…csak futok… futok megállás nélkül. Egy erdőbe keveredtem. Mögöttem gyors, recsegő hang. Valaki, vagy valami követ.
Érzem, hogy az életem forog kockán. Bujdosok, de nem találok menedéket. Szürkület van, már alig látok valamit. Mellettem egy hang suhant el… egy félelmetes hang.
Odarántom a fejem, de nem látok senkit.
- Segítség! – szólok fel elszorított hangon, halkan.
Egy fa mellé hasalok. A fű nyirkos és az idő is lehűlt. Fáradtnak érzem magam, úgy megpihennék, de nem lehet.
Mintha lenne valami a hátam mögött. Félek, félek, félek. Nem adhatom fel. Meg kell fordulnom… de nem merek. Valakit érzek a lábamnál.
- Elég! – kiabálom már hangosan, reszketett testel, majd hirtelen hátrafordulok.
- Mi ez? Ki vagy te? – kacagok fel a megkönnyebbüléstől.
- Hisz ez egy farkaskutya! – nagy maci fejével nyalogatni kezd.
- Na hagyd már abba, hisz ez csikiz! – lehet, hogy csikizett, de ott, akkor, abban a pillanatban ez nyugtatott és védett. Nyugalmam nem sokáig tart: újból hallom azt a hangot, megint hallom. A falevél recsegése közeledik.
Az akkor már Zsemlének elnevezett farkaskutya ugatásba kezd. A recsegés hirtelen megszűnik. A kutya sem ugat már.
Síri csönd. Feszültség. Izgalom. Félelem.
A léptek… már megint: egyre gyorsabbak.
Szívem is egyre gyorsabban ver. Szédülök. Kezdek homályosan látni: foltokban.
Zsömle elfutott, itt hagyott… egyedül maradtam.
Én is futni akartam, de lábaim lemerevedtek. A szél feltámadt, leveleket söpört végig az erdőn. Földre estem.
- Segítség! – kiabálok, de könyörgésem hiába. Egy fekete alak közeledik… mindjárt ideér… egy pár lépés és…
- Istenem hol vagyok? – ébredek fel szobámban. Szerencsére ez csak egy rémálom volt, megkönnyebbülök.
Tegnap 39° - os lázam volt, ma sem érzem jól magam.

Szóval ez az egész csak egy álom volt. Nagy szerencse.
Apukám mondta, hogy új szomszédok jönnek. Kíváncsian nézek ki az ablakból, hisz bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Bevallom izgatott vagyok, várom már, hogy láthassam őket. Remélem lesznek gyerekek is, akikkel játszani tudok.
- De jó, már meg is érkeztek.
Nyílik a kocsi ajtaja:
- Lássuk csak: két szülő, egy kis lány, egy kisfiú meg a … meg … a FARKASKUTYA!!!- mint az álmomban.
Szobám hirtelen besötétedett, és újból hallottam azt a félelmetes surranást. Libabőrös lettem és rémületemben ájultan a földre zuhantam…