Bevezető
Android, mostanság még a csapból is ez folyik. A Google néhány éve indult mobil platformja egyre jobban begyűrűzik a mobilkommunikációs köztudatba, ahogyan a gyártók is egyre inkább kezdik felismerni a fegyvertényt a nyílt forráskódú operációs rendszerben. A kezdeti mostoha mobilkínálat után mára már közel egy tucat mobil készülék viselheti magán a zöld robot jegyeit. A HTC G1 és Magic elszigetelt hivatalos piaci értékesítése után hazánkban is elérhető már egy ideje a HTC „hőse” (Hero) a Vodafone kínálatában, majd nemrégiben a Pannon is felvette azt palettájára. Ugyan a Hero személyében egy korrekt tudású mobiltelefont kapunk, a hazai árérzékeny közönség számára nem hozta meg azt az olcsóságot amelyet az ingyenes platformtól elvártunk volna.
Még a tavasz folyamán tűntek fel az első képek a Huawei által a T-Mobile számára fejlesztett rendkívül olcsónak datált Android-os mobil telefonról, a Pulse-ról (avagy leánykori nevén Huawei U8220-ról). A Huawei nevéről leginkább a mobilinternet hajnalán megjelent szappantartó alakú E220-as modem juthat az eszünkbe (ebből én is használok immáron második éve egy példányt, megelégedésemre). A cég azóta egészen előkelő pozícióba küzdötte magát, számos operátor hálózatában megtalálhatóak a Huawei eszközei, és persze a bővülő végfelhasználói paletta is jelzés értékű. Sokan nem akarták elhinni hogy a Pulse hatvan ezer forint körüli áron elvihető lesz, legalábbis a hazai árképzési politikát figyelembe véve. Én is szkeptikusan fogadtam ezt a kijelentést; ilyen specifikációkkal nem ehhez az árcímkéhez vagyunk szokva. Késő ősz folyamán aztán végre megjelent a telefon, legnagyobb meglepetésünkre tartva az ígért beárazást. Hazánkba kicsit megkésvén, október végén jutottak a boltok polcaira az első darabok amelyeket pillanatok alatt el is kapkodtak. Ugyan idehaza az árcímke hízott valamelyest, de a kicsivel hetven ezer forint alatt elvihető pre-paid árcímkével még így is igen jó ajánlatnak minősül (a mobil egyébként elérhető részletfizetéses konstrukcióban is). Kis hezitálás után a nyitó napra következő hét kedden "magamévá tettem" egy példányt, amelyet gyerekes lelkesedéssel kezdtem el felfedezni. A telefonra a korábbi híresztelésekkel ellentétben két év garanciát ad a szolgáltató; az értékesítő hölgy és úr kérdésemre megerősítették egymást ebben.
(előre is elnézést kérek a fotók minőségért, a Mobilarénás cikkek szintjét sajnos nem tudtam elérni velük)
Külcsín
Nézzük előbb a nyers vas tulajdonságait. A gépben a Qualcomm 528Mhz-es ARM architektúrájú processzora teljesít szolgálatot, amely ugyan nem kiemelkedő, viszont az árcímkéhez képest elfogadható teljesítményt nyújt. A telefon egy 3.5”-os HVGA (480x320 pixel) érintőképernyőt tartalmaz amely pontosan az a felbontás amelyhez az operációs rendszert elsősorban tervezték. A képernyő tűéles és gyönyörű színekkel rendelkezik, a fényereje tág tartományban állítható. Mivel verőfényes napokban mostanság meglehetősen rosszul állunk így a napsütésben való olvashatóságról nem tudok nyilatkozni, de borítékolni merem hogy ezzel sem lesz gond. Az első hiányossághoz el is érkeztünk, a panel ugyanis látszólag nem ismeri a multi-touch-ot. (fórumokon felmerült hogy csak talán maga a telepített rendszer nem képes kihasználni ezen tulajdonságát, egy esetleges Android 2.0 frissítéssel bekerülhet ez a funkció. Ezt azonban közel se vegyük készpénznek, főleg hogy a későbbi frissíthetőségről a hazai T-Mobile sem tudott nyilatkozni) A neten ellentmondó információkat találhatunk a panel típusáról, az alapján azonban hogy kijelző teljesen érzékelten stílusra, textilre, stb. egyértelműen kijelenthető hogy kapacitív fajtáról van szó. A készülék gyárilag kijelzővédő fóliával érkezik, amely véleményem szerint nagyon minimálisat ront az érzékenységén, viszont olyanról is olvastam már aki egyből megszabadult tőle. Tény hogy fóliával a képernyő széleinél kicsit nehezebb dolgunk van, én viszont úgy gondolom ennyit megér hogy a kijelző karcmentes maradjon.
