Hy emberek, ez az első írásom. Valójában nem terveztem, hogy blogot nyitok de olvastam jimmy399 ''A Faterom...'' című írását és gondoltam megosztom veletek eddigi tapasztalataimat a Faterokkal kapcsolatban. jimmyy399 írása itt olvasható: [link]
Szóval hol is kezdjük. A történet kb. 9 évre nyúlik vissza. Édesapám a bányánál dolgozott és sajnos egy igen komoly balesetet szenvedett. Felépülése után az alkoholhoz nyúlt és az olyan mértékben elhatalmasodott rajta, hogy anyukám nem tehetett mást, mint a mi érdekünkben (akkor még 5-en voltunk otthon testvéreimmel) elvált (azóta nem is láttam). A közös csádi házat kénytelen volt eladni és mi egy tömbbe kényszerültünk. Rengeteget dolgozott, hogy eltartson minket, hiszen egyedül kellett gondoskodnia 4 gyermekről (addigra nővérem már elköltözött tőlünk). Szóval a mi családunkban is megvolt SAJNOS az alkoholista apuka története de nem is ez a lényege a mondandómnak. A fontos az, hogy anyukám megismerkedett valakivel, akivel úgy kb. 5 éve összeköltöztünk és lett egy szép kisöcsém (bár ''csak'' mostohatestvér de senkinek még eszébe sem jutna nem 100% -os testvérként szeretni.). Szóval a lényeg az, hogy mikor összeköltöztünk úgy 15 éves lehettem és addig a pillanatig semmit nem kellett otthon segítenem (mármint komolyabb fizikai munkát tekintve) mivel ugye egy tömbházban laktunk.
Mikor összeköltöztünk egy eléggé elhanyagolt családi házat vettünk meg (hatalmas 3 szintes 1700nm -es telken). És itt jöttem én a képbe. Fával fűtöttünk, mert falu lévén központi fűtés nem volt a gázfűtésre pedig nem volt pénzünk, szóval fát kellett hasogatni. Hamarosan sikerült olcsón megvenni egy-két közeli telket, amik fákkal volt benőve. Na akkor nekiálltunk azokat kivágni, télen-nyáron -10 +30 fokban (mondjuk sokat segített a Stihl de így sem egyszerű a dolog). Télen a hideg miatt irtottuk az erdőt, nyáron meg hogy tartalékoljunk. Közben persze mennie kellett a felújításnak, ólakat építettünk mivel édesanyám mindig is állattartással egészítette ki a családi költségvetést. Járdát-bejárót betonoztunk, persze miután felbontottuk a régi betonjárdát és kicseréltük a 1,5 méter mélyen lévő vízvezetéket. Volt egy régi pajta hátul, kb. 8 méter hosszú, mögötte pedig egy pince. Miután szétszedtük a nemkívánatos „gazdasági épületeket” következett a pince felújítása. Lebontottuk a 2,5 méter magas 60 cm széles oldalfalát majd ástunk neki egy 50 cm mély alapot, felfalaztuk + az egészet belülről bevakoltam (a pince alapterülete belülről hozzávetőlegesen 4*6 méter lehetett persze teljesen le volt amortizálva). A használható épületeken tetőcsere. Díszkútat építettünk, festettünk, hegesztettünk emellett szüleimmel egy 900nm -es kertet tartunk fent, amit szintén mi művelünk + van egy 2000nm -es szőlőnk, amit nekünk kell gondoznunk teljesen egyedül (permetezés, kapálás, kötözés, szüret stb.). Nálunk kőműves nem igazán járt, mindent mi magunknak KELL megcsinálni. Volt olyan nap nyáron, hogy 9-kor nekiálltunk a melónak és este 10-kor mentünk be. Persze ma már lassan készen vagyunk de, a vissza-visszatérő munkákat mindig el kell végezni. Nekem sem tetszik annyira, hogy naponta 4-5 órát kell kint segédkeznem (persze jobbal el tudnám tölteni az időt a gép előtt) de, mikor tegnap kint voltam és láttam, hogy a 30 fokban a 60 éves fater (ennek ellenére nem mondanám rá hogy 60 éves mert igazi parasztgyerek a szó legpozitívabb értelmében) emelgeti a 25-30 kilós köveket akkor mondom magamban, hogy ha ő képes erre akkor nem igaz, hogy én nem tudom megerőltetni magam 20 évesen. Persze itt nem a kő súlyára gondoltam, mert a falusi életnek megvan az az előnye, hogy az ember igen gyorsan szedi fel a plusz kilókat a tápos/ cementeszsákoktól és mondanom, sem kell, hogy a plusz súlyt nem zsírban szedi fel. Szóval amire gondolok az a hajlandóság, hogy ha ők is megcsinálják, akkor nekem is illik segíteni. Ja igen és emellett rengeteg állatot is tartunk + ott vannak a már letarolt területek, amik kitesznek vagy 4000nm-t, amit nekem kell lekaszálni (az is igaz, hogy bozótvágóval de akkor is marha sok) mert jelenleg csak a gaz nő rajta. Persze mellette egyetemre járok, két húgom középiskolás szóval nem sajnáltatni akarom magam ezzel az egésszel, csak arra akarok kilyukadni, hogy a problémákat meg lehet oldani. Mindenki addig örüljön, míg a fater azt mondja neki, hogy hé add má’ ide azt a csavarhúzót/fándlit/metszőollót, mert csak akkor jön rá az ember, hogy hiányoznak ezek a dolgok mikor már senki nem mond(hat)ja neki.