian alapú, apt csomagkezelőt, X.org grafikus környezetet, GTK+ könyvtárakat és matchbox ablakkezelőt valamint az lpanel-t foglalja magában, a fő eszközünk az aterm terminál. Mivel nincs érintőkijelző, de szeretnénk egeret használni, a keymap.map szerkesztésével és egy apró programmal a D-pad mozgatja a kurzort, és az Options gomb megnyomásával válthatunk a hagyományos D-Pad és egér módok között. Ez egyébként éppen olyan kényelmetlen, mint aminek hangzik. A /etc/keymap.map szerkesztésével még csináltam magyar ékezetes betűket, valamint pótoltam azokat a programozáshoz hasznos karaktereket, amik amúgy nem voltak rajta alapból.
Mivel magától a linuxunk nem tudja a fényerőt állítani néhány soros scriptekkel és az ebindkeys programmal megoldottam, hogy a hangerő gombok Alt-al a képernyő fényerejét, Ctrl-el pedig a billentyűzet világítását módosítsák, egy másik script figyeli, hogy lehajtom-e a kijelzőt, és ennek megfelelően kapcsolja ki vagy be a világítást, valamint képernyővédőként is funkcionál. Még annyi módosítást megengedtem magamnak, hogy a számomra haszontalan Stop gomb a Wifi-t konfiguráló scriptet indítja a play pedig az aterm-et. Az X indulásakor egy script megpróbál az utolsó ismert Wifi-hez csatlakozni, és sikeres csatlakozás esetén a rendszeridőt is egyből szinkronizálja. Az akku töltöttségéről szintén egy script értesít, és alacsony feszültségnél elkezdi leállítani a rendszert. További kombinációk a Ctrl+Z a taszkok közötti váltás (igen, még ez a nevetségesen gyenge vas is elég a multitaszkhoz), a Ctrl+L a kilépés, a Ctrl+F a teljes kijelző és a Ctrl+D a deszktop megjelenítése.
Böngésszünk! Van ám multitab is!
A környezet már rendben, következzenek a programok! File-kezelőnek egyből felraktam az ’mc’-t, szerkesztőnek pedig a ’nano’-t és az ’emacs’-ot. A levelezést az ’alpine’ oldja meg, IMAP-on csatlakozik a Gmail fiókomhoz. Hogy a gép az eredeti funkcióját se veszítse el, a Gtalk-ot a ’pidgin’-el érem el, böngészni pedig a ’dillo’-val vagy a ’links’-el lehet. Zenehallgatást az ’mpeg123’ és a ’playmp3list’ tesz lehetővé, az ’mplayer’ pedig filmeket, vagy youtube videókat játszik le. Szövegszerkesztésre az ’AbiWord’ és a ’Leafpad’ használható, képeket az ’xzgv’ nyit meg, PDF-et az ’xpdf’. A szórakozásról a Doom klón ’prboom’és a ’freequake’ gondoskodik, valamint további pár apró játék (invaiders, nethack, bomber, chess, etc).
A PC definíciója: fut rajta a Doom. Ez tehát egy PC.
A felsorolásból látszik, hogy a gép sokoldalú, gyakorlatilag mindenre alkalmas. Csak éppen nagyon körülményes. Érintőképernyő hiányában és kényelmetlen egérrel a legegyszerűbb terminálból indítani minden alkalmazást, ezek nagyobbik része amúgy sem grafikus, az X.org előnye ebben az esetben a terminál betűtípusának állíthatóságában rejlik, az alap 40x15 karakteres „felbontás” helyett 63x29 karakteres is kifér.