Hirdetés
A mobilban a magyar kézikönyv tanulsága szerint 192 MB RAM, és 512 MB Flash ROM kapott helyet, amelyet microSD foglalaton keresztül maximum 16 GB tárhellyel egészíthetünk ki (én egy 8 GB-os Kingston Class4-es modult vásároltam hozzá, USB kábelen a gépre kötve meggyőző 8 MB/mp-es tempóban voltam képes fájlokat mozgatni). A telefon képes GPS jeleket is fogni a beépített A-GPS vevővel. Próbálkozásaim alapján kültéren vagy ablak közelében néhány másodperc alatt rátalál a neki szükséges mennyiségű műholdra. Nem maradt ki a WiFi adóvevő sem, amely segítségével titkosított vezetek nélküli hálózatokhoz is csatlakoztathatunk és internetezhetünk. Természetesen a Bluetooth sem hiányzik a repertoárból (2.1+EDR), és az Android Cupcake-nek hála az A2DP sztereó hangátvitel és az AVRCP média távvezérlő protokoll is támogatott, így vezeték nélküli sztereó headset-et is használhatunk. Ha nem vagyunk lokális hálózat közelében, akkor sem kell szégyenkeznie a mobilnak, hiszen 7.2Mbps-es HSDPA és 5.76Mbps-es HSUPA kapcsolatokat is támogat, de ha a szükség megkívánja a régebbi GPRS/EDGE mobilhálózatokon is szót ért. Aki esetleg az eldöntésre orientációt váltó kijelzőkép szerelmese, jó hír hogy a mobilba gyorsulásmérő is beépítésre került.
A telefon külseje elegáns fekete, a hátlapon karbon mintázatot utánoz, egyben iszonyatosan gyűjti az ujjlenyomatokat, néhány nap után szerintem biztosan feladjuk az állandó tisztogatási kísérletünket. A hazai csomagból sajnos kimarad az egyébként máshol tartozéknak számító fehér hátlap. A mobil minden szélénél lekerekített, sehol sem találkozhatunk szögletes élekkel. Formailag kellemesre sikerült a készülék, öröm kézbe venni, ugyanakkor nekem kicsit szokatlan volt a hagyományos candybar formájú telefonról való áttérés után hogy nem kezelhető maradéktalanul egy kézben tartva, leginkább a tepsi formája miatt amelyet a nagy kijelző megkövetel. Talán azt is érdemes megjegyezni hogy a Pulse-t háttal asztalra téve egyáltalán nem reagál a képernyő tapicskolására amíg nincs a Micro USB porton át csatlakoztatva a töltő vagy a gépünk.
