Bevezető
Kedves Olvasó! Inkább egy mesélős cikkre, bemutatóra, sőt, helyenként élménybeszámolóra számíts, mintsem mély elemzésre vagy komoly szakmai tesztre. Lesz benne ugrálás több PC generáción keresztül, lesznek benne teszteredmények, ellenben NEM lesznek mélyreható vitaindító megállapítások, fajsúlyos kijelentések, és NEM lesz benne szó az nVidia – AMD(ATi) hidegháborúról sem. :-)
A mese főszereplője egy 2009-es születésű nVIDIA / GeForce grafikus kártya, amely egy korának megfelelő átlagos konfigurációban tette jó szolgálatát, most azonban lehetősége nyílik megmutatnia képességeit egy mai platformon.
A szereplők között nem lesz csúcskategóriás hardver, nincs extrém tuning, nincs FPS vadászat fullHD-ben. Teszteredményeken keresztül megpróbálom megmutatni, hogy egy 2009-ben összeállított s775-ös platformon is lehet élvezetesen, akadásmentesen, minimális kompromisszumokkal játszani egy 4 éves VGA-val akár még ma is.
Majd ugyanezt a VGA-t egy s1155-ös, harmadik generációs i5 processzorral megpörgetve ugyanezeken a teszteken keresztül megnézzük, hogy végre ki tudjuk-e használni a VGA képességeit, azaz a mostanában divatos szóhasználattal élve megpróbáljuk „kihajtani” a VGA-t. Elárulhatom, CPU limitbe nem fogunk ütközni, igaz nem is lesznek értelmetlen grafikus beállítások, kétszeres élsimításnál magasabb nem nagyon fog előfordulni.
Hogy miért szentelek időt egy „régi” hardver hattyúdalának megírására? Azért, mert egyszerűen megszerettem ŐT, a cikkem FŐSZEREPLŐJÉT:
EVGA GTX 285/1GB GDDR3/512bit (rev. 1.1) + AC Accelero Xtreme Pro + EVGA hátlapi hűtőlemez (backplate)
A képek ne tévesszenek meg senkit, a kártya 285-ös, csak a hűtő „univerzális”, 280-nak van címkézve, de a GTX260, 275, 280, 285 típusokkal kompatibilis.
A képek nagyíthatók
Lehet, hogy a tesztek végére kiderül, nem is hattyúdalról van szó, hanem feltámadásról az új konfigurációban? Meglátjuk…
Régi, de sajnos beteljesületlenül maradt vágyam, hogy minden fontosabb (értsd: a maga korában jelentős technológiai újításokat hozó) PC platformból megtartok egy komplett konfigurációt. Mivel a folyamatos gépfejlesztéseket csak az előző hardverek (általában alkatrészenkénti) eladásával tudtam meglépni, ezért nem tudtam megtartani a régi hardvereimet. Ezen kívül általában nehezen válok meg a dolgaimtól - a hardvereket is beleértve –, ami egy állandó vívódást okoz(ott): „minek a fejlesztés… jó még ez a vas… majd jövőre… elfut még ez a játék visszavett grafikán… stb…”.
A későbbiekben már (szerencsére) nem is mindig anyagi kérdés volt, hanem elvből a meglévő platformot fejlesztgettem, pofozgattam, amíg volt benne potenciál. Nézzük optimistán a dolgot, nem lehetetlen, hogy egyszer legalább a fontosabb platformokból lesz otthon egy-egy konfigurációm valahol a padláson, de lesz - ilyenkor bánom, hogy annak idején kerek 5.000 Ft-ért adtam el a Commodore 64-emet kompletten
Egyszóval általában nehezen válok meg a hardverektől, a GTX285-öt pedig különösen megszerettem, hiszen rengeteg közös játékóránk van együtt, sőt, a mai napig használom játékra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
