Újra egy laptop teszttel jelentkezem, reménykedem benne, hogy sok olvasó segítségére lesz. Kezdésként talán azt kellene ecsetelnem, miként esett a választásom erre a laptopra, ezt tulajdonképp egy rövid mondattal le tudom írni: ThinkPad olcsón. Ha valaki úgy gondolja, hogy részletesebben érdekli milyen laptopok után esett a voksom ismét ThinkPad-re, az előző írásomban megtalálja szép sorban és röviden indokolva:
[HP Pavilion dv2530ee gyorsteszt]
Röviden, akartam egy könnyű, megbízható notebookot hosszú akkus üzemidővel, halk hűtéssel, és mindenekfelett pöcökegérrel (trackpoint). A nagy teljesítmény nem volt számottevően fontos, a komoly játékokról leszoktam, így amire használom teljes mértékben elegendő egy átlagos teljesítményű laptop.
A laptop kiválasztásakor nem tagadom, sokat nyomott a latban, hogy használtam korábban már ThinkPad-et… és bármennyire is jó volt az előző laptopom, valami mégis hiányzott… ezen érzések után elkerülhetetlen volt a notebookom lecserélése, így lettem újfent ThinkPad tulaj.
ThinkPad. Egy név. Egy legenda.
Bizonyára sokan hallottatok a legendákról, amik neten keringenek az elpusztíthatatlan ThinkPad-ekről, youtube-on sokat meg is „filmesítettek”. Ezen történetek szerint ezek a gépek vonzzák a bajt, ugyanis a többi laptoppal ellentétben a ThinkPad-ek rendre lepottyannak, elásódnak, lavinával találkoznak, elütődnek, leomlott épületek alá másznak. Mindezek után természetesen előkerülnek, és pontosan úgy néznek ki, mint akik véletlen meggyulladtak, vagy amikre ráépítkeztek, vagy akiket megtámadott egy lavina, vagy akin áthajtott egy ködből előtűnő megkopott piros MTZ, de a „legendák” szerint ezek a fekete téglatestek elpusztíthatatlanok és az említett megpróbáltatások után is működtek. Igazak lehetnek?
Fenntartással kezelem a történeteket, de egy biztos. A legendáknak alapja van, ha nem is mind igaz. Nem lehet véletlen, hogy a keresőbe beírva csak a ThinkPad szóra vannak 18 éven felülieknek való horrorisztikus találatok, a HP, Dell, Mac szóra családi mozi délután filmek gördülnek a képernyőre.
ThinkPad. Egy örök stílus.
Amennyiben valaki már látott egy ThinkPad-et, akkor látta az összeset. A designt 1992-ben Richard Sapper és Naitó Arimasza tervezte és díjak százait gyűjtötte be. A vélemények nagyon megoszlanak 17 évvel később 2009-ben a ThinkPad külleméről. Egyesek szerint az ipari design csúcsa, egyszerű és szép. Mások szerint nevetségesen szögletes, nevetségesen fekete, egy koporsó 1/18-es makettja. Még mások szerint semmi stílusa… ez pedig hazugság. Lehet rá mondani, hogy nem szép a formája, nem szép a színe, nem szép a szögletessége, de stílusa az van. Olyan feketén szögletes stílusa van. Egyszerű, mint egy Borg kocka, de legalább olyan szívós is. A legalapvetőbb dolgokat vették figyelembe a megalkotásakor, a használhatóságot és a megbízhatóságot. E két tulajdonság idegen neve: ThinkPad. Nem lepődnék meg ha a Paramount stúdióban a főnök asztalán nyugvó ThinkPad adott volna ötletet a grafikusoknak, mikor megalkották Borg kocka formáját és erejét.
ThinkPad SL300.
A doboz mondhatni elég kisméretű, itt is megnyilvánul A Lenovo „zöldre” törekvése. A csomagolás tartalmát sem mondhatnám egetverőnek, egy laptop, egy töltő és három kupakocska a trackpointra, valamint 3 db. Windows XP downgrade lemez ha nem lennénk megelégedve a Vistával.
A laptopra 1 év teljes körű garancia jár, melyet bővíthetünk bizonyos ellenszolgáltatással 3 évesre, itt kőkemény ezresekre gondolok.
