3 éve kezdtem el bejárogatni ping-pongra tesin. Majd később azt követte az, hogy bejárogattam edzésre. Az első mikor meglátták, hogy fogom az ütőt az volt, hogy rögtön kioktattak, hogy az úgy nem jó. Megtanultam elölről az alapokat ahogy kell. Bár az ütéstechnikáim nagyon merevek voltak az edző elmondásai szerint (most már szerencsére ez is kiküszöbölődni látszik), mégis jól ment kezdőhöz képest...sőt.
Következő évben már rendszeresen jártam le az edzésekre és egyre jobban ment. Az amatőr BME-s bajnokságon 3. lettem. Ezen felbuzdulva, meg látván, hogy ott folytak az edzés mellett a bajnoki meccsek, megérdeklődtem, hogyan lehet bekerülni egy csapatba. Előző félévben az őszi szezont már MAFC V. csapattagként kezdtem. Szokatlan volt a mászkálás, a tét súlya, maga a légkör, meg ilyenek pl hogy 60-70 éves sporttársakat is tegezzen az ember, ne hogy már lemagázd őket . Lassan belerázódtam, és állandó játékosává váltam a csapatnak szinte egyből, csak a legnehezebb meccseken játszott más, tapasztaltabb helyettem és ez teljesen feldobott, hogy elsőre sikerült helytállni és bizonyítani, hogy igen is van keresni valóm a csapatban.
Jött a tavaszi szezon 3.-ként végeztünk a bajnokságban, szinte állandó tagja voltam a csapatnak minden meccsen. Az utolsó meccseken pedig sikerült elérni, hogy gyakorlatilag erős húzó emberré váltam én is, és sorról-sorra hoztam a jó eredményeket.
Ezután következett az osztályozó, a Kerületi első osztályba jutásért. Rosszul indult, mert kapásból kikaptunk, és nagyon nehéz meccsek voltak. Ám sikerült helytállni. Utána hoztunk a hátra lévő 4 meccsből 4-et, és elsők lettünk. Így feljutottunk és ősszel már a XI. kerületi 1. osztályban küzdhetünk tovább.

Két nagyon érdekes és emlékezetes pillanatom az év folyamán:

1. Őszi fordulóban egyetlen egyszer kaptunk ki, a mozgássérült és kerekesszékes csapattól, a Máitól. Jól játszanak, na meg a pszichikai hatás is ugye . 3-ból 2 meccset már hoztam és odaszóltam a CSK-nak, hogy hogyan állunk kb féltávnál, erre ő: ''Az a két meccs van amit te hoztál...'' Fél pillanat után visszatettem az állam. Aznap 2x annyit sikerült hozni, mint a többiek összesen, azt a két meccset...ki is kaptunk 3:13-ra .

2. Osztályozó, erős csapat legerősebb embere ellen játszottam. Az elején nagyon meglepett 5:11, aztán 9:11 majd 12:14. Ez csak a szerencsén múlott hogy nem csíptem már el az utolsó szettet ellene, de mindegy. Na mondom egész jó volt, tetszett a meccs annak ellenére, hogy kikaptam. Leülök. Csapattársam: ''Nem baj, szép játék volt, ő a listavezető egy osztállyal feljebb.'' Ekkor nagyot nőtt az egóm...

Tudom utolsó osztályból előre lépni utolsó előttibe nem nagy dolog, mondhatnák NB I-II-III-asok vagy akár Budapest I-II-es játékosok. Mégis valahol el kell kezdeni, és tudni kell értékelni a sikert, már az elején is...szerintem...