...kicsi a bors és most még erősebb....

Amikor 2007-ben, egy szép őszi napon felpakolták a boltok polcaira a SanDisk Sansa Clip-nek nevezett zenészeket, talán még senki sem gondolta volna, hogy később, amikor elhangzik az a kérdés több elismert internetes oldalon: melyik a legjobb hangminőségű mp3 lejátszó - szinte minden válaszban szerepelni fog a sandisk név. Talán ez nem is lenne annyira meglepő, ha nem 50$ körüli árával tenné ezt.

A clip sikeres lett, így nem meglepő, hogy folytatják a szériát. Meg is érkezett a Clip+ és idén novemberben már itthon is megvásárolható lett.

   Van, ami változott, van ami nem. Magára a clip+-on történt változtatásokra térnék ki elsődlegesen. Egészen apró részletekbe menően, hogy aki +ra szánja magát, legyen mindennel tisztában.

A sima Clip-ről bővebb információ Ndruu cikkében található.

A Külső:

A Clip+ egyelőre fekete, piros és kék színekben kapható. Anyaga valamivel jobb minőségű lett, mint az elődé, de nem kell nagy változásra számítani. Az eleje és oldala, ami fényes és csúszós műanyag, megmaradt. A hátulja viszont már jobb minőségű, matt tapintású és a csipesz része is sokkal jobban néz ki. Sokat dob a készülék hátulján, ami elvárható, ha már nem lehet leszedni róla.

-Megszűnt a gombok körüli világítás, aminek személy szerint örülök, mert este nagyon zavaró tudott lenni, hogy sokkal erősebb a fénye, mint a kijelzőé. Majd kiégette a szemem.

-A készülék elején lévő navigáló gombok köre átalakult négyzet alakúvá, de sorrendjükben nem történt változás, csak az alakjuk lett más.

-A bal oldalról viszont eltűnt a csúszka ami a bekapcsolásra, illetve a hold funkcióra szolgált.
A power gombot már a készülék tetején kell keresnünk, a 'hold' pedig a Home gomb rövid ideig tartó nyomásával érhető el és csinálható vissza.

-A hangerőszabályzó átkerült a bal oldalra. Ez pozitív, hiszen ha ezelőtt rácsatlakoztattunk egy nagyobb fajta jack dugóval rendelkező fejhallgatót, akadályba ütközhettünk a hangosításnál.

-A hátoldalon lévő csipesz, már nem távolítható el, mivel egybe van építve a házzal. Illetve el lehet távolítani, de ha vissza akarjuk rakni, az már akadályokba ütközik...

És ami a legfontosabb változás: a jobb oldalon található lyuk, microsd kártya (és slotradio) részére.

Bizony, a kis készülékből ki lehet hozni akár 24 gigás tárhelyet is. A kártya beolvasása, berakáskor igénybe vesz 1-2 percet, de ezt úgysem szokta az ember állandóan cserélgetni, így ez elviselhető.

Érdekesség még, hogy ha a középső (enter) gombot zenelejátszás közben egyszer megnyomjuk, akkor mint a clipnél is megjelenik "vizuálisan a zene", viszont ha kétszer nyomjuk meg, kiírja a következő muzsika előadójának, albumának és számának nevét.

Adatátvitel:

A csatlakozás lehet Msc, vagy Mtp, de alap beállításban auto detect módban van, ami kiválasztja, hogy az operációs rendszerünk melyiket preferálja, de saját kezűleg is kiválaszthatjuk. Mindkettőnél lehetőségünk van a fájlok áthúzására. Mtp módban, észrevételeim szerint legalább 2x olyan gyors a fájlátvitel, mint Msc-ben.

Menü:

A menü szinte teljesen ugyanolyan, mint az elődé, de megjelent a slot radio funkció is.
A menüpontok közötti lépegetés már animált, csúszkálva váltják egymást, tehát folyamatos lett.

Érdemes még megjegyezni, hogy sokkal folyamatosabban illetve gyorsabban halad el a képernyőn az éppen játszott, vagy a kiválasztandó szám címe. Már van esélyünk elolvasni a kiírást még mielőtt lekapcsolna a kijelző.
Úgy általánosságban elmondható a kijelzőn megjelent dolgokról, hogy gyorsabbak, folyamatosabbak lettek.

A menü felépítése:

-Music (nahát)
-SlotRadio
-FM Radio
-Voice
-Settings

Ezekről bővebben:

 -Music. A zenéket már nem csak előadó, album, stílus, vagy playlist szerint lehet rendezni, hanem könyvtárszerkezet alapján is. Ideje volt már.

 -SlotRadio. Lehet a microsd foglalatba SlotRadio kártyát tenni, amiről 1000 számot tudunk meghallgatni.