A kijelző alatt találhatjuk a hanyatt egérre hasonlító pöcköt, amely sajnos az elvárásaimhoz képest alul teljesít, legalábbis igen nagy görgetési távolságot kell vele megtenni hogy egységnyit léptessünk, illetve az egér görgő racsnis léptetési elvéhez hasonló tényleges mozgatás is kicsit kiábrándítónak hatott (jóval precízebb vezérlésre számítottam). Ez különösen böngészőben zavaró ahol elég fárasztó „végighengerelni” vele egy egész oldalt. Leginkább így a menükben és a kezdő képernyőn használható megfelelően, de én ezeken a helyeken is inkább a kijelző taperolását preferálom. A pöcköt meg is nyomhatjuk, ez az aktív elem megérintésével megegyező eseményt váltja ki. A hanyatt egeret két hardveres gomb veszi körül; egyikőjük a lokális menüt hozza elő, még a másikkal egyet léptethetünk vissza, vagy hosszan nyomva a főképernyőre ugorhatunk. Az utóbbi összevonás az eddigi Android-os mobilokhoz képest újdonság, de jól használhatónak bizonyult. A két szélen egy-egy LED-el hátulról megvilágított hívás felvevő és lerakó csík gombot találhatunk, szerintem pont megfelelő helyre helyezve. A kijelző felett találhatjuk a videóhíváshoz használható VGA felbontású kamerát, amelyet a fényképező alkalmazásban másodlagos kameraként tudunk elérni; videó hívással ezeddig nem próbálkoztam. E-mellett találjuk a hívás hangszóróját is, amely megosztja a tulajdonos tábort minőség szempontjából, az elégedetlenek konzervdoboz szerű hangzásról számolnak be. A k750i-m után én úgy gondolom teljesen rendben van a hangminősége, legnagyobb hangerőn talán még túlzottan erőteljes is. Partnereimet tisztán hallottam, ahogyan ők is engemet; véleményem szerint ez a része rendben van a telefonnak. Talán a mikrofon került egy kicsit szerencsétlen helyre, ez ugyanis a telefon bal alsó peremén van, ha szemből nézzük a kijelzőt. Jobb fülhöz tartva úgy tűnt megvan az esélye hogy a csukló elfedi, ezzel rontva a saját beszédhangunkat, ennek ellenére mint írtam nem volt partnereimnek problémája a hallhatóságommal.
Maradjunk az éleknél, a bal oldalon találjuk a ki-bekapcsoló gombot, amelyet bekapcsolt állapotban hosszan nyomva a Phone Options menübe jutunk. Itt némítani, kikapcsolni, repülős üzemmódba tenni tudjuk a telefont, illetve a futó programok listáját is innen érhetjük el. Ugyancsak a bal oldalon helyezkedik el a microSD kártya foglalata amelyet egy gumiszalag végén ülő műanyag ajtó fed el. Memória kártyánál maradva, a hazai csomagból sajnos valamiért szintén kimarad az egyébként tartozék 2GB-os microSD kártya is. Az ellenkező oldali élen találjuk meg a hangerő növelő-csökkentő gombokat, amelyek mindig az aktuálisan hallható hangtípus rendszercsúszkáját állítják, pl. ha csengő hangot választunk akkor a Ringer hangerőt, zene lejátszás esetén a Média hangerőt, telefonálás közben a többi telefonhoz hasonlóan a beszéd hangszóró hangerejét szabályozhatjuk. A jobb oldali élen kapott helyet a kamera két állású gombja is, amellyel előbb fókuszálni majd elsütni tudunk. A rendszer csatlakozókat a Sony Ericsson új hóbortjához hasonlóan nem a telefon alján, hanem a tetején találjuk, szintén egy gumiszalagos fedőcsík mögött. Ez az elrendezés egyből értelmet nyer ha megvizsgáljuk a tartozék szilikon-bőr kombinációnak tűnő tokot, ugyanis a telefont belehelyezve is lehet fejhallgatót csatlakoztatni vagy tölteni a mobilt. A telefon Micro USB-t használ mind adatátvitelhez és töltéshez is, fejhallgatót pedig a 2,5mm-es jack aljzathoz köthetünk. Mivel a legtöbb fejhallgató 3,5mm-es dugóval rendelkezik, a csomag részét képezi egy lengő aljzatos konverter is. Kár hogy nem alapból 3,5mm az aljzat, én az A2DP támogatás miatt e-felett szemet tudok hunyni. Ugyancsak a csomagban található egy USB-ről Micro USB-re konvertáló kábel, illetve a töltő is úgy van kialakítva hogy az USB kábel véget belé dugva ugyanazon kábellel tölthetjük a telefont amellyel a számítógépre csatlakoztatjuk. Ezt nagyon ügyes megoldásnak gondolom, ha bár e-mögött is költség csökkentési megfontolás állhat. A mobil szerencsére etethető számítógépről is, munka közben a laptopomról szívja magába a szükséges naftát.