A doboz tartalmának legfontosabb részét megtekintve egy tipikus ThinkPad-et találunk, melynek külleme első ránézésre gyakorlatilag semmiben nem különbözik a többi ThinkPad-től, mégis teljesen más.
a klasszikus forma csukva...
és nyitva
Teteje fényes, gyűjti akarva-akaratlanul az ujjlenyomatokat, és sajnos a mechanikus fedélzár is teljesen eltűnt, helyette a manapság oly divatos „csak kinyitom egy mozdulattal és kész” szabadon nyitható és csukható megoldással találkozhatunk. Ezt a megoldást az előző laptopomnak köszönhetően teljesen megszoktam, és a mindennapokban nem érzem hátrányát, persze nem kell a laptopot a bevezetőben említett drasztikus hatásoknak kitenni, mert gyanítom, hogy az első rosszul sikerült zuhanás után a kijelző automatikus kitárul, a többit az olvasók a fantáziájára bízom. Újítás továbbá a kijelző fedelén a ThinkPad felirat i betűjén lévő kis piros led, mely világít ha be van kapcsolva a notebook, és pulzál ha alszik.
A laptop építéséhez felhasznált anyagok minősége kiváló, ettől az összeszerelési minőség sem különbözik. Nincs benne Rollcage váz és merevítés, ennek ellenére masszív darabnak tűnik mind kézben, mind asztalon. A zsanérok nagyon jók, könnyen, egy kézzel fel lehet hajtani a kijelzőt, nem húzza maga után az alját, de ha megállítom, akkor ott nagyon jól tart. Ha nyitott állapotban megpöckölöm, vagy megütögetem a kijelzőt, nem rezeg, nem remeg, hanem a helyén marad mozdulatlanul, amolyan ThinPad-es módon.
a zsanér
A laptopot körbejárva a portok, csatlakozók, ki- és beviteli eszközök számomra teljesen logikus és kézre álló elrendezését szemlélhetjük meg.
Szemből: vezeték nélküli hálózatok kapcsolója, állapotjelző ledek, hangkártya mini jack csatlakozói (fülhallgató, mikrofon)
Balról: HDMI, USB, a hűtő nyilása, kártya olvasó, firewire
Hátulról: modem (telefon) csatlakozó, akkumulátor, VGA
Jobbról: 2xUSB, fölötte ExpressCard34/54 foglalat, DVD író, LAN, hálózati töltő csatlakozója
A Laptop alját megfigyelve azonnal rájövünk, hogy nem hasonlít az eddigi ThinkPad megoldásokhoz. A dokkoló csatlakozóját eltüntették, és más lett a fedlapok formája, mérete, és elhelyezése is. Jó pont, hogy mindkét memória modult tudjuk cserélni egy fedlap levétele után. Itt van lehetőségünk még a a Wifi kártya cseréjére, továbbá itt találjuk az Intel Turbo Memory helyét, ami természetesen üres. Szintén alulról távolítható el az optikai meghajtó, pontosabban alul kell egy csavart kihajtani, majd oldalra kicsúsztatni. A HDD cseréje ugyanúgy működik mint minden ThinkPad-nál, egy csavar kivétele után oldalról húzható ki a gumiágyban elhelyezett merevlemez.
az alja
A beviteli eszközök számomra tökéletesek. Nyoma sincs a sok laptopnál megfigyelhető nyomásra behorpadó billentyűzetnek. A klaviatúra szerintem tökéletes, ennél jobb laptopon nem nagyon lehet. Rendkívül jó a nyomáspont, halk, egyszóval öröm rajta gépelni, ráadásul folyadékálló is.
nem a megszokott kiosztású ThinkPad billentyűzet
Ennél jobb billentyűzet csak a komolyabb ThinkPad gépeken lehet, nem a minőségre gondolok, hanem az elrendezésre, a klasszikus ThinkPad klaviatúrán külön blokkban helyezkednek el a PgUp, PgDown, Ins, Del billentyűk.
A touchpad nekem tetszik, láttam ennél rosszabb, de jobb megoldást is. Az érzékenysége, és a felülete jó, ellenben a mérete kicsi, amit a felette elhelyezkedő gomboknak köszönhet, melyek a trackpointhoz tartoznak.
két egér egy laptopon
Csak egy kipróbálás erejéig használtam, aztán le is tiltottam, mert ha ThinkPad, akkor pöcökegér. Legalábbis számomra ennél használhatóbb mutató eszközt laptopon még nem alkalmaztak.
