...mert az jó nekünk, jó Önnek, meg a nemzet is jól jár. A bank meg tehet egy szívességet.
Azt hiszem kevesek számára jelent újdonságot, hogy a hazai elektronikus kereskedelem terjedésének legfőbb kerékkötői a POS-terminálokat üzemeltető magyar bankhálózatok. Az érthető profitéhségnek és a bankszektorban mindmáig szinte teljesen hiányzó versenynek köszönhető, hogy tavalyelőtt európai viszonylatban csak Szlovákiát sikerült megelőzni az egy főre jutó POS-terminálok tekintetében, bár tavaly jelentős mértékben – az MNB adatai szerint 34 százalékkal – nőtt a Visa és MasterCard kártyákat elfogadó kereskedelmi egységek száma. Ez a Nemzeti Bank jelentése szerint annak köszönhető, hogy az elfogadói üzletágban érdekelt hat bank a tavalyi esztendőben fokozott figyelmet fordított a kereskedő szervezési tevékenységre, magyarul az olyan üzletek beszervezésére, amelyek még nem rendelkeztek terminállal.
A bankok ehhez képest Magyarországon mindmáig átlagosan 3-5 százalékos tranzakciós díjat számolnak fel egy kártyás vásárlásnál. Ezt az összeget a kereskedők általában keserű pirulaként lenyelik, cserébe élvezhetik az elektronikus fizetésből adódó előnyöket (a kártyás vásárlók például rendszerint bátrabban költenek), bár ritka esetben találkozni olyan cégekkel is, amelyek (különösen nagyobb összegű vásárlásnál) előszeretettel hárítják át a költségeket az ügyfélre.
Vagy olyan akciókat hirdetnek, mint amit az egyik legnagyobb hazai férfiruházati üzletlánc, amely törzsvásárlóinak – attól függ milyen vastag a pénztárcájuk – mit ad Isten 3-5 százalék (a szezon elején rövid ideig ennek a kétszeresét érő) extra kedvezményt nyújt – ha készpénzzel fizetnek. Hangsúlyoznám, 2007-ben járunk, egy olyan üzletben, ahol az öltönyök átlagos ára legalább ötvenezer forint, bármely más ruhanemű pedig csak elvétve akad tízezer alatt.
Mondjuk egy olyan országban, ahol a munkavállalók igen jelentős részének (aki nem feketén, zsebbe kapja a fizetését, hanem ahogy az meg vagyon írva, folyószámlára) fizetésnapon az az első dolga, hogy kiveszi az ATM-ből a teljes bérét, ez aligha jelenthet problémát. Itt persze megint elmélázgathatnók azon, hogy ha a bankkártyás készpénzfelvételnek, illetve bármilyen banki tranzakciónak nem olyan költségvonzatai lennének, amilyenek vannak, lehet az ügyfelek sem vánkosban, éjjeliszekrényben és nem is a könyvespolcon, a Révai XV. mögött tartanák a pénzüket, hanem ott, ahol a „felvilágosult” nemzetek polgárai; a bankban. Ahová a pénz egyébként való.
2007-et írunk, jóreggelt!, szeretnék mindenhol bankkártyával fizetni!