A hátlapon találjuk a 3,2Mpixeles autófókuszos kamerát, amelyet feladatában azonban semmilyen segédfény nem segíti. Ismervén a LED-es megvalósítások hatékonyságát ez talán nem is annyira baj. Legfeljebb a zseblámpa funkció miatt panaszkodhatnánk, de egy a kijelzőt teljes fehérben működtető programmal talán még jobb eredményt is el lehet érni. A szolgáltatói logó másik oldalán találhatjuk a rendszer hangszórót, amely elég erőteljesen képes megszólalni. Nyilván falat rengető mély hangzást ne várjunk tőle, ám a közép és magas hangokat szépen adja vissza.
A mobilhoz 1500mAh-s Li-polymer akkumulátort kapunk, amely aktív nyúzás mellett közel egy napos üzemidőt biztosít. A Pulse esetében is az akkumulátor alatt találjuk meg a SIM kártya becsúsztatós fiókját.
Tartozékok
Az értékesítési csomag részét képezi még egy 2,5mm-es csatlakozóval ellátott headset is, ennek bal oldali hangszóró kábelén találunk egy kábellel egybeöntött mikro kapcsolót is. Ezzel alap állapotban a zenelejátszást tudjuk megállítani és elindítani, ha pedig épp beérkező hívunk van akkor valószínűleg ezzel tudjuk felvenni, ez utóbbit azonban nem próbáltam. A behelyezhető részhez ugyanis nem járnak párnák így az gyorsan nyomni kezdi a fülünket; érthető tehát hogy mellőzöm a használatát. A headset jack dugója 3 érintkezős, valószínű tehát hogy mikrofon is található az elágazásnál található műanyag részen ahol egyébként egy erre árulkodó lyukat is felfedezhetünk. A diktafon programot használva mind ide, mind a telefon mikrofonjába beszélve nagyjából egy hangerőn rögzítette a hangomat, innen sejtem hogy ez az állítást helyt áll. A fülhallgató hangminősége átlagos, telt mélyeket ne nagyon keressünk.
Korábban már szó esett az USB aljzatos töltőről, a lengőaljzatos fejhallgató konverterről és a tartozék tokról is. Ezen túl egy mini CD-t találunk a dobozban, rajta egy Outlook-al szinkronizálni képes PC Suite fantázianevű programmal és egy Dialer nevű mobilinternetes tárcsázó programmal (ennek kezelő felülete egyébként teljesen megegyezik az E220-as modemem Mobile Partner programjával). A Mobilaréna fórumos tapasztalatokkal ellentétben a telefon használható Windows 7-el is, ehhez igaz kicsit trükközni kell. A feltelepített PC Suite driver/Vista (illetve x64 esetén Vista-AMD64) mappájába kell irányítanunk a driver keresőt és az innentől kezdve mindent fel is ismer. Szerencsére a háttér tár funkcionalitás e-nélkül is használható, csak az ADB debugger portot, a modemet és az Outlook alkalmazáshoz szükséges virtuális soros portot veszítjük el meghajtó program hiányában. A driver egyébként képes együttműködni az Android SDK-val is, a 2.0-ás verziót és az Eclipse plugint telepítve elsőre sikerült futtatnom a Hello World programot az Eclipse IDE-ből. (az SDK-n át készítettem a képernyő fotókat is) A csomagban nem találunk nagy terjedelmű kézikönyvet, ez is a CD-n kapott helyett. Egy a kezdeti lépésekben segítő füzetecskét azért kapunk nyomtatott formában. Szükség is lehet rá, ugyanis az Android operációs rendszer még nem tud magyarul.