Egyetlen vetélytársa lehet a trackpointnak, a MacBook-on fellelhető touchpad, mert azt tényleg könnyű használni. Nagy, és ismeri a több ujjas érintést. Más gépek touchpadjának használata számomra nem kielégítő, külön egeret igényel huzamosabb használt során. Egyszóval a trackpoint használata kötelező. Órákig el tudok vele játszogatni, netezni, vagy akár AutoCAD-ezni.
A touchpadtól jobbra, egészen a notebook szélén helyezkedik el az ujjlenyomat olvasó, amit nagyon hasznos, kényelmes eszköznek találok. Nem kell folyton jelszót gépelni, egy mozdulattal belépek a Windows fiókomba. Az interneten használt jelszavakat is meg lehet tanítani neki, csupán egy bővítmény szükséges a böngészőhöz. Ezt az opciót még nem próbáltam, így nem tudom mennyire hasznos, vagy mennyire használható. Maga a bioszkenner nagyon szépen működik, nem hibázik, szinte soha nem kell kétszer lehúzni az ujjat.
az ujjlenyomat olvasó
A billentyűzet mellett balra található a négy darab alapvető gyors gomb, istennek hála hagyományos nyomógombok, nem pedig az egyre több notebookon helyet kapó érintésérzékeny vezérlők, melyek néha jól működnek néha nem. Itt sok gond nem lehet, megnyomom és teszi a dolgát. Három gomb a hangerőt szabályozza (hangosítás, halkítás, némítás), a legfelső negyedik kéken világító pedig a Lenovo Care gomb, melynek megnyomásával egy hasznos, testre szabható Lenovo-s gyorsmenü tárul elénk Windowsban. Szintén a jobb oldalon található a kártyaolvasó, mely hála isten nem csak az SD/MMC kombinációt tudja kezelni, hanem több formátumú kártyával is szépen elbodogul (SD, Sony Memory Stick pro/duo, XD, stb...). A sebességével nincs gond, a kártyák rögzítése is nagyon szépen meg van oldva, nem az a benyomós-beleszorulós, hanem behelyezéskor a kártya mechanikusan bele "kattan" az olvasóba, majd a kivétel során először befelé kell nyomni a memória kártyát, ekkor a mechanika elengedi, és egy rugó kitolja a helyéről. Így kellene működni minden kártyaolvasónak.
A 4 darab gyorsgomb
A klaviatúra fölött kapott helyet a sztereó hangszórópár, mely laptophoz képest nagyon szépen szól, hát még ThinkPad-hez képest, mert valljuk be, hogy nem a hangzás a ThinkPad-ek erőssége, legalábbis azoknak a típusoknak nem a kiemelkedő hangminőség volt az ismérve amelyekkel eddig dolgom volt (T23, T40, T60). Az SL300 hangszóróin a magas- és középhangok megfelelően szépen, tisztán szólnak és jónéhány notebooknál hangosabban is. A mély hangokról meg ugye ne beszéljünk, laptopról lévén szó, a körülbelül 1.5 cm-es membránt nem az 50 Hz környéki hangokhoz építették.
A jobb oldali hangszóró mellett helyezkedik el a bekapcsológomb. A kerek gombot egy világos sáv veszi körbe, mely zölden világít ha bekapcsoljuk a gépet. A látvány olyan, mintha egy derengő zöld öv lenne a bekapcsoló gombon.
a hangszóró, a bekapcsoló gombtól balra
Szépen lassan elértünk a 13,3" méretű LED háttérvilágítású kijelzőhöz, aminek a fényereje egész egyszerűen brutális, nincs rá jobb szó. Szobában, irodában nem lehet maximális fényerőn használni, mert túl világos, már-már zavaró a szemnek. Valahol 2/3 fényerőn olyan erejű a háttérvilágítása, mint az előző laptopjaimnak maximális fényerőn. Jogos a kérdés, ha túl erős miért jó? Mert nem csak bent, hanem kint is lehet használni, igaz a kinti használat értékéből sokat levesz, hogy a kijelző sajnos tükröződő. Ez a tulajdonság jó is lehet, mert beltérben megfelelő fényviszonyok között sokkal kontrasztosabb, jobb képet ad, ellenben ha mögöttünk van valami fényforrás és nem megfelelő szögben áll a kijelző, bizony nem igazán kell hátrafordulnunk, hogy lássuk mi történik mögöttünk.
