2020. május 26., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Akármi rovat

A vélemény szabad!

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Elítélték Uj Pétert, mert nem ízlik neki egy borfajta.

[ ÚJ TESZT ]

Az index.hu blogja tette közzé azt az ítéletet, melyben dr. Gál Péterné bíró elmarasztalta Uj Pétert egy, a Népszabadság glosszarovatában közzétett, bizonyos elemeiben gasztro-, illetve kultúrkritikaként megfogalmazott kijelentéseiért.

Ha valaki nem akar kattintani, íme a per tárgyát képező szövegrész teljes egészében:

Hirdetés

"Az ünnep legemelkedettebb pillanatában a degeszre zabált társaság valamely házigazda beosztású tagja kisettenkedik a spájzba, és onnét egy palack tokajit hoz elő, amelyet a népes társaság a legnagyobb áhítattal fogyaszt, a nők még nyelvüket is öltögetik, belenyalunk, vihogják, amitől, mondjuk, falnak tudok menni, de a férfiak is komoly arccal néznek össze és koccintanak, és ilyenkor tényleg a világ legsznobabb, legbunkóbb, legérzéketlenebb köcsögének érzem magam, mert nem tudom megállni, hogy ne szóljak: de hát ez szar! Tízből kilencszer a Tokaj Kereskedőház valamely ezer forint alatti palackáron hozzáférhető terméke reprezentálja a világ legjobb borvidékét, a Magyar Nemzeti Büszkeséget és Kincset a mi teljesen átlagosnak tűnő családi körünkben, minden borkulturális elvilágosító erőfeszítésem ellenére, és ettől sírni tudnék. Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt, áhítattal a szart; ez van megetetve (itatva) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétszer (vö.: állami vállalat) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is, bőven, hogy ez a nemzeti kincs, ezt így kell csinálni, mindannyiunk pénzéből, és ez nekünk jó, nagyon jó, és végül még jó pofát is kell vágni hozzá, ünnepélyeset. Így alázza meg az ország lakóit (alattvalóit) a görénykurzus fél liter alkoholtartalmú italon keresztül.

És hát megint emlékeztetnék mindenkit arra, hogy mekkora rinyálás volt itt annak idején, hogy jönnek a külföldiek, oszt tönkreteszik majd Tokajt, piacot vesznek meg összemultiznak mindent, összeidegenszerűznek, aztán meg kiderült, hogy a külföldiek pazar borokat készítenek, éppúgy, ahogy a néhány szerencsés, eltökélt és roppant tehetséges magyar családi borászat, újra világhírűvé próbálják tenni Tokajt, ez az üzleti érdekük (pfuj, profit!) ugyanis, mi meg állami pénzből, közösségileg próbáljuk megsemmisíteni azt, amit eddig elértek, nehogy valami sikerüljön már. Ah. Pedig igazából nem pampogni akartam, hanem. Sőt.

Mert a minőségi bortermelés még az országnak azon nagyon kevés kis zugai közé tartozik, amelyik működni látszik, jobbnál jobb dolgokat produkál, például az elmúlt egy-két évben teljesen újrateremtődött a tokaji szamorodni műfaja, pedig a szamorodni aztán tényleg padlón volt, évekig csak a legszörnyűbb, kenyérhéjízű és -illatú, édes-savanyú, a legváltozatosabb borászati hibákat felvonultató borok jelentek meg ezen a néven, de aztán jött Szepsy, jött az Oremus, és végül most jött Dégenfeld, ezerhatszázért, egy büntető tokaji selejt árának alig kétszereséért, na, ez a nemzeti kincs."

Jómagam nagyon szeretem a finom borokat, de nem vagyok borszakértő, s nem is szeretnék az lenni. Tehát nem akarok az itt tárgyalt minősítésekről nyilatkozni.

Arról viszont igen, hogy mélységesen felháborít az ítélet. Semmilyen okból nem tartom elfogadhatónak, hogy a magyar bíróság egy publikáció tartalmát azért tiltsa be vagy tartsa büntetendőnek, mert abban a szöveg írója az ízlése, tetszése, preferenciái alapján ítél meg egy terméket – legyen az gyümölcs, bor, számítógép, autó vagy dohányzóasztal. Ez a szólásszabadság korlátozása.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a bíróság nem kifejtetten azt hozta fel vétekként, amit talán – nem tudom, nem vagyok jogász – lehetne: én a cég helyében (ha már mindenképp pereskedni akarok) a „dohos hordókat” vagy a cukorhozzáadást támadtam volna meg, mivel ezek bizonyítható dolgok, s esetleg tényleg alkalmasak a cég renoméjának rontására.

De semmiképp sem a „szar”-t, pedig úgy tűnik, emiatt borult a bili. Ha Uj Péternek ez a véleménye, lelke rajta, nyilván van, aki egyetért vele, van aki nem. Persze nyilván itt is a bírónő prüdériája jelenik meg, mert nem gondolom, hogy elítélte volna az újságírót, ha azt írja: „pocsék”.

De véleményt nem büntetünk. Soha. Ezek szerint majd egy filmkritikában nem lehet leírni azt, hogy „halálosan unalmas”, vagy egy laptoptesztben, hogy „baromira kényelmetlenül van kialakítva a tapipad”? Ugyan már.

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.