Belbecs
Körbeérvén a külsőségeken, fussunk rá a szoftverre. Mint már említettem, a telefonon az Android 1.5-ös Cupcake változata teljesít szolgálatot. Egyelőre nincsenek információk róla hogy a jövőben megkaphatja-e az 1.6-os Donut vagy a 2.0-ás Eclair frissítéseket; mindenesetre reménykedünk hogy a széles elterjedése majd ösztönzi a gyártót és a forgalmazót. A menürendszert stílusában a Huawei a T-Mobile-os színekre szabta át. Szerencsére nem vitték túlzásba a magenta szín használatát, leginkább csak a kijelöléseknél a folyamat jelző és a görgető sávoknál találkozhatunk vele, az uralkodó inkább a mobil külsejéhez jól passzoló Vista-s üveghatású fekete. A bekapcsolás követően a T-Mobile majd az Android logó megjelenése után már csak a PIN kódunkat kell beütni (ha van) és hamarosan a menürendszerben találjuk magunkat. A boot egészen gyorsnak nevezhető okos telefonhoz képest, körülbelül fél perc alatt már működőképes is a mobil.
A képernyővel való interakciót valamelyik hardveres gombbal kezdhetjük meg, amely után még fel kell piszkálnunk a „T-bogyót” hogy feloldjuk a zárolást. Aki esetleg paranoid, további biztonsági intézkedést is bevezethet egy háromszor hármas rácsozaton beállított tetszőleges, legfeljebb öt pontú folytatólagos ábra megadásával. A telefon ezután csak akkor enged minket a menübe ha ezt a mintát helyesen „felrajzoljuk” neki. Alap esetben a mobil a My Phonebook nevű alkalmazást tolja az arcunkba (ez a program egyébként fixen be is van égetve az alap főképernyő alsó sávjának bal felére, ha átváltunk a hagyományos Android nézetbe). Itt egyfajta coverflow szerű kezelőfelületen létrehozhatunk kontakt csoportokat, amelyekbe ezután beledobálhatjuk partnereinket. Az egész kezelőfelület azon alapszik (és lényegében ott is bukott el nálam) hogy minden partnerünkhöz rendelkezünk hívóképpel, hiszen e-nélkül mindenki egyen fantom képet kap, amelyből aztán Doszpot Péter legyen a talpán aki elsőre eldönti ki kicsoda. Mivel a mobil nem képes alapból integrálódni a Facebook-al és nekem még ott is vannak hiányosságaim, így inkább egyelőre mellőzni szerettem volna ezt a felületet. Mások elmondása alapján ez a rész egyébként is hajlamos sok partner esetén a belassulásra. Szerencsére visszatérve a hagyományos Android képernyőre, a zöld hívó gomb megnyomása után bejuthatunk a tárcsázóba ahonnan a Contacts megnyomásával egy az iPhone-nál már megszokott görgethető névlistát kapunk.
Az első újdonság normál telefonhoz szokott felhasználóként egyébként a kontaktok importálásánál ért. A mobil ugyan képes más telefonokról VCard formátumú névjegyeket fogadni például Bluetooth-on, én inkább azt a megoldást választottam hogy a régi telefonomról lementett névjegyeket beimportáltam a Google fiókom Contacts részére, ahol jóval egyszerűbben szerkeszthetem őket PC-ről a böngészőmből. Ez után a mobilon a szinkronizálás opciót választottam, melynek hatására néhány másodperc után minden kapcsolatom meg is jelent a mobilon. Akiknél sikerült az email címüket is az importálásnál belőni és képük is volt beállítva a Google fiókjukhoz, azoknál még az is megjelent. A mobil egyébként erőteljesen integrálódik a Google szolgáltatások köré (mint minden Android-os telefon), első belépésünk után már vígan szinkronizálja GMail-es email-jeinket, Calendar bejegyzéseinket is (természetesen a szinkronizáció sűrűsége és kiterjedésének foka szabályozható). Valószínűleg ez néhányaknál kizáró indok, nekem viszont mivel elég sok Google szolgáltatást használok nagyon kényelmessé teszi a használatot.