Még egy nagyon fontos tulajdonsága van a LED háttérvilágításnak, mégpedig a kisebb fogyasztás. Gondolom nem kell nagyon ecsetelnem, hogy miért is hasznos ez a tulajdonság egy laptopnál.
Talán az SL300 az első ThinkPad, melyben webkamerát is elhelyeztek. A hagyománynak megfelelően, a kamera itt is a kijelző fölött található, mellette jobbról-balról a sztereó mikrofonok kaptak helyet. A webkamera a középmezőnybe sorolható, képminősége nappal jó, kevés fénynél a megfelelőt éppen súrolja, vagy sötét és gyors, vagy világos és lassú. Számszerű adatot nem találtam róla, így sem felbontást, sem megapixel nagyságot nem tudok írni. A Windows eszközkezelőjében is csak annyi áll: Integrated Camera. Okos, magamtól még csak nem is sejtettem volna.
A mikrofonok teljesen átlagos minőségűek, Skype-ra megfelelő, stúdióminőséget ne várjunk tőlük. Összességében ezt a részt nem túlozta el a Lenovo, személy szerint többre számítottam mindkét eszköznél, természetesen véleményem ellenére remekül használhatóak, és a célnak maximálisan megfelelnek.
a webkamera, mellette két oldalról a mikrofonok
A külső áttekintése után következhet a belső feltárása. A hardver teljesen átlagos, mondhatni a középkategória alja és lassan innét is át fog kerülni a az alsó kategória tetejére.
Processzor: Intel Core 2 Duo T5670 1,80 GHz (800 MHz FSB, 2 MB cache)
Memória: 2 GB DDR2-667 CL5 Elpida (2x1 GB)
Chipset: Intel GM45
Videokártya: Intel GMA X4500M HD
Hangkártya: Conexant Cx20561 HD Audio
Kijelző: 13,3” (1280x800, Glossy)
Merevlemez: Hitachi HTS543216L9SA00 (160 GB, 5400 RPM, 8 MB, SATA-II)
Optikai meghajtó: Matshita UJ870A DVD-RW
Hálózati kártya (LAN): Realtek RTL8168C(P)/8111C(P) Gigabit Ethernet Controller
Hálózati kártya (WLAN): Intel Wireless WiFi Link 5100 max. 108 Mbit/s
Modem: HDAUDIO Soft Data Fax Modem with SMartCP
Akkumulátor: 6 cellás 52Wh
Operációs rendszer: Windows Vista Business SP1
További eszközök: webkamera, bluetooth, 7-in-1 kártyaolvasó, ujjlenyomat olvasó, aktív merevlemez védelem
Annak ellenére, hogy lassan az alsó kategóriába vándorló hardverről beszélünk, ez a számítási teljesítmény mindenre, vagy majdnem mindenre elegendő. Vessük csak össze a processzort a nem is olyan régi 3 GHz-es HT-s P4-el teljesítményben és máris meglepődünk milyen erős kis gép ez az 1.80 GHz-es Core 2 Duo, mely kétszer, háromszor gyorsabb az említett egykori csúcs "kazánnál". Az egyetlen dolog amire ez a gép alkalmatlan azok az új játékok, amiket ezen az integrált vezérlőn nem nagyon kell erőltetni, ellenben a régebbi 3-4 éves játékok vígan szaladgálnak rajta. Ennek ellenére egy laptop nem játékra való, főleg ha rajta áll a ThinkPad felirat.
Bekapcsoláskor a kis fekete doboz némán kel életre, majd a szoba hőmérsékletétől függően bekapcsol a ventilátor, ami ha egyszer elindult, nem fog megállni, halk egyenletes sebességgel megy kikapcsolásig. Alig hallható csendes hanggal hűti a laptop hardverét, ami egyáltalán nem kellemetlen, mert tényleg halk, csupán az éjszakai órákban lehet hallani, de akkor sem zavaró.