Mivel a 32 mega memória kevés, a 128 megás swap pedig az SD kártyán van, gyakorlatilag folyamatosak a lemezműveletek, ez egyfelől azért lassítja a rendszert, mert a kártya nem egy sebességbajnok, másrészt a processzort is erősen fogja a kártya elérése, így elég sűrűn találkozunk 100%-os CPU terheléssel (a "tálcán" a zöld grafikon a képernyőképeken). A memóriakártyán lévő swap amúgy a kártya gyors elhasználódását vetíti előre, fél év után a 2 gigás Sandisken ennek már megjelentek apró előjelei. Ennek ellenére a gép meglepően stabil, volt, hogy 2 hónapig nem kellett újraindítanom, ekkor amúgy heteken át 0-24-ben pár percenként mérte a kapcsolatom meglétét és sebességét, melyről egy aranyos kis grafikont rajzolt, amivel a közeljövőben szándékozom befáradni az internetszolgáltatómhoz némi asztalborogatás céljából.
Kinek ajánlom?
Kinek ajánlom?
A last.fm ébresztőórám. Éjjel lejjebb veszi a fényerőt is és csipog ha fontos embertől jön emailem.
A Zipit Z2 eredeti céljára természetesen használható, csak éppen felesleges napjainkban erre egy külön eszközt fenntartani. Legjobban tehát hackerek profitálhatnak belőle, olcsóbb, mint egy Arduino, de jobban programozható, rendelkezik kijelzővel, billentyűzettel, Wifi-vel, tehát házi projecteknek sokkal alkalmasabb. Lehet például RSS-feedet felolvasó óra az éjjeliszekrényen, mely kedvenc podcastunkkal ébreszt, bemondhatja a várható időjárást, az olvasatlan emaileinket, és Nagypapa íróasztalán egyből megjelenhet a legújabb fénykép Pistikéről, kiválló on/offline Wikipedia Reader, vagy képezheti alapját a legújabb iskolai szakkőr keretében épített önjáró lánctalpas robotnak, mindez csak egy ügyes programozót igényel, a jelenleg 20-30$-ért beszerezhető eszközt elsősorban nekik ajánlom. Vegyél mindjárt hármat, Zipitből sosem lehet elég! :)
Hello, logout.hu! Vegyük észre a vízszintes subpixeleket!
Linkek, scriptek, configok
Ha valakinek netán már van Zipit Z2-je, vagy most szeretne beszerezni egyet, feltétlenül olvassa el az alábbi blogokat:
- Hunter Davis blogja, gyakorlatilag a kezdetektől fogva bütyköli a Z2-t, DosBox-ot, ScummVM-et és sok más programot portolt rá.
- Iron Geek leírása a SideTrack disztribúcióról, melyet a RootNexus-ból csinált.
- Mozzwald, az egyik legaktívabb Z2 blogger.
- Russel Davis, a másik Davis, szintén tucatnyi hasznos és érdekes írással.
- A linuxos közösség oldala, linkek, leírások, dokumentációk.
Néhány hasznos script és konfig, többek között a RootNexus energiagazdálkodás scriptje, és az én fényerő-vezérlő scriptjeim és konfigom. Nem egy nagy eresztés, de remélem elnézitek nekem, ha elárulom, hogy magán az eszközön pötyögtem be őket.
Bár a cikkben végig szidtam, mint a bokrot a Z2-t, remélem mindenki leszűrte, hogy ez nem egy felhasználóbarát mindennapi használati tárgy, hanem egy programozható mindenes, amit bárhol felhasználhatsz, ahol vagy felesleges lenne egy komplett számítógép, vagy túl sok forrasztgatást és programozást igényelne egy Arduino. és mindezt olyan olcsón, amiből pár IC épp csak kijönne. Létezik egy QI Ben NanoNote nevű gép is, ami a Z2 ikertestvére is lehetne, de WiFi nincs benne, helyette 2 Gbyte memóriát kapott. A NanoNote nagyjából háromszor drágább, mint a Z2, ezt még az sem ellensúlyozza, hogy az OpenMoko és a Neo FreeRunner mögött álló srácok találták ki.
A NanoNote. Ebben 336MHz-s proci, 32MB RAM
és 2 Gbyte memória található, wifi viszont nincs.
Ha valaki már használt Z2-t, vagy hasonló eszközt, ne szégyellje leírni a kommentekbe! A mindenféle telefonokkal lőtt képekért pedig elnézést!