 -FM Radio. Van benne, fel is lehet venni vele Wav formátumba.

-Voice. Akárcsak az elődnél, itt is szép a hangfelvétel, nagyon érzékeny a mikrofon, néha túlságosan is. A gombokat nem tanácsos nyomkodni, miközben felveszünk. Szintén Wav formátumba rögzít.

 -Settings. Kiválaszthatjuk a nyelvet (van magyar is), beállíthatjuk az időt, és sleep funkció is van. Lehet ismétlésre állítani, van shuffle mód, törölhetünk dalt és van Track Info, ahol meg lehet nézni mindent, ami az adott zenéhet kapcsolódik (milyen formátum, bitráta, file méret,előadó stb).
A magyar nyelvvel vigyázni kell, ugyanis a 'format' szó, 'formátum'-nak van fordítva, így akár kellemetlen meglepetésekben lehet részünk, ha igent mondunk erre az ártatlan szóra.

Van Replay Gain is, aminek röviden az a lényege, hogy az egymás után következő számoknál nem fordulhat elő az, hogy míg az egyik normál hangerejű volt, a másik leordítja a fejünkről a fejhallgatót.
A lejátszó megállapítja a számok hangerő szintjét, eltárolja azt, és lejátszásnál korrigálja.

A zene:

Amit lejátszik: MP3, WMA, WAV, Audible, Ogg és FLAC

Hangminőség

Ez az a rész, ami igazán naggyá tette a jó régi clipet. Igazán sokat foglalkoztam azzal, hogy különbséget találjak a régi és új clip között, órákon át próbáltam megtalálni különböző dalok és mindkét fejhallgatóm segítségével, hogy eltérnek-e valamilyen módon és arra jutottam, hogy ha van is valami eltérés, az nagyon kicsi. Sokszor éreztem azt, hogy mintha a +nak egy kicsit sötétebb és így talán melegebb hangja lenne, de a különbség annyira elenyésző, hogy néha elbizonytalanodtam, valóban hallok-e valami differenciát.

De nem bíztam csak a saját képességeimre ennek megítélését, később megkértem a testvéremet, akinek hihetetlen vájt füle van, hogy tesztelje ő is a hangzást a Grado fejhallgatójával.

Körülbelül 45 percnyi, felváltva történő hallgatás után azt mondta: "hmm, mintha valami lenne, de nem biztos. Ha direkt észre akarom venni nem sikerül elkapni, de mégis mintha lenne valami."

Szóval ha van is valami különbség, ember legyen a talpán, aki elkapja. Nyilván ez egy átlagos fülhallgatóval nem vehető észre.

Equalizer: Ugyanolyan gagyi. Ahogy egy picit is megváltoztatjuk, teljesen megváltozik a hangkép. Bár lehet vele szórakozni és kibogarászni, hogy hogyan lehet helyrepofozni, mégis az a legjobb, ha flat-en hagyjuk. A Presetek is szörnyűek.
Viszont ha normalon hagyjuk, gyönyörűen szól egy jó minőségű fej/fülhallgatóval. És ha már itt tartunk, nagyon szépen meghajtja a fejhallgatókat.

Amikkel teszteltem erősítő nélkül:

Shure SRH440: 44Ω, 105 dB
Grado SR-225: 32Ω, 98 dB

Konklúzió:

Kaptunk micro sd helyet, folder browsing-ot, jobb anyagminőséget és formát.
Átgondoltabb lett a gombok elhelyezése.
Megmaradt a kiváló hangminőség, a szuper ár és a méret.

A legóriásibb dolog ebben a kis készülékben az, hogy aki nem szeretne, vagy nem is tudna kiadni egy hangzásban felső kategóriás lejátszóért sok-sok 10ezrest, a clip/fuze lejátszóktól megkaphatja ezt a minőséget.
Sokszor elhangzik a kérdés a fórumokon: "milyen mp3 lejátszót vegyek 10.000 Ft körül?"
Nem kérdés. Ilyen összegért egyértelmű. A válasz : SanDisk Sansa Clip (+)

De a clip harcba száll akkor is, ha nagyobb készülékekkel kell, hogy megvívjon. És aki jóval többet tudna költeni lejátszóra, talán mégis (mint én is) a clipet választja.
Hiszen ha a hangminőség a fontos, és pénz is van a lejátszó vásárlására, még mindig fenn áll a lehetőség, hogy az ember vesz egy clipet, és a fennmaradt összegből beruház egy jobb minőségű fej/fülhallgatóra, és ez az összeállítás kétségkívül nagyobb élményt nyújt majd, mint egy drágább lejátszó egy nem annyira jó hangsugárzóval.

Szóval mindenkinek csak azt tudom kívánni: a sansa legyen veled...