A mobil képes Exchange szerverekkel is szinkronizálni, ehhez előtelepítve kapjuk a DataViz RoadSync csomagját, amelyet rövid regisztráció és konfiguráció után használatba is vehetünk (Exchange kiszolgáló híján nem tudtam tesztelni, de a naptár bejegyzéseket és az email-eket biztosan tudja kezelni). Ugyancsak a DataViz-től származik a Documents To Go butított változata amellyel olvasásra megnyithatunk Word, Excel, Powerpoint és PDF dokumentumokat is. Amennyiben szerkeszteni is szeretnénk, meg kell vennünk a teljes verziót. A telefonon találunk még egy Servo Search névre hallgató alkalmazást amellyel vagy a weben vagy a telefon teljes tartalmában kereshetünk. Ez utóbbi szolgáltatás az 1.6-os Donut kereső sávjában is megtalálható, itt így pótolta a gyártó ezt a funkciót. Szolgáltatói plusz a Web'n'Walk ikon, amely egyszerűen csak a beépített böngészőt viszi a megfelelő oldalra.
A főképernyő a hagyományos jobbra-balra csúsztatható Android-os „asztalokkal” ellentétben egy két soros és három asztal széles rácsozatot alkot. Ide azt rámolunk ki, amit csak úri kedvünk megkíván. Ha kiválasztás nélkül megnyomjuk a pöcköt akkor a rendszer lekicsinyíti az asztalokat és azokat távolról láthatjuk, majd így is tudunk választani közülük. Ez utóbbi egyébként elég lassan teszi a rendszer, ha sok widget-ünk van kitéve, megesik hogy hosszú másodperceket várunk mire a kicsinyítés megtörténik. Érdemesebb inkább a hagyományos újjal eltologatós módon váltani az asztalok között. Gyári állapotban találkozhatunk néhány extra widget-el is az asztalokon, úgy mint az aktuális Google Calendar naptár eseményeket, kedvenc videóinkat és fotókat mutató kütyüket. Ezeket szerintem a legtöbb felhasználó rövid időn belül a kukába fogja hajítani, ugyanis érezhetően sok erőforrást elpazarolnak, és egyébként is találunk jobb alternatívákat a Market-ben. Apropó Market, Magyarországon csak az ingyenes kínálat érhető el egyelőre és ez alól a Pulse sem kivétel. Szerencsére a program választék így is olyan bőséges hogy ember legyen a talpán aki egy-egy feladatra dönteni tud a temérdek program között. Szerencsére mások véleményeit és értékeléseit helyben olvashatjuk a Market alkalmazásból, ami sokat tud segíteni a döntésben.
A telefon sajátossága még az előre telepített TouchPal virtuális billentyűzet amely minden más forgalmazott ország kiosztására és nyelvi szótárára fel van készítve, kivéve a mienket. Ez részemről fekete pont a magyar T-Mobile-nak, ugyanis egyébként a billentyűzet nagyon hasznos volna, angol nyelven pötyögve jól korrigálja a félreütéseket, habár mások véleménye szerint az iPhone prediktív szótárához még nem képes felérni. Kiosztásban egyébként három változat közül választhatunk: teljes QWERTY, összevont QWERTY (minden gombon két betű szerepel) illetve a hagyományos telefonos keypad is rendelkezésre áll. Ezek között a billentyűzet jobbra-balra tolásával tudunk választani. Mivel a magyar ékezetes karakterek teljes kínálata a TouchPal egyetlen kiosztásában sem szerepel, én személy szerint visszatértem az Android alap billentyűzetére, amely ugyan butább de legalább kevésbé zsúfolt (kisebb az esélye hogy félreütünk) és a magánhangzók hosszú lenyomására elővarázsolhatunk ékezeteket is. Néhány nap után egészen gyorsan tudtam rajta gépelni, legalábbis a hagyományos telefon keybad-hez képest. Remélhetőleg a TouchPal későbbi változatába (vagy valamely más alternatív ingyenes virtuális billentyűzet) bekerül a magyar nyelv támogatása is. Vágólap támogatást szerencsére alapból találunk a platformon.
A Huawei-nek köszönhetően találunk még a telefonon egy egyszerű fájlkezelő programot is, amivel a telefon belső memóriáját és az SD kártyát tarthatjuk karban, illetve fájlokat mozgathatunk a két tárhely között vagy küldhetünk másik Bluetooth-os eszközre. A k750i-m társítás után minden probléma nélkül képes volt fájlokat küldeni a Pulse-ra. Ugyanez PC esetén már valamiért nem működött, igaz a k750i ismeri az OBEX fájlküldést még a PC-s Bluetooth driver-em a Bluetooth FTP protokollt erőltette. A Pulse-ról gond nélkül tudtam fájlokat küldeni mindkét másik eszközre.
Az egyedi programkínálat ezzel nagyjából be is zárul, minden más alkalmazás az Android platform sajátja, maximum kinézetben történtek változások. A WiFi beüzemelése után az első utam a böngészőbe vezetett, amely egyébként ugyanarra a motorra épül mint az asztali Chrome. Az oldalakat nagyon szépen megjeleníti, működnek az AJAX-os funkciók, ujjunkkal gyorsan tudunk mozogni, dupla bökéssel pedig az olvasandó helyre tudunk nagyítani. Flash tartalmak nem jelennek meg, de a YouTube-os videókat felismeri és ezeket a külön kliensben meg is jeleníti. A problémát leginkább az jelenti hogy a böngésző lassacskán tölti be és jeleníti meg az oldalakat, gyakran hosszú másodperceket kell várni, ami egy idő után kiábrándító tud lenni, főleg akkor amikor tudjuk hogy egy több tíz megabites WiFi-s neten lógunk. Ha jót akarunk magunknak, érdemes letölteni a Market-ről az Opera Mini Android-os változatát amely ráadásul a tömörítés végett kevesebb adatforgalmat is generál.
Belassulással egyébként nem csak a böngészőben futhatunk össze. Ugyan az Android elég intelligensen kezeli a memóriát, ám amikor egy méretesebb programot készülünk elindítani, elő fordul hogy várni kényszerülünk amíg a rendszer helyet csinál a háttérben futó programok egy részének bezárásával. A helyzet azért szerencsére nem ennyire drámai, ráadásul a problémán is segíthetünk valamelyest ha pl. letöltjük az ingyenes TasKiller-t és időközönként kilőjük a háttérben futó feles programokat.
Multimédia
Média oldalról a mobil jó pár ismert formátumot támogat: H.263, H.264, MP3, OGG Vorbis, AAC, AAC+, eAAC+. DivX/XviD támogatás továbbra sincs a platformban, ARM processzora tudomásom szerint egyedül a CoreCodec rendelkezik ARM optimalizált kóddal, ők viszont egyelőre nem készültek el az Android-ra portolt lejátszóprogramjukkal. Ugyancsak nem tudja a gyári lejátszó a hang ekvalizációt, de meggyőződésem hogy ez is csak szoftver kérdése (főleg hogy már dolgozom egy ilyen lejátszón). A videó lejátszást MeGUI-val Android G1 profilban kódolt videóval teszteltem, két menetes 800kbps átlagú 480x280-as H.264 Baseline@L3 videóval és 128kbps Stereo AAC hanggal. A lejátszás teljesen folyamatos volt, menet közben forgathattam a telefont, a lejátszás ekkor sem szakadt meg, illetve különösebb várakozás nélkül bele is tekerhettem a videóba. Navigációs oldalról nem kapunk előtelepített offline navigációt, a Google Maps-et használhatjuk fel egyszerűbb feladatokra. Ha komolyabb autós kalauzt szeretnénk hanggal, akkor érdemes pl. az Ndrive vagy a hamarosan Android-ra is megjelenő iGo háza táján szétnézni.
A telefon igazi gyengéje a kamerája, amely annak ellenére hogy autó-fókuszos alig képes felérni a k750i-m 2Mpixeles fényképezőjéhez. A fókuszálás látszólag egyébként sem működik mindig megfelelő hatékonysággal, a mobil egy idő után feladja ha nem tud távpontot találni a méréshez, de ilyenkor is zöld kerettel jelzi hogy elsüthetjük a képet. Néhány írott dokumentum lekapásához illetve kamerát felhasználó programok (pl. vonalkód olvasó program) használathoz azért használható. Videót 352x288-as felbontásban 20fps sebességgel rögzíthetünk, ez még használhatóságban épp határeset, habár a 8Khz-es AMR hang a videó minőségnél jobban szúrja a szemem (fülem?).
Zárszó
A telefonon körülbelül 60MByte tárterület áll rendelkezésünkre további programok telepítésére, ha ez kevésnek bizonyul akkor ezen egyelőre csak root-olással (vagyis hack-elt ROM feltöltésével) tudunk segíteni (ez nyilván a garancia azonnali elvesztésével jár). A memória mennyiség azonban közel sem annyira vészes mint amilyennek tűnik. A legtöbb Android alkalmazás (hála a Dalvik byte kód jó tömöríthetőségének) néhány száz kilobyte méretű, ha valamelyik programnak további adatfájlokra (pl. navigáció esetén térképre) van szüksége, azt általában egyébként is az SD kártyára tölti le/telepíti fel. A 60MByte-hoz egyébként még nyerhetünk körülbelül 5-10MByte-ot, ha a gyári képeket és a demó videót kimozgatjuk az SD kártyára avagy töröljük őket. A belső memóriára telepítési korlátozás egyébként várhatólag az Android későbbi verzióban feloldásra fog kerülni.
Konklúziót írni, na ezt nem egyszerű. Mint látható ez a telefon sem tökéletes. A megvásárlása előtt az Android platformot egyfajta rózsaszín köd lepte be nálam, ami végett képes voltam megvenni a Pulse-t anélkül hogy élőben teszteltem volna előtte. Összességében nem bántam meg a dolgot. Maga az operációs rendszer nagyon felhasználó barát, a Market végett elég sok problémára azonnal találhatunk megoldást, és látszik hogy még igen sok lehetőség van ahová kiforrhat az Android platform. A problémákat igyekeztem objektíven leírni, hiszen miért is akarnék ámítani bárkit is. Azt valószínűleg az olvasó is látja hogy egy ilyen áru telefonnál a hardver pont úgy van megválasztva hogy a gyakori feladatokhoz még éppen elegendő teljesítményt produkál, de ha már sok minden meg van nyitva hajlamos a belassulásra. Nyilván akiknek a fenti problémák valamelyike kizáró indok vagy komolyabb elvárásai vannak, ne ezt a telefont válassza, viszont az a véleményem hogy első okos telefonként bőven örömet lehet benne lelni. És azt se felejtsük el hogy ezért az árért Android-os telefonról beszélünk, hazai teljes körű garanciával.
A cikk az androidhungary.com portálon is megjelent, itt is megköszönöm az oldal szerkesztőinek a lehetőséget hogy oda is felkerülhetett.