A laptop hűtése egyébként zseniális. A már említett halk ventilátor olyan hűvösen tartja az egész gépet, hogy kézzel tapintva a laptop külső részeit mindenhol egyenletesen hideg. Nincsenek meleg foltok, egyáltalán sehol nem érezni a hőt. A CPU terhelés nélkül, normál használat mellett 32-40 fokos, több 10 perces terhelés után kúszik csak fel 60-62 fokra, ahonnan a terhelés megszűnésével pillanatok alatt lehűl 40 fokra. Terhelt állapotban úgy tartja a kb. 62 fokot a CPU, hogy a hűtés nem kapcsol feljebb...ez pedig bravúros dolog. Itt megjegyezném, hogy a levegőt nem alulról szívja, mint a laptopok többsége, ezért ölben, ágyon egyáltalán nem melegszik jobban mint asztalon, ami egy nagyon jó tulajdonsága a készüléknek. Amolyan ThinkPad-es vonás.
Csináltam néhány szintetikus tesztet, elsőként itt van az élményindex:
Az élményindexet rögtön össze is hasonlíthatjuk az előző, erősebb hardverrel bíró HP Pavilion laptopom eredményeivel, melynek hardvere:
- 14,1 WXGA TFT 1280x800
- Intel Core 2 Duo T7300 2.00 GHz, 4 MB L2 Cache
- 2x1GB 667 MHz DDR2 RAM
- 250 GB HDD
- Nvidia 8400M GS 64 MB, 64 bit, HDMI, VGA, S-video
A grafikont megszemlélve bizony arra a következtetésre jutunk, hogy a két gép között minimális a teljesítménykülönbség, és a Vista szerint az Nvidia 8400M GS körülbelül egyenértékű az integrált Intel megoldással.
A következő grafikonon megpróbáltam egyben ábrázolni a két laptop Everest-el készített összes szintetikus teszteredményét:
Az Everest eredményeiből készült grafikonon már jobban észrevehető a két notebook processzora közti sebességkülönbség, a dupla L2 cache miatt a T7300 néhány tesztben bizony majdnem rádupláz szegény kis T5670-re.
Úgy gondolom, hogy a hardverről dióhéjben ennyi elegendő, aki ilyen gépet akar venni az úgysem a Star Wars következő epizódját szeretné otthon a sufniban renderelni.
Nem beszéltem még az akkumulátorról, pedig ez egy nagyon sarkalatos pontja egy laptopnak. Majdnem minimális fényerőn, WIFI-vel netezgetve, emailt olvasgatva, körülbelül 4 és fél óra az üzemideje, ami szerintem nagyon jó eredmény. Ehhez párosul még az akkumulátorral 2.1 kg-os súlya, és már kész is van a tökéletes, hordozható laptop.
Fontos megemlítenem a hozzá kapott szoftvereket. Nagyon hasznos, könnyen kezelhető programokat mellékel a gyártó minden ThinkPad géphez. Szoftver frissítés, meghajtó mentés, minden megoldható szinte egy gombnyomással. Nagyon tetszenek az Fn + Fx gombbal előhozható gyorsmenük, melyek szintén hasznosak, okosak. Gyakorlatilag nagyon hiányozna, ha nem használhatnám ezeket az opciókat.
Végezetül a címben feltett kérdést szeretném körbe járni:
Miért ThinkPad?
- Mert fekete, és szögletes.
- Mert masszív
- ThinkPad-esen tökéletes zsanérok
- Van rajta Trackpoint
- Folyadékálló a billentyűzet
- Nagyon jó a klaviatúra
- Van benne aktív merevlemezvédelem (mozgásra megálló HDD)
Miért nem ThinkPad?
- Nincs rajt ThinkLight
- Elfelejtették a dokkolót rátenni
- Az Ultrabay-t szintén kifelejtették
- nincs fedélzáró mechanika, enélkül sérülékenyebb zuhanás esetén
- nincs Rollcage, bár T60 előtt sem volt, pedig ThinkPad már igen...
A felsorolt érveket és ellenérveket mérlegelve mindenki döntse el, szerinte ThinkPad vagy sem. Nekem az. Ami nagyon hiányzik az a ThinkLight, de örülnék a dokkolónak és a fedélzáró mechanikának is.
Az SL300 egy fajta kompromisszum. Kb. 200 ezer forintos árával olcsóbb a többi R, T, X sorozatú ThinkPad-nél, így kicsit kevesebb is azoknál, ellensúlyozásként viszont kapunk HDMI csatlakozót. Talán a legtalálóbb kifejezés rá:
SL300, ThinkPad Light